Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

02. Semmi se lehet nyugis, igaz?

Chan

A reggeli kis összekapás után kerestem jeget Minho fejére és visszamentünk aludni.

Arra ébredtem, hogy a drága nap sugarai majd kiégették a retináimat. Nagy nehezen kikászálódtam a meleg ágyamból, majd meggyőződtem róla, hogy még a többiek az igazak álmát alusszák. Ilyenkor olyan aranyosak, legszívesebben végig ölelgetném és puszilgatnám őket.

Miután kielmélkedtem magam visszatértem a szobámba. Most jött a kérdés. Mit vegyek fel? Kinyitottam a szekrényem abban reménykedve, hogy találok valamit. Vagy úgy negyed óráig szerencsétlenkedtem, mire végül sikerült egy fekete melegítő és egy fehér póló mellett döntenem. Beslattyogtam a fürdőbe és magamra zúdítottam a langyos vizet. Amint végeztem megtörölköztem, felöltöztem és újra a szobám felé vettem az irányt. Gyorsan rendbe raktam az ágyam, mert úgy nézett ki mint egy szamárfészek. Ezt mind egy bő háromnegyed óra alatt elvégeztem.

A konyhába vettem az irányt. A többiek még mindig aludtak. Na nézzük..Mit csináljak nekik? Hm..rántotta? Áh az sokszor van. Oh megvan legyen gofri, azt mind szeretik. Neki álltam elkészíteni az alapot, aztán kisütöttem. Na kész is lennénk. Már csak a nutella és a tejszínhab hiányzik. Ezekből jó sokat ahogy ismerem őket.

-Mi ez a jó illat Chan?-jött közelebb szeplős barátom.-Gofri? Chan olyan cuki vaagy!-ölelt meg.

-Jól van Lixie, de engedj el, mert sose csinálom így meg.-nevettem fel.

-Okés akkor megterítek.

Nemsokára leszállingóztak a többiek is.

-Jó reggelt hyung!-köszönt álmos fejjel Jeongin és Seungmin.

-Nektek is! Jól aludtatok?

-Uhum.

-'Reggelt!-totyogott le kócos hajjal Changbin is.

-Neked is.-mosolyodtam el.

-Auu..ezt nem hiszem el! A franc egye meg!-a hang tulajdonosa felé fordultunk, majd egy kisebb röhögésben törtünk ki.

Hyunjin nekiment az egyik nyitott ajtónak? Igen, nála ezt nem szabad  megkérdőjelezni. Főleg reggel nem.

-Hé Jin! Minden oké?-kérdeztem tőle fülig érő vigyorral.

-Jah csak versenyeztünk ki a keményebb.-forgatta meg a szemét.

-Megköszönném ha nem a mi ajtónkkal kakaskodnál.-jött ki Minho a szobából.

-Egyetértek.-lépkedett ki a fürdőből álmosan Han.

-Aham jó. Majd máskor figyelek kiknek az ajtajával versengek.-de ezt már nevetve tette hozzá.

-Jól van srácok, gyertek inkább enni.-hívtam őket az asztalhoz.

-Úristen, nyamiiii!-ugrott a nyakamba Jeongin.-Köszönjük szépen!

-Ugyan, nincs mit.-borzoltam össze a haját.-Nektek bármit. Jaaa és mielőtt elfelejtem..-néztem Jisungékra.-Valakik tartoznak egy magyarázattal.

-Mit csináltatok már megint?-húzta össze a szemöldökét Changbin.

-Hát az úgy kezdődött..Han felkelt azzal az indokkal, hogy szomjas így lement inni. Már vagy 10 perce lent volt ezért megnéztem mit csinál. A Sikeresen kiborította a szörpöt és azt törölgette. Ezzel nem lett volna baj, de a szalvéta gyűjteményemmel törölte fel. Ne röhögjetek nem vicces! És itt összebalhéztunk, az hogy, hogy került a kezébe serpenyő nem értem. Majd én is a legközelebbi dolgot, kínos de egy alsót próbáltam a fejére húzni és ahogy csapkodott telibe leütött egy poharat. Feltakarítottuk és folytattuk tovább a ,,harcunkat". De Chan megjelent, leálltam, Han pedig leütött a serpenyővel. Persze nem szándékosan. És öhm...asszem ennyi.-fejezte be a monológját.
Egy kis ideig csend volt aztán mindenkit elkapott a röhögő görcs.

-Öcsém én már mindenre gondoltam csak erre nem.-fogta a hasát Jin.

-Komolyan nem is ti lennétek.-nevetett Changbin is.

-Ez most elvan nézve, mert legalább egy jót szórakoztunk.-legyintettem, továbbra is idióta vigyorral az arcomon.

Már ők is velünk nevettek, kb 5 teljes percig megállás nélkül. Ezután már minden bajunk volt, ezért folytattuk az evést. Mikor befejeztük Han és Minho mosogatott büntetésképp. Leültünk és benyomtuk a tv-t. Pár perc múlva valaki kopogott. Halál nyugodtan sétáltam az ajtóhoz. Nem volt ott senki. Egy papír hevert a földön. Felvettem és amint elolvastam ami rajta állt idegesség fogott el.

Itt kezdödött minden.