Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

47. Ismerős idegen

Chan

Ezüst haj, fehér bőr, hosszú, fekete szempillák. Bárhol megismerném.

-Úgy látszik a sors újra összehozott minket.-szólalt meg ő először.

-Nagyon úgy tűnik.-fürkésztem tovább az arcát, ugyanis valahogy ismerősnek tűnt.-Amúgy mit keresel te itt?-néztem a szemébe.

-Azt hittem okosabb vagy Christopher Bang.-döntötte oldalra a fejét szórakozottan.

Fekete szemei mintha elnyeltek volna. Nyugtalanító üresség, és végtelen sötétség áradt a tekintetéből. Egy elveszett lélek könyörgött némán segítségért.

-Nem értelek.-pontosabban nem akarlak érteni. Félek, hogy nekem lesz igazam.

-Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire vak vagy, vagy csak szórakozol velem.-sóhajtott.

-Csak reménykedem..

-Hiú ábránd.-mosolyodott el, de ez nem az a szeretetteljes mosoly volt.

-Sejtettem. Ez esetben, ha már a társaid nem válaszoltak...Mit akartok tőlünk?

-Nincs oka annak, hogy bántsunk, vagy zaklassunk valakit. Szimplán jól esik ezt tenni. Örömmel tölt el.-vigyorodott el, miközben elgondolkodott.

-De ebben mi öröm van?-csattantam fel.-Miért jó nektek az hogyha valaki retteg? Ártottunk nektek valaha is? Nem hiszem el, hogy csak random  választjátok ki a prédátokat.

-Látom mégis szoktad használni az eszed. De sajnos mindenre magadnak kell rájönnöd. Mi lenne az élvezet abban, ha mindent kitálalnék neked?

A kezem automatikusan ökölbe szorult.

-Ne idegeskedj sokat! Elvonja a figyelmed a társaidról.-kuncogott.

-Szerintem ezt magyarázd el a sajátjaidnak is!-vigyorodtam el.

A következő pillanatban a Jungkook nevezetű srác és Anonymus a földön kötöttek ki.

-Te Isten baromfija!-sétált lefelé a lépcsőn Jimin a homlokára csapva.

-E-elnézést!-pattant fel egyből az ezüst hajúról.

-Ezért még számolunk!-lökte le magáról nem kis erővel a tetováltat.

-Sajnálom!-hunyászkodott meg.

-Neked a seggeden van amúgy a szemed, vagy mi van?-söpörte le magáról a piszkot.

-Csak felfoghatatlanul nem képes figyelni a környezetére.-sóhajtott Jimin.

-Nem téged kérdeztelek.-jelentette ki ijesztően nyugodt hangon.

-Sajnálom, annyira fel voltam pörögve, hogy nem vettelek észre..-hajtotta le a fejét.

-Ehhez tényleg tehetség kell.-nevetett fel szarkasztikusan, de ez nem oldotta fel a légkört.

-Amúgy megkérdezhetem, hogy miről beszélgettetek az út közepén?-kérdezte számonkérően Jimin.

-Van bármi közöd hozzá? Csak egy kis baráti csevelyre álltunk meg, igaz?-pillantott rám idegen ismerősöm.

-Nem éppen lehet annak nevezni.-tettem karba a kezem.

-Pedig igazán jól elbeszélgettünk, ugyanúgy mint akkor. Bár most jóval ellenségesebb vagy.-nézett egyenesen a szemembe.

-Van rá indokom..

-Igen? Megtudtad, hogy a bandával vagyok, és már egyből rossznak állítasz be? Ugyan mit tudsz te rólam?-emlete meg a hangját.

-Lehet, hogy így volt, viszont ez nem zavart volna, de utána is történtek incidensek miattatok. Ez az ami miatt így állok hozzátok! Nekem a srácok épsége, legyen az testi vagy lelki, sokkal fontosabb, mint az enyém. Sajnálom, ha te ezt nem érted meg!-akadtam ki én is.

Kissé ledermedve állt egyhelyben és figyelt. A másik kettő csak nagyra nyílt szemmel bámult felénk. Jungkook elhúzta a száját,  majd megrázta a fejét.

-Ezzel átlépted azt a bizonyos határt..-suttogott Jimin, de a csendes épületben minden hallható volt.

-Nem tehetek róla. Az igazság sokszor fáj.-sóhajtottam.

-Jimin, Jungkook, menjetek a többi után. Ha kell hívjátok Namékat is.-utasította őket Anonymus.

-Rendben.-indultak volna engem elkerülve, de bolondok, ha azt hitték csak úgy elmehetnek.

-Nem mentek sehova!-álltam eléjük.

-Egyszer kérünk meg, hogy állj félre, ha ne..

-Tévhitben élsz Jimin.

-Nem hiszem.-tartott egy fegyvert felém Jungkook.

-Én viszont igen.-csavartam ki a kezéből.-Tudom, hogy nincs megtöltve. Rossz ötlet egy zsaru barátjával kikezdeni.

-Nem rossz mr. Chan.-jött közelebb az ezüst hajú, mire automatikusan hátráltam egy lépést.-Hasonlítunk, nem gondolod?

-Egyáltalán nem.-vágtam rá egyből.

-Érdekes, nekem nem így maradt meg.-dőlt a falnak.

-Ezt hogy érted? Ki vagy te valójában?

-Min Suga, örvendek.-nyújtotta felém a kezét.

Bizonytalanul, de kezet ráztam vele. A fogásán érződött, hogy van benne erő. A kisugárzása pedig érzékelteti az emberrel, hogy vele jobb nem kötekedni.

-Ja, és, ha esetleg nem esett volna még le, én vagyok itt a főnök.