Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

04. Megbocsátva

Jisung

Még pár percig értetlenül bámultak. Pontosabban csak Chan, mivel Minho már sejtette mi a baj. Végül az előbbi törte meg a csendet.

-Jisung...Te tudsz erről valamit?-a hangja bizonytalan volt és aggodalmat sugárzott.

-Igazából lehet..-szinte suttogva beszéltem.

-Mivel végig Hannal voltam, így én is sejtem mi folyik itt.-hajtotta le a fejét Minho.

-Akkor most szépen kimegyünk a többiekhez és beszámolunk mindenről.

-Rendben.-mondtuk és követtük a nappaliba.

Chan

Igazából félek ettől az egésztől..mármint nem attól, hogy bárki is fenyeget, inkább hogy ez az akárki képes lenne bántani a barátaimat. Mikor kiértünk a konyhába, felvettem a távirányítót és kinyomtam a tv-t. Mérgesen pillantottak felém a kis sorozat függők. Viszont amint meglátták a komoly egyben aggódó tekintetemet és a két lehajtott fejű jómadarat egyből megváltozott az arckifejezésük.

-Srácok baj van?-kérdezte aggódó tekintettel Felix.

-Igazából van.-sóhajtottam.-Nézzétek.-tartottam feléjük a papirost. Pár pillanat erejéjig csend honolt a helyiségben.

-Chan! Ezt mikor találtad vagy hogy, hol?!-vont kérdőre Changbin.

-Okés..igazából az előbb ugye kinyitottam az ajtót, mert kopogtak..akkor találtam az ajtónál.-vallottam be.

-Christopher! Mintha kérdeztem volna valamit miután visszajöttél. Gyerekek szórakoznak mi?

-Dehát Binnie hyung lehet gyerekek írták, te is tudod milyenek.-vonta meg a vállát Jeongin.

-Végülis igaza lehet Innienek.-érvelt mellette Lix is.

-Igen én is gondoltam erre, de most Jisung és Minho sztorija jön.-pillantottam feléjük mire bólintottak.

-Minho?!-nézett furcsán Bin.

-Han meséljen inkább. Nem vagyok a szavak embere ilyen téren.

-Ahaaaa, csak a flörtölés megy.-szemtelenkedett Min.

-Több tiszteletet a hyungodnak és hagyd beszélni Jisungot!-vágta finoman tarkón Changbin.

-Jól van na.-morgolódott.

-Akkor bele is kezdenék. Miután elküldtetek mosogatni és eltelt vagy 10 perc, az ablakból láttam egy fekete furgon szerűséget. Nem szenteltem neki nagy figyelmet bár gyanús volt. Pár pillanattal később tűnt fel, hogy szinte lyukat égetve belém bámultak. Ekkor szóltam Minhonak. Utána észrevettük, hogy az egyik a házunktól igyekszik a kocsi felé, majd elhajtottak. Utána nem sokkal megjelent Chan hyung és kisesett a zsebéből a papír..nem akartam elolvasni, bár lehet jobb, hogy így lett.-fejezte be a mondandóját Han.

-Chan te ökör! Képes lettél volna titkolni előlünk!-horkantott fel Bin.

-Sajnálom oké? Én is most hallom először ezt a sztorit.-próbáltam magam mellett érvelni, de tudtam, hogy értelmetlen.-Jó oké..bevallom rossz döntés volt, de féltelek titeket nagyon..-hajtottam le a fejem.-Nem is tudom mért én vagyok a ,,vezető"-mutattam idézőjeleket az ujjammal.

Pár percig újra néma csend telepedett a házra. Továbbra is lehajtott fejjel álltam elmélyülve a gondolataimban. Hirtelen éreztem, hogy valaki. Nem nem. Pontosítok valakik a lelket is kipréselve belőlem ölelnek körbe és halkan kuncognak.

-Istenem Chris-nevetett Changbin.-Nem ismerek jobb vezetőt nálad.-ölelt még szorosabban ami tőle nem megszokott.-Szimplán nem értem egy ilyen dolgot mért akartál titkolni.-sóhajtott.-Elég régóta ismerjük egymást, sőt együtt élünk! Ez ugyan úgy ránk is tartozik! Ahj..néha olyan idióta vagy!-bújt még jobban hozzám.

-Srácok én tényleg sajnálom! Ígérem mostantól mindent megosztok veletek, úgy ahogy ti is velem. És a mostani helyzetet is együtt oldjuk meg!-vigyorogtam rájuk.

-Ezazz! Újra a régi Chanunk!-ugrott a nyakamba Lix mire sikeresen ráestem a kanapéra.

-Jippiii kicsi a rakás!-vetődött ránk Innie is.

-Na ezt ki nem hagyom-vigyorgott az eddig csendben kuksoló Hyunjin, majd ránk vetődött.

-Én iss!-ugrott Han is. Őt követte Changbin, Seungmin. A rakás tetején végül egy Minho díszelgett.

Örülök, hogy megbocsátották az idétlenségem. Örülök, hogy ők a barátaim, és bármikor számíthatok rájuk, de persze ez visszafele is igaz.