Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

42. A vidámparkban

Chan

-Menjünk először vattacukrot vennii!-csillant fel mégjobban Jeongin szeme.

-Utána üljünk fel arra a nagyon magas hullámvasútraa!-kezdett el tapsikolni Han.

-Kajálás után ez biztos jó ötlet lesz?-kérdezte Changbin felvont szemöldökkel.

-Binnek igaza van, ha most akartok valamit enni minimum negyed órát várjatok a szórakozással!-szóltam a túlságosan felpörgött társaimra.

-De naa!-nézett mérgesen Innie.

-Jó, aztán ha visszajön ne mondjátok, hogy nem szóltunk!-vontam vállat.

-Ezazz, gyertek ti is Lix, Seungmin!-ragadta meg a fiatalabbak karját Jisung.

-Na hát ezek jól itthagytak minket.-pislogott Hyunjin.

-Azt hittem te is velük tartasz.-fordult Minho a mellette állóhoz.

-Valahogy most nincs kedvem a túlbúzgó fejükhöz.-nyújtózott egyet.

-Valahogy megértem.-bólintott Changbin.

-Azért majd kipróbáltok valamit?-érdeklődtem.

-Hm..ez a hullámvasút nem tűnik rossznak, csak az a baj túl hangosak az emberek rajta. Tudod kinek van kedve a visításukat hallgatni.-morgolódott Minho.

-Mintha te kibírnád ordítás nélkül.-forgatta meg a szemét Jin.

-Miben fogadjunk?-pillantott kihívóan a szőke felé. Na már csak ez hiányzott.

-Álljatok le mielőtt...

-Te fizeted az ebédem, ha nyerek.

-Rendben, de ha te vesztesz, akkor...-gondolkodott el Min.-Egy hétig nem táncolhatsz!-vigyorodott el.

-Így játszunk Lee Minho?-mosolyodott el féloldalasan Hyunjin.-Változtatok, ha nyerek ideadod a motorod egy napra.

-Te kis! De nem bánom, legyen.-nyújtotta a magasabb felé a kezét.

-Akkor hát sok sikert mindkettőnknek!-fogta meg az idősebb kezét Hyun.

-Mért van ezzel kapcsolatban rossz érzésem?-kérdezte Bin, de inkább magától, mint tőlünk.

-Megyünk megkeresni Felixéket?-kezdtem el keresni a szememmel ausztrál barátomat.

-Lehet nem ártana.-nézett körbe Minho is.

-Mennyi baj van velül komolyan..-sóhajtott Changbin.

-Ne rinyálj már, inkább szedd a kis lábaid!-gúnyolódott Minho.

-Fuss az életedért cicafiú!-kezdett el rohanni az idősebb felé iszonyat nagy sebességgel.

-Úgy látszik mi vagyunk az egyedüli normálisak.-néztem fel az égre.

-Hyung..-szólalt meg halkan Hyunjin.

-Hm?-emeltem rá a tekintetem.

-Amit mondani fogok sajnálom, hogy most hozom fel...-élesen beszívtam a levegőt, majd szaggatottan kifújtam.

-A bandáról lesz szó, igaz?-kérdeztem kissé megfeszülve.

-De honnan..

-Kérlek, már több mint 4 éve ismerjük egymást.

-Igaz..

-Miről lenne szó?

-Tudom, hogy azt mondtad maradjunk ki ebből amennyire csak tudunk, de nem hagy nyugodni ez az egész. Rengeteg kérdőjel van. Példá..

-Ne folytasd! Tisztában vagyok ezekkel! Én szimplán azt szeretném, hogy nyugodt, vidám életetek legyen. Nem akarom, hogy ilyen dolgok terheljenek titeket.

-Ahogy te is tudod azokat amit mondtam, én is ezt! Teljesen megértelek, de már nyakig benne vagyunk ebben az egészben.

-Ez igaz, de pont ezért akarom, hogy maradjunk ki a további folytatásokból. Vagy a fejünk búbjáig benne legyünk?-kérdeztem már idegesebben.

-Inkább, mint hogy várjunk a csodára.-kiabált le, ami nem kicsit rémített meg. Mármint nem a hangja, hanem a tudat, hogy miattam ilyen.

-Hyunjin..

-Chan..Figyelj hyung én..én sajnálom! Nem tudom mi ütött belém, nem akartalak így lekiabálni..-kezdett el hátrálni, közben könnyei utat akartak törni maguknak, de nem hagyta.

-Hyun, ne csináld ezt! Nem haragszok rád! Igazad van, sajnálom! Nem tudom elfogadni a tényt, hogy Jimin bűnöző...ezért szeretnék kimaradni ebből..

-Hyung, mi sejtettük. Ezért is mondtuk, hogy maradjunk ki a továbbiakból. De ha őszinték vagyunk nagyon beindított a gondolat, hogy bűnözőkkel fogócskázzunk.-keletkezett apró mosoly a szája sarkában.

-Szóval ti mindvégig ezt akartátok?-néztem rá nagy szemekkel. Megvoltam győződve, hogy ők sem akarnak belekeveredni.

-Nem szabadott volna elmondanom, de...Igen.

-Én azt értem, hogy Minhoék szeretnek bunyózni, viszont Jeonginékből sosem nézném ki.

-Mondjuk azt, hogy Woojin hyung tanított nekik egy-két dolgot.-kacsintott.

-Mindent értek.-mosolyodtam el. Ravaszabbak, mint hittem.-Szóval az egész tegnapi kis halálra rémüléses színjátékuk is arra kellett, hogy azt higgyék ilyedős kis kölykökkel lesz dolguk, nemde?

-Nem kimondottan..akkor tényleg féltek. Féltek, hogy baja lesz a barátjuknak. Mondhatni, egyedül hatásosabbak vagyunk mind, mert ha együtt kűzdünk a másik miatt fogunk aggódni, így nem tudunk normálisan gondolkodni.

-Ez érthető. Gondolkodom majd ezeken. De nem ezért jöttünk ide. Ideje szórakozni egyet!

-Támogatom az ötletet!

Elindultunk megkeresni az elcsatangolt barátainkat. Nagy szerencsénkre mind a padoknál ültek és vattacukrot ettek. Hyunjin halkan Changbin mögé lopakodott. Villám gyorsasággal csípett le egy nagy darabot az édességéből. Viszont nem volt elég gyors. Bin morgott egyet és a könyökével hasba ütötte a magasabbat, aki kisebb röhögőgörcsben tört ki. A többiek szórakozva néztek végig rajtuk.

-Hol valtatok ilyen sokáig?-vont kérdőre egyből Felix.

-Nyugi már, csak elbeszélgettük az időt!-méregetett még egy kicsit majd, vállat vonva folytatta a ragacsos édesség csipegését.

-Mit szólnátok ahhoz, hogy miután megettük ezt, elmennénk abba a kísértet kastélyba?-mutatott Minho egy nem túl barátságos kinézetű épületre.

-Normális vagy?!-nézett rá ilyedten Han.

-Naa légysziii!-nézett ránk aranyosan?

-Felőlem okés!-egyezett bele Bin.

-Valamiért nincs jó emlékem az ilyenekkel kapcsolatban.-nézett összeszűkített szemekkel Felix Changbinra, aki csak elnevette magát.

-Nekem tetszik az ötlet.-kuncogott Seungmin.

-Érdekesen hangzik. Menjünk!-pörgött fel Jeongin.

-Ha tudnád mi vár rád, nem lennél ilyen izgatott.-nyafogott Lix.-Ahj...oké mehetünk! De ha meghalok szívrohamban kinyírlak titeket!

-Ezt nem gondoltam át..De én is benne vagyok.-jelentette ki még magabiztosan Hyunjin.

-Hát a többség győzött.-vigyorgott Jisungra Minho diadalittasan.

-Azt látom...

-Naa majd én megvédelek!-karolta át a kisebb nyakát.

-Maradj már Rómeó!-forgatta meg a szemét Bin.