Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

24. ,,Kihallgatás"

Chan

-Na? Mit mondott?-érdeklődött Changbin amikor lementem a nappaliba.

-Ma 10 körül átjön, és beszámolunk neki mindenről.-támaszkodtam a kanapéra háttámlájára.

-Akkor készíthetsz több kaját.-veregette meg a vállam.

-Ti meg jobb ha rendbe szeditek a szobátok.-Woojin utálja, ha rendetlenség van.

-Ahj, de nincs kedvem.-indult meg az emeletre, gondolom a szobájába.

-Szólj a többieknek is!-kiabáltam utána.

-Neked is van szád!-szólt vissza. Huu ilyenkor az idegemre megy.

-De te közelebb vagy szóval légy olyan kedves és szólj nekik!

-Már mindenki tudja mivel ordibálva beszélgetünk!

-Na akkor jó.-bevonultam a konyhába.

Készítettem egy kis reggelit. Miután ettünk visszamentek összepakolni a szobákat. Én pedig kitaláltam, hogy kisütök egy adag ripropot, és készítek mellé jó sok rizst. Ezt mindenki szereti és aránylag nem kell vele sokat bajlódni.

-Chaan! Mért nem szóltál, hogy segítsek?-vont kérdőre Lix.

-Van két kezem, megy egyedül is, nem akartalak zavarni.-adtam választ.

-Akkor is!-tette karba kezeit.

-Rend van már fent?-tereltem a témát.

-Nálunk tuti, a többieknél nemtom.-vont vállat.

-Szuper.

-Ha már te nem akarod hasznom venni, megyek és megnézem kell e segíteni Minhoéknak.-már el is húzta a csíkot.

Oh! Vajon Minho betelefonált Wooéknak, hogy ma nem megy be? Ahogy ismerem tuti, hogy nem. Elővettem a telefonom majd beírtam Wooyoung számát. Szinte azonnal felvette.

–Hello Woo! Nem tudom Minho szólt-e, de ma nem tud bemenni.

–Nem szólt, szóval köszi, hogy hívtál! Történt valami? Már tegnap is kissé furcsa volt a viselkedése..

–Hosszú sztori. Ha valamikor ráérsz hívj és elmesélem, de most nincs idő.

–Ohh értem. Ma délután ráérsz?

–Nem hiszem, Woojin valószínüleg sokáig marad.

–Jézusom Chris! Mi a jó ég történt nálatok, hogy ő kell?

–Oké figyelj, amikor elment felhívlak és ha ráérsz átjöhetnél.

–Majd meglátjuk. Na de nekem sok a meló. Vigyázzatok magatokra!

–Jó. Add át üdvözletem a srácoknak! Szia!

–Mindenképp! Szia!

Na ezzel is megvagyok. Oh az étel!

-Hogy az a...-ráztam az kezem. A kaja helyett az ujjaim égtek le.

Gyorsan lekapcsolom a gázt, majd a megégetett bőrömre hideg vizet engedek. A csengő természetesen most szólal meg. Olyan érzéke van, mikor nem kéne. Az ujjaim fújkálva indultam meg ajtót nyitni. Amikor ezt megtettem, egy meglepődött Woojinnal találtam szembe magam.

-Öhm..Szia! Gyere beljebb!-nyitottam jobban ki az ajtót.

-Szia?! Mi a fenét csináltál már?-méregetett.

-Csak megégettem magam.-vakartam a tarkóm.

-Gratulálok!-nevette el magát.-Többiek?

-Még fent. Hé fiúk, gyertek le!-kiáltottam el magam.