Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

07. Changbin?

Chan

Szerencsére Jisungék betartották a szavuk, és tényleg az volt az utolsó bolt ahova be kellett mennünk. Ráadásul végre valahára sikerült a tetszésének megfelelő pulóvert is találnia.
Megkönnyebbülve, fél vagyonomból kifosztva elindultunk haza. Jó ez azért túlzás, de tény, hogy rengeteget költöttem. Pedig direkt szóltam, hogy ne vegyünk sok mindent, de hát ez van ha elkapja őket a hév.

Fél óra múlva már otthon ültünk a kanapén, és nagyban néztünk egy akció filmet. Ha bárki megkérdezné miről szólt valószínüleg csak pislognék rá.
Nem igazán figyeltem. Rossz érzés fogott el már akkor, amikor haza értünk. Ez a film nézés pedig felidézte bennem a nemrég történteket. Kimentem a konyhába eg pohár vízért. Ismét ismerős érzés fogott el.

-Hé Chan, min gondolkodol?-hallottam meg Changbin hangját a hátam mögül.

-Jaa, csak elba....

-Nehogy azzal gyere, hogy csak elbambultál! Megígérted, hogy mindent elmondasz! Egyértelműen látszik rajtad minden gondolatod! Az arcodra van írva!-törtek ki belőle a szavak. Csend állt be közénk. Pár perc múlva ismét megszólalt, mostmár nyugodt hangnemmel.-Figyelj, értem én, hogy te vigyázol ránk..féltesz minket meg minden, tudod ezért mi nagyon hálásak vagyunk! Viszont ne vegyél minden terhet a válladra! Mi minek vagyunk? Szerinted nem tűnt fel rajtam kívül egyikőnknek sem az aggódásod?!-szótlanul álltam. Igaza van. Csak még több aggodalmat okozok nekik...

-Changbin én sajnálom!-emeltem fel a fejem.-Én tényleg ne....

-Chris! Hagyd a felesleges szöveget! Ígérd meg ezt nekem! Ha bármi van, nem elhallgatod! Szépen elmondod nekünk! Nem egyedül próbálod megoldani! Mi is segítünk! Ezek a legfontosabbak! Megígéred ezeket?-ledöbbenve meredtem fekete hajú barátomra. Sosem volt az a beszédes típus.

-Ígérem Bin, ígérem!-megittam a maradék vizet is a pohárból.

-Gyere menjünk vissza mert furcsálni fogják, ha sokáig maradunk.

Szépen végiggondoltam az egész beszélgetésünk. Akkor, ott, mindent átgondolva eldöntöttem valamit.