Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

16. Bajlódós indulás

Chan

Már vagy tízszer kérdeztem meg, hogy megvan-e minden cucc, de senki se méltatott válaszolni. Kezdtem idegösszeroppanást kapni.

-Utoljára kérdezem me...-egy párnát éreztem meg az arcomban. Hirtelen mindenki csendben maradt.-Na jó drágáim mindennek van egy határa! Most azonnal tolja elém a képét amelyik csinálta!-Han hirtelen előttem termett.

-Chan hyung, nagyon sajnálom! Nem akartam!-hajtotta le a fejét. Továbbra is dühösen néztem, amit valószínüleg érzékelt.-Tényleg nem szándékos volt!-nézett ijedten.

-Hé azért nehogy sírjál már! Nem fogom leszedni a fejed, de tudnotok kell, hogy az én türelmem is véges.-erre bekönnyezett. Minho azonnal felpattant a kanapéról és magához ölelte. Tudom, hogy jóban vannak, de mindig meglep, hogy így foglalkozik bárkivel is.

-Jis, nyugi van. Chan nem haragszik rád! De igaza van, mostanában tényleg sokszor esünk túlzásba.-simogatta a Hant, aki csak szipogott.

-Tudom, belátom, hogy idétlenek voltunk.-mosolygott kínjában.

-Jól van na te kis lökött! Tudod, hogy sosem tudnék haragudni rátok, bántani meg végképp nem.-nevettem el magam. Ezt csak megmosolyogta, mostmár őszintén.

-Na, viszont örülnék neki, ha még ma elindulnánk, szóval drága sofőr bácsi, szedd a lábad és menjünk!-indult meg kifelé Changbin.

-Mielőtt elindulunk légyszíves válaszoljatok a kérdésemre!-tettem össze a kezem.-Bepakoltatok mindent ami kell?

-Igen ellenőriztem és megvan minden.-nyugtatott Felix.

-Végre, tizenegyedjére sikerült válszolni!-forgattam meg a szemem.

-De Chan, amúgy igazán ellenőrizhetted volna te is!-hurrogott le szeplős barátom.

-Bocsánat, volt jobb dolgom is!-erre kérdőn felvonta a szemöldökét.-Ahj feladom, oké nem volt semmi dolgom. Őszintén nagyon fáradt vagyok már pár napja. Nem akarok nyavajogni, viszont ez van.-sóhajtottam idegesen.

-Te jézus marhája, szerinted nem vettük észre?-kérdezte a fejét ingatva.-Tudjuk, hogy túl vagy terhelve, ezért ma szépen kikapcsolódsz, és nem idegeskedsz minden egyes tizedmásodpercben!

-Értettem főnök!-tisztelegtem.

-Haha nagyon vicces. Mostmár igazán induljunk!-összeszedtek mindent cuccot amit viszünk, és beültek a kocsiba. Ja igen, Jimin is jön velünk. Nem merném itthon hagyni egyedül. Ha bármi baja lenne sosem bocsátanám meg magamnak.

Lassan elindultunk. Elakartam lazulni, így bekapcsoltam egy kis zenét. Tudtam, hogy mind szeretik ezt a számot. Jimin elkezdte dúdolni. Az állam a földet súrolta. Nagyon szép és kellemes hangja van.

-Azta hyung, nagyon szép hangod van.-hangoztattam a gondolatom.

-Öhm..hát kö-köszi.-dadogott.

-Igen szerintem is!-lekesült fel Innie.

-Uhum, meglepődtem.-szólalt meg Seungmin is.

-Őszinte, mint mindig.-kuncogott Hyun.

-Te csak fogd be dráma királynő.-morgolódott.

-Srácok nagyon aranyosak vagytok.-nevetett Jimin.

-Aranyos? Én lehet, de ő?-mutatott Seungminra Hyunjin.-Képtelenség.

-Mégegyszer megszólalsz kidoblak az ablakon te egoista...

-Min légyszíves fejezzétek be, mert elmegy a kedvem ettől az egésztől!-nyöszörgött Lix.

-Támogatom az ötletet.-szólalt meg egyszerre Changbin és Minho.

-Hát még én.-sóhajtottam halkan.

Csodák csodájára mindenki csendben elfoglalta magát. Akkora csend volt, hogyha nem vezetésre figyeltem volna, akkor elalszok.
Egy fél óra múlva megérkeztünk a tóhoz, ahová mindig kijárunk piknikezni. Az utóbbi időben sajnos nem igazán volt időnk ilyesmire. Végre pihenhetek egy kicsit. De aztán újra munka, hiszen valahogy elkell tartanom magunkat.