Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

45. A második tag

Chan

-Szóval így állunk Park Jimin?

Az említett "idegen" egy pillanatra lefagyott. Várakozva figyeltem minden egyes mozdulatát, reakcióját.

-Jimin?!-fordult felém értetlenül Minho.

-Pontosan. Nem igaz?-vontam újból kérdőre a majdnem teljesen hófehér ruhába öltözött fiút.

-Szóval lebuktam.-mosolyodott el.-Hát jó, akkor fölösleges tovább álcáznom magam.-egy mozdulattal kapta le magáról a fehér, viszont néhány helyen vérfoltos öltözékét. Majd az arcát takaró kissé átlátszó, de ugyanúgy fehér anyagot is letépte.

-Mi a fenét keresel te itt?-szólalt meg felbátorodva Han.

-Amint látható itt dolgozom, ez a munkám.-mutatott körbe.

-Munkád, mi?-nevetett Seungmin.-Kérlek, azért ennyire ne nézz sügérnek minket.

-Miért mi a problémád vele Minnie?-kérdezte kissé mélyebb hangon. A hideg is végig futott a gerincemen.

-Ne játszd a jófiút hyung! Inkább adj magyarázatot a kérdéseinkre!-tette karba a kezét Changbin.

-Ne osztogass csak úgy parancsokat, mintha cukorkák lennének!-sóhajtott.-De halljam, mire vagytok kíváncsiak?-dőlt a korlátnak, ami ezúttal nem mutatott semmilyen reakciót.

-Akkor vágjunk a közepébe. Van bármilyen kapcsolatod a bandával?-kérdeztem mélyen a szemébe nézve.

-Utálom a szemed!-nyers kijelentése nem kis meglepettséget okozott.

-Ne terelj! A kérdésemre adj választ hyung!-az idegesség egy pillanat alatt elfogott.

-Neki is ugyanilyen a pillantása.-fintorodott el.

-Megkérdezhetem, hogy mégis ki a fenéről van szó?-pislogott Lix zavarodottan.

-Olyan mintha az ember lelkének mélyébe látnátok azzal az idegesítő szempárral.-húzta össze a szemét.

-Ennek mi baja?-suttogott nekem Hyunjin.

-Ezt én is tudni szeretném.

-Hagyd már ezt a sok félre beszélést! Válaszolj a kérdésünkre!-mordult fel idegességében Bin.

-Ha azt mondom, hogy van mi lesz?-méregetett kihívóan.

-Akkor a rendőrség utasítására elkell fogjunk titeket.-válaszolt Jeongin  amin mindenki meglepődött.

-Oh egészen hogy felnőttél ez alatt a néhány nap alatt.-mosolyodott el féloldalasan.

-Ugyanmár Hyung, Innie mindig is ilyen volt. Te vagy az aki nem ismeri eléggé!-vágta hozzá a szavakat Felix.

-De felvágták a nyelved pöttyös!-egy ismeretlen hang tulajdonosa közelített felénk.

-Mi a?!!-szólalt meg egyszerre Jeongin és Felix, majd egymásra néztek.

-Srácok, mi történt?-kérdezte Han idegesen.

-Te meg mi a jó égért jöttél ide?!-rivallt Jimin egy nálam magasabb, felnyírt sötétbarna hajú, tetovált fiúra.

-Hogy legyen mit kérdezned! Nem mindegy az neked?-lökte meg a kisebbet.

-Idióta! Kileszel nyírva!-tépett kínjában fekete hajába Jimin.

-Nyugodj már le! Tudom mit csinálok.-forgatta meg a szemét.

-Fogjátok már be! Most azonnal magyarázza el valaki, hogy ő mit csinál itt!-fordult Lix teljes testtel az idegen felé.

-Te ismered őt?-kérdeztük egyszerre Changbinnal, Hannal és Minhoval.

-Ó tényleg, ti már találkoztatok.-vigyorodott el Jimin.

-Azt ne mondjátok, hogy ez az alak is Jimin hyunggal van..-sokkolódott le Felix.

-Héhé! Mi a fene van már?-kérdezte a tekintetét kapkodva Minho.

-Az van hyung, hogy ez a srác volt a masszőrünk!-túrt kínjában a hajába Jeongin.

-Hogy mi? Ő?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.

-Üdv újra Felix, Jeongin.-mosolyodott el a tetovált.

-Nekem ez már sok egy napra! Haza akarok menni animézni!-nyafogott Hyunjin, majd levágódott a földre törökűlésbe. A lábára könyökölve figyelte a földet, közben pedig motyogott valamit.

A feszült légkör oszlani kezdett. Először csak kuncogtunk rajta.

-Most meg mi bajotok? Az előbb még itt idegeskedtek, most meg rajtam vihorásztok. Valami vicces van rajtam? Nőtt mégegy fülem vagy mi a fene?-kezdett el az említett testrészénél tapogatni.

Eddig bírtuk. Mind nevetésben törtünk ki. Hálás vagyok neki, ugyanis ezután már sikerülni fog ép ésszel gondolkodnom. Észrevettem, hogy Jimin és a másik távolodnak, a sötétség egyre jobban elnyeli őket. Mintha mosolyogtak volna, bár ebben nem vagyok biztos. Nem sokkal később Seungmin hirtelen megszólalt.

-Megléptek.

-Hagy menjenek!-mosolyodtam el.

-Megbolondultál?-kiabált rám Minho.

-Shh!-csitítottam el.-Csak ésszel emberek!-kacsintottam.

Úgy érzem mintha egészen kicseréltek volna. A jópár órával ezelőtti énem tuti nem lett volna ilyen merész.

-Nahát Chan!-csodálkozott Changbin.-Hol maradt a babusgató, ovóbácsi Chanunk?

-Ha ha ha! Nagyon vicces vagy.-forgattam meg a szemem.

-Beszéltem vele, és jobb belátásra jutott.-vont vállat Hyunjin.

-Oh, vagy úgy. Ebben az esetben köszönjük!-vigyorodott el Minho.

-Akkor folytatjuk?-kérdeztem.

-Naná!