Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

46. Valahol félúton

Felix

Folytattuk az utunkat ebben a bizalom gerjesztő épületben.

-Nem gondoltam volna, hogy a masszőrünk valójában a banda tagja.-jött mellém Innie suttogva.

-Elhiheted, hogy én is meglepődtem.-mondtam halkan.-Erről jut eszembe...

-Hm?-nézett rám kérdőn.

-Minhyuk azt mondta megbízható..Most vagy nem tud semmit, vagy..

-Pontosan tud mindent.-fejezte be az elméletem.

-Nem rossz feltételezés, de néhány helyen sántít.-csapódott mellénk a semmiből Seungmin.

-Te hallgatóztál?-mordultam fel.

-Én neem!-tette fel a kezeit.-Csak jó a fülem.-kuncogott.

-Na szép.-sóhajtott Jeongin.

-Ajánlhatok valamit?-nézett egyenesen a szemembe

-Ehhez nem kell engedély.-ingattam meg a fejem.

-Ne foglalkozzatok ezzel a Minhyukos dologgal. A biztonság kedvéért kerüljétek el. Ha nem keres, valószínűleg nincs a bandához köze, ha keres jobb, akkor meg jobb vigyázni vele. Bár kétlem, hogy ellenünk lenne, de fő az elővigyázatosság.

-Okés mr. Szakértő úr!-vigyorogtam.

-Nagyon vicces vagy hyung.-forgatta meg mosolyogva a szemét.

-Értékelem a jó barátságotokat, de kérlek iparkodjatok már!-szólt utánunk karba tett kézzel Changbin. Jól lehagytak minket.

-Megyünk már hyung!-kezdett el nevetve rohanni Innie.

Követtük mi is a példáját. Csendben gyalogoltunk tovább. Még mindig az emeleten tartózkodtunk. Elég bonyolult ez az épület. Szerencse, hogy van egy Chanunk, nélküle nem jutnánk ki.

Mivel minden nyugodt volt, ezért körbenéztem. Itt már kicsivel több fény volt a fáklyák miatt, így kevesebb az esélye, hogy a saját lábamban esek el. A falalon itt is volt jópár kép, és az előzőekhez hasonlóan ezek se voltak valami barátságosak. A falon mű pókhálók díszelegtek, de akárki csinálta egész ízlésesen volt felrakva. Bennük néhány élethű pók, denevér, szemgolyó és hasonló étvágy gerjesztő cuccos foglalt helyet. Természetesen itt sem maradhatott el a mű vér.

-Ááá!-a hirtelen kiálltástól majdnem hanyatt vágtam magam. Hirtelen annyit vettem észre, hogy valaki rohan felém sikítva.

-Áá!-visítottam fel eltakarva az arcom.

-Oh csak te vagy az?-szólalt meg Jisung kissé szaggatottan.

-Te Isten csapása! Mi a jó büdös fenéért kellett ordítva felém rohannod?-löktem le magamról idegesen.

-Nyugi van, megmagyarázom!-csúszott hátrébb tőlem.

-Ajánlom, hogy jó magyarázatod legyen!-méregettem szikrázó szemekkel.

-Először nyugodj le kérlek, oké?-nagy levegőt vettem, majd kifújtam.

-Hallgatlak.

-Nos..izé....Az történt, hogy egy bazinagy pók leereszkedett közvetlenül az arcom elé..

-Most komolyan csak ennyi miatt kellett a szívrohamot rámhoznod?! Én komolyan kinyírlak!-nagy nehezen feltápászkodtam, és megindultam felé.

-Lix, nyugodj meg! Túlélted, szóval nem tudom mi a bajod. De annak a póknak nagyon parán vastag, hosszú, szőrös lábai voltak..