Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

19. Minho munkahelyén

Minho

Már reggel úgy éreztem magam, mint egy mosott rongy. Hyunjin hülyesége pedig ezen egyáltalán nem segített. Miután megreggeliztünk, mindenki elindult a dolgára. Én a műhelybe. Egyedül én vagyok az aki a legtöbbet távol van, mivel Chan és Bin is tudja otthon végezni a dolgát, és csak ritkán kell kimászkálniuk. De így legalább tudnak figyelni a kisebbekre.

Felixék még tanulnak. Jópár éve magántanulók, elvileg így jobban tudnak tanulni. Fura, de ha nekik így oké, akkor nincs mit tenni.

A munkahelyem nincs olyan messze. Általában a motorommal szoktam bejárni. Imádok száguldozni. Chan kinyírna ha tudná mennyivel szoktam menni. De amiről nem tud az nem fáj neki.

Röpke öt perc alatt már meg is érkeztem. Az egyik munkatársam név szerint Seonghwa, ahogy megérkeztem nagyban elkezdett integetni felém. Ezen csak nevetni tudtam. Kevés emberrel vagyok jóban a srácokon kívül, és ez a lökött ezek közé tartozik.

-Csá hyung!-pacsiztunk le.

-Cső. Mi újság felétek?

-Semmi, kivagyunk a sok melótól. És felétek?-érdeklődtem.

-Semmi, elvagyunk magunknak, nem történik semmi izgi.-húzta el a száját.-Azzal az új gyerekkel mi van? Hogy is hívják? Valami J betűs asszem.

-Ha Jiminre gondolsz akkor semmi. Egész jól beilleszkedett, de van valami furcsa benne továbbra is.

-Azaz, mondom én J betűs.-nevetett.-Hát figyelj, majd kiderül mi van. Elég könnyen mesélt magáról, nem hiszem, hogy rosszat akarna.-rántotta meg a vállát.

-Jis is hasonlót mondott..

-Jujjj a mókus pofi! Hé nem lehet egy találkát összehozni? Hiányoznak már azok a szamarak.

-Mi az, hogy szamarak?-vontam fel a szemöldököm.-Beszélek Channal, aztán majd írok.

-Jól van. Képzel...

-Dolgozni meg én fogok igaz?-a hang irányába fordultunk.

-Oh szia Wooyoung!-vakarta meg a tarkóját barátom.

-Szia!-vigyorogtam.-Dolgozni jöttem, de ha már felajánlod, hogy te dolgozol akkor már itt se vagyok.-szemtelenkedtem.

-Te velem ne izéljél hyung!-nézett rám morcosan.

-Bocs, de ilyen fej mellett képtelenség komolyan venni.

-Jól van. Dumáljatok akkor, de a munka is haldjon.

-Okés értjük, értjük.-indult el a dolgára Seonghwa. Én is nekiláttam a munkának, mivel nem kevés van belőle.

-Hogy van a fiam?-kérdezte meg hirtelen Woo.

-Minden oké vele. Valószínűleg most is Hannal tanulnak.

-Apja fia!-húzta ki magát büszkén.

-Aha, de ,,Dolgozni meg én fogok igaz?".-utánoztam a hangját, felidézve amit nem rég nekünk mondott.

-Na jó hagyjál békén.-sértődött meg.

-Hány éves vagy te?

-I'm 5!

-Neked nem áll jól. Igazából Channak se, de maradjon tévhitben.

-Uhh nemtom melyikünk sajnáljam jobban..-nevetett.

Ezután végre mind a hárman a dolgunkra tudtunk figyelni. Egész gyorsan haladtunk, így többször is leálltunk beszélgetni. És nem is mi lennénk ha nem olajoztuk volna össze egymást. Meg ugyebár jó buli egy olajos, koszos kendővel egymást csapkodni.