Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

38. Verekedés

Chan

Jimin a hideg víz hatására azonnal felugrott, ez pedig azt okozta, hogy szépen leesett a földre. Lix egyből odaszaladt mellé.

-Hé hyung, minden oké?-segítette fel a zavartan pislogót.

Semmit nem mondott egy ideig csak kapkodta köztünk a tekintetét. Majd hirtelen felpattant és idegesen hátrálni kezdett. Az ajtó felé vette az irányt, azzal viszont nem számolt, hogy Changbin ott fog állni.

-Hova, hova hyung?-kérdezte vigyorogva.

-Engedj ki!-szólalt meg mély és rekdtes hangon, amin eléggé meglepődtem.

-Arról ne is álmodj.-sziszegte idegesen.

Jimin egyenesen nekiment Changbinnak. Egy pillanat alatt egymásnak estek. Woojin egyből a fiatalabb segítségére sietett. Hiába voltak ketten ellene, mégis valahogy erősebbnek bizonyult egyedül.

Hihetetlen, hogy az a kedves srác akit megismertünk, egy ilyen ember valójában. Lehet bolond vagyok de legbelül reménykedek, hogy ez csak álca.

Mire észbe kaptam már remegtem az idegességtől. Nagyon nem bírom nézni, ha valaki bánjta a társaim. Megemberelve magam Jeonginékat kicsit hátrébb tereltem nehogy megsérüljenek.

-Fogjátok meg!-vágta konkrét a fejemhez a kardigánját Minho.

-Mit akarsz csinálni?!-kiabált utána Han.

-Hagyd rá! Tud vigyázni magára!-nyugtatta Seungmin.

-Hát nekem ma nem úgy tűnt!-indult meg nagy lendülettel a verkedők felé.

A karja után kaptam és visszarántottam.

-Legyen már eszed! Komolyan csak így közéjük mennél?!-dorgáltam meg.

-Mért álljunk itt tétlenül?-szólalt meg Felix is.

-Nem ezt mondtam.-dörzsöltem kínomban a halántékomat.-Szimplán ne cselekedjetek meggondolatlanul!

-Hwang!-kiáltott egyet Minho, mire az említett egyből feleszmélt a történtek okozta sokból.

Az idősebb mellé szaladt és segített neki hátulról lefogni a ficánkoló Jimint.

-Köszi!-mosolygott Hyunjinra hálásan.

-Nincs mit hyung.-dőlt a hideg falnak.

-Most pedig szépen mesélj nekünk!-tartotta a kezénél fogva Woojin az idősebbet.

-Mért tenném?-kérdezte kínjában nevetve.

-Mert egy rendőrrel beszélsz, ha esetleg még nem esett volna le.-felelt nyugodtan Woojin, amit csodálok benne.

-Sajnálom Rendőr Úr, de semmi használhatót nem szed ki belőlem!-mosolygott féloldalasan.

-De magabiztos valaki.

-Hyung, nagyot csalódtunk benned!-szólalt meg szomorúan Innie.

Jimint mintha kicserélték volna egy ennél is rosszabb emberre. Egy hirtelen mozdulattal rántotta ki a kezét Woojin szorításából. Idegesen indult meg a legfiatalabb felé. Egyből védekezően elé álltunk.

-Nem nyúlhatsz hozzá egy ujjal se!-pillantott rá szikrákat szóró szemmel Felix.

-Meghatott hidd el szeplős!-vágta hozzá.

-Mit mondtál?!-szólalt meg egyszerre Hyunjin és Changbin.

Jimin nem törődve velünk Jeongin felé vette az irányt, közben Hant fellökte, úgy, hogy szegény átesett a kanapé egyik karján. Szerencséjére pont Minhonak esett aki meglepődve, de elkapta. Miközben fél szemmel figyeltem őket, Jimin elé ugrottam ezzel gátolva a tovább haladásban.

-Nem akarlak bántani, szóval csak engedd, hogy megtanítsak pár dolgot Innienek.-jött közelebb, de továbbra is akadályoztam.

-Mit akarsz...nem is inkább úgy kérdem, mit akartok tőlünk? Mit ártottunk nektek?-tört ki belőlem a felhalmozódott kérdéseim egy része.

-Szimplán idegesít a felhőtlen boldogságotok.-vont vállat.

-De miért? Mért baj, ha az ember boldog? Sírjunk egész nap, és akkor boldogan aludtok el este, vagy mi?-kérdezte Minho.

-Na ez egy jó ötlet.-bólintott Jimin.

Lefagyva bámultuk. Ő biztos nem ilyen. Képtelenség! Nem lehet. Valaki befolyása alatt állna?

-Jimin hyung...-sírta el magát Jeongin.

-Ezt akartad? Boldog vagy?!-kiabált Jiminre Seungmin, és védelmezően megölelte a kisebbet.

-Woojin kérlek kezdj vele valamit.-kértem suttogva barátom.

-Rajta vagyok hidd el.-a zsebében ügyködött valamin szinte észrevétlenül.-Kész!-vigyorodott el, mire Jimin értetlenül nézett rá.-Már csak itt kell tartanunk pár percig.-tette hozzá csendesen.

-Te!-meredt Woojinra nagy szemekkel Jimin, mint akinek most esett le valami fontos dolog.

-Bin, ki ne engedd!-figyelmeztettem.

-Úgyse tudtok elkapni.-jelentette ki nyugodtan, mire még idegesebb lettem.

-Ne légy olyan magabiztos hyung!-szólalt meg magabiztosan Hyunjin.

Megszólalt egy duda. Hirtelen azt hittem Woojin társai érkeztek meg, de hamar rájöttem, hogy ez nagy tévedés.

-Changbin, figyelj az ajtó..-hirtelen belökte egy fekete ruhás alak az ajtót.

Mögötte egy rendőr lefogta azonnal. Ezek szerint időben megérkeztek. Jimint kezdtem el keresni a szememmel, de eltűnt.

-Hé kapjátok el!-kiabált Han az egyik rendőrnek.

-Oké, bilincseljétek meg!-utasította a többieket, miután sikeresen elfogta Jimint.-Sziasztok! Yeonjun vagyok!Örvendek! Köszönöm, hogy itt tartottátok, talán így az örsön sikerül valamit megtudnunk róla és a bandájáról.

-Bang Chan. Igazán nincs mit, örülök, ha segítettünk! Mi köszönjük!-mosolyogtam.

-Majd Woojin hyung értesít titeket mindenről. Szép estét!-köszönt el, majd beültek mind a rendőrautóba és elhajtottak.

-Szépet mi?-sóhajtott Changbin.

-Hyung..-bújt hozzám Innie, majd Lix is.

-Shh nyugi.-simogattam a hátukat.-Minden rendben lesz! Most menjünk és nézzünk valami vicces filmet.-tereltem a nappaliba őket.

Míg kerestek egy szimpatikus filmet, addig rendet raktam nagyjából. Utána csináltam mindenkinek egy kis forrócsokit, és hoztam le takarókat.

Mindenkit betakartam, és odaadtam neki a forró italt. Minho felszisszent ahogy véletlenül hozzáértem a lábához.

-Jól vagy?-kérdeztem aggódva, bár úgyis tudom, hogy nem.

-Megvagyok..

-Mindjárt jövök.-gyorsan felszaladtam az elsősegély dobozért.-Na itt vagyok. Mutasd a lábad!-kelletlenül de mégis megmutatta az összes sérülését, amiket természetesen egyből elláttam.

-Bin te megvagy?-kérdeztem a másik verekedőstől.

-Én meg.-látszolag tényleg nem volt baja, szóval nem kérdezgettem tovább.

-Hyunjin.-szólítottam meg az utolsó verekedésbe keveredett személyt.

-Hm?-kérdezte álmos fejjel.

-Te nem sérültél meg?

-Hihetetlen de nem.-ásított, majd Lix vállára döntve a fejét bealaudt.

Csendben elpakoltam, majd én is leültem nézni a filmet. Szerencsére senki sérülése nem lett komoly. Mind látszódni fog egy ideig, de egyik sem súlyos, olyan mintha nem is akartak volna igazán ártani, inkább ez csak egy fenyegetés volt. De megeshet hogy ezt is már beképzelem. Nagyon fáradt vagyok...