Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

05. Mozgalmas reggel

Chan

Eldöntöttük, hogy a nap további része csak a miénk és közös programokat csinálunk. Terveinkből végül csak a filmezésre és a főzésre került sor. A nap végén mind fáradtan huppantunk a puha ágyainkba, és elnyomott az álom.

Reggel kivételesen csend honolt az egész házban. Kissé furcsának tartottam, de letudtam annyival, hogy még korán van. Visszacsuktam a szemeim és újra elragadott volna az álomok világa, de ekkor megéreztem, hogy besüpped mellettem az ágy.

-Chan fent vagy?-ausztrál barátom mély hangjára kissé összerezzentem.

-Fent. Valami baj van?-kérdeztem hunyorogva.

-Jaa nyugi nincs semmi. Inkább egy kérésem lenne..-gesztikulált az apró kezeivel.-Hát szóval..lehetne , hogy ma elmegyünk vásárolni?

-Mivel mára még nincs semmilyen tervezett program, így mért is ne?-egyeztem bele.-De lehetőleg ne kelljen az egész boltot haza hozni.

-Naaa nem is szoktam olyan sokat vásárolni.-durcizott.

-Persze. Tudom.-simogattam meg kócos haját.-Na, de menj még vissza pihenni!

-Maradhatok itt veled?-nézett rám a barna, boci szemeivel. Mindig ez van.

-Ahj te-ráztam meg hitetlenkedve  afejem.-Na gyere-emeltem fel a takarót, hogy bebújjon mellém.-Aztán csend, és alvás.

-Oké apa-mosolyodott el, mire megforgattam a szemem.

Próbáltam én is még kihasználni azt az egy órát amíg aludhatok. Viszont egy érzés valahogy nem hagyott nyugodni..De nagy nehezen végül mégis sikerült álomra hajtanom a fejem.

-Hé Hyunjin! Azt a szerencsétlen fejedet komolyan!-Minho ordibálására kelek.

-Jól van na ne ordíts már, mint egy félőrült!

-Kikérem magamnak! Amúgy is nem én vagyok aki a másik törölközőjébe törli a képét!

-Komolyan emiatt kell az ajtóm előtt kiabálni?-pislogtam bambán.

-Alap talán nem lenne bajom vele, de ez a hülye azt a pacsmagos fejét törölte bele.-puffogott.

-Istenem-nevettem el magam.-Dobd be a mosóba és megvan oldva. Amint látom neked már nem kell, estére meg majd megszárad.

-Jól van na, de akkor is!-indult el a fürdő felé.

-Jin, muszáj Minhoval folyton összekapnotok?-kérdezte unott arccal Min.

-Egy. Hol a tisztelet? Idősebb vagyok! Kettő. Mindig ő köt belém.-tette karba a kezét sértődötten.

-Öhm...okés mindent értek.-inkább lement a konyhába, amit teljesen megértettem.

-Chan legalább te állj mellém-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Ahjj komolyan, néha nagyon fárasztóak vagytok.-nevettem.-Na gyere menjünk le kaját csinálni.-megindultunk mi is a konyhába.

A reggeli jóra sikerült. Miután végeztünk vele és elmostam a tányérokat, felvázoltam, hogy ma vásárolni fogunk. Hát hogy is mondjam..kissé nagyon felpörögtek amin csak vigyorogni tudtam.

-Hé az az én zokniiim!-futott Jisung őrült módjára Seungmin után.

-Fejezzétek már be!-szólt rájuk Changbin.

-Hé Innie kapd el.-dobta felé a még kibontatlan zoknit. Szegény azt se tudta hol van.

-Minnie légyszi fejezzétek be-tartotta a magasba a bálnás zoknit.

-Okés befejeztük!-lihegett Han.

-Na végre csend van.-sóhajtott Minho.

-Készen vagytok már?-toporgott Felix.

-Nyugi már te! Srácok indulunk! Aki nincs kész itt marad!-indult meg kifelé Changbin. Ugyanis Bin és én szoktunk vezetni, vagy néha Minho. De az utóbbit csak akkor engedjük, ha jó kedvében van, vagy ha megakarunk halni.