Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

03. Idegen alakok

Chan

,,Jó látni mennyire boldogok vagytok:) De vajon meddig lesz ez így?"

Ezzel most mit akar mondani? Mit értett ez alatt? Ha egy ujjal is a fiúkhoz ér úgy összeverem, hogy az anyja se ismer rá. Próbáltam lenyugodni, majd amikor nagyjából sikerült, zsebre vágtam a papírt és visszamentem a sorozatozó barátaimhoz.

-Hé Chan ki volt az?-vont kérdőre Changbin.

-Csak pár kisgyerek szórakozott.-nevettem erőltetetten.

-Jah oké.-és újra nézni kezdte a számomra jelenleg nem éppen érdekesnek tűnő kdramat.

A konyha felé vettem az irányt. Muszáj a szervezetemnek a víz, anélkül nem bírom ki épp ésszel. Minho és Sungie még mindig mosogattak. Valahogy fura érzésem volt, de, próbáltam hanyagolni. A polchoz nyúltam egy pohárért, megtöltöttem egy kis életet adó vízzel majd nyújtóztam egyet. Aha és nem is én lennék ha nem esett volna ki a papírfecni a zsebemből. Han egyből észrevette és felvette.

-Jisung ne...-már késő volt.

Kikerekedett szemekkel olvasta el látszólag újra, és újra a papír tartalmát. Pár másodperc múlva mintha leesett volna neki valami. Hirtelen félelmet fedeztem fel a szemében.

-Chan..

Jisung

Miután kiröhögtük magunkat, és végre nyugodtan elfogyasztottuk az ennivalót, Chan hyungék büntetésképpen elküldtek mosogatni Minhoval együtt.

-Örülök, hogy ebből IS jól jöttünk ki-vakartam meg a tarkóm.

-Jaja, még jó, hogy Chris ilyen kegyes.-mutatott idézőjeleket.-Komolyan örülök, hogy ekkora idióták a barátaim.-nevetett fel, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.

-Hát még én.

Csendben folytattuk amit elkezdtünk. Hirtelen fura érzés fogott el. Mintha...valaki vagy inkább valakik figyelnének. Kinéztem az ablakon, (írói megj. a konyha ablak az utcára mutat) egy fekete teherautó állt meg szinte a házunk előtt. Elkapott a pánik amikor tudatosult a tény, hogy a benne ülő napszemüveges, feltehetőleg férfiak minket bámulnak. Nem bítam mozdulni. Hirtelen egy kis erőt szedve megszólaltam.

-Minho..-felém fordult.

Én továbbra is sokkosan bámultam kifele ami feltűnt neki így ő is arra nézett.
Nem tudtam semmit leolvasni az arcáról. De amikor megláttuk, hogy az egyik valahonnan tőlünk tér vissza a kocsihoz, és elhajtanak fellélegztünk, de még feszültebbek lettünk. Ekkor lépett be Chan az ajtón. Töltött egy kis vizet, ivott és nyújtózkodott egyet. Egy papír darabka hullott ki a zsebéből. Felvettem, nem akartam elolvasni, de akaratlanul is megtettem. Lefagytam.

-Chan hyung..-ennyit bírtam csak kinyögni.

Erre felfigyelt mind a két jelen lévő. Minho kivette a kezemből, és kis idő múlva aggódó, egyben ideges tekintettel vizslatott. A harmadik személyünk csak állt és értetlenkedve figyelt minket.