Tia Marsh: Akvamarin

5. Fejezet

A buli. Abigail Willinstone bulija... Már biztosan említettem, hogy ezek a bulik vadak voltak, néha rendőrség kihívásával, berendezések rongálásával, hányással, ismeretlenek csókcsatáival, és hasonló, általam nem mindig támogatott dolgokkal jártak együtt. Legtöbbször semmi kedvem sem volt ott lenni.

Mindenesetre az ilyen bulikon szinte minden srác megjelent, ki nem hagyva a lehetőségét annak, hogy végre közel kerüljön Abigailhez. Páran fogadásokat is kötöttek erre az alkalomra, ami sok-sok szívatásra adott lehetőséget, és ezt leginkább azok az idióta Drake-ék élvezték.

Abigail szülei szerintem mindent ráhagytak, csináljon, amit csak akar. Az apja ingatlanügynök, az anyja meg festőművész volt. A csaj jó környéken lakott, nagy, kertes házzal, fehér kerítéssel, verandával, medencével. Amikor a kapu elé értünk, még eléggé nyugodtnak tűnt a hangulat. Igaz, hogy a zene már kint is hallatszott, de az autók számából arra következtetettem, hogy még nincsenek sokan.

Amint beléptünk, síri csend lett. Már persze a zene nem halkult el, csak mégis mindenki elcsendesedett. Jóformán az egyetlen jó pasi, aki nem szokott megjelenni Abigail bulijain, az Ethan volt. Hiába hívta meg Abigail őt, a barátait, hiába tette ezt személyesen, levélben, Facebookon, sőt, egyszer a hangosbemondóba is bemondatta, Ethan sosem jelent meg. Kivéve most, amikor velem és Tinával besétált az ajtón.

Megértem, hogy mindenki lefagyott egy pillanatra. Ethan meg úgy tett, mint aki semmit sem vesz észre, komótosan nézegette a berendezést. Két pillanat múlva aztán megjelent Abigail, akinek Ethan meghívásával nyilván az volt a célja, hogy összejöjjön vele.

- Ó, Ethan! Szia, nem is tudtam, hogy el fogsz jönni. - És olyan kihívó mosolyt villantott Ethanre, hogy egy kissé felfordult a gyomrom.

- Szia, Abigail - szólalt meg aztán Tina, gúnytól csöpögő hangon. Nagyon bírtam benne, hogy nem szívbajos, főleg, ha egy másik lányt kellett kiosztani.

Tina és Abigail esküdt ellenségnek tartották egymást, főleg, ha az újság is szóba került. Abigail a pletykarovat szerkesztője volt, és egy jó cikk érdekében bárkiről leírt bármit, kegyelem nélkül. Tina olyan témáról írt, aminek volt lényege, tartalma, és nem csupán fél napig volt érdekes.

- Ó, sziasztok - mosolygott ránk, aztán máris újra Ethan felé fordult. - Mivel még sosem voltál nálunk, mi lenne, ha körbevezetnélek?

Rögtön lecsapott rá, és Ethan nem tiltakozott. Riadtan figyeltem, ahogy eltűnnek a szemem elől. Tina amikor rám nézett, megszólalt:

- Szerintem, ha bejönne neki a csaj, már összejöttek volna - paskolta meg a vállamat.

- Nekem mindegy - mosolyodtam el kényszeredetten.

Végül aztán úgy döntöttünk, hogy a legjobb az lesz, ha a konyhában keresünk harapnivalót és egy kis piát. Abigail bulijai arról is híresek voltak, hogy soha nem maradtál kaja vagy pia nélkül. Szóval, ha senkivel nem tudtál összejönni, akkor is zabálhattál, és nyugodtan részegre ihattad magad.
Otthon úgy terveztem, nem fogok piálni, így hát csak üdítővel kezdtem. Körülbelül tíz perc múlva aztán befutottak a többiek is, Daniel, Tim, meg az új barátnője - akinek már elfelejtettem a nevét -, és velük együtt Drake-ék is, akik már jó pár körön túl lehettek, pedig még csak fél kilencre járt az idő.

Végül letelepedtünk az egyik még szabad kanapéra, és gyakorlatilag úgy tettünk, mintha a MAX-ben lennénk.

Fogalmam sem volt, miért kell minden Abigail-bulin megjelenni, amikor ki nem állhatjuk a zenét, a társaságot, úgy igazából a bulikat, ráadásul Abigailt sem.