Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

37. Hívatlan vendégek

Chan

Beletelt egy kis időbe mire mindenki elcsendesedett és folytathatódott a játék tovább. Mikor ez végre megtörtént Changbin pörgetett. Ezúttal Lixre mutatva állt meg a falkont.

-Na akkor halljunk valami jó kis sztorit!-vigyorgott Minho.

-Uh..-húzta el a száját Felix.-Talán az volt elég kínos amikor először találkoztam Channal.-pillantott rám. Az emlék hatására felnevettem.

-Felejthetetlen! Emlékszem milyen aranyos voltál akkor!-vigyorogtam.

-De neem! Az nekem nagyon égő volt!-a kezébe temette az arcát.

-Na halljuk! Ezt a történetet meg én sem ismerem.-szólalt meg Changbin.

-De nem akarom!-ellenkezett tovább.

-Lix ez így nem ér! Én is belettem égetve, szóval te se maradj ki!-nyagatta Hyunjin a kisebbet.

-Jól van na..-adta fel.-Szóval ez még akkor történt amikor Koreába érkeztem re..-kopogás hangja zavarta meg a beszédjét.

Hirtelen mindenki mozdulatlanná vált és az ajtót figyelte. A kilincs lassan lenyomódott, de zárva volt szerencsére, így senki sem juthatott be rajta egykönnyen.

-Megnézem ki az.-ugrott fel a kanapéról Changbin.

-Lehetőleg tartsd vissza az erőd.-suttogtam neki.

-Meglesz, nem ütök meg akárkit.-nyugtatott.

-Remélem lesz valami bunyó.-pörgött fel Min.

-Az kéne még nekem!-vágta finoman vállba Han.-Elég mára, hogy az a kettő nem bírt magával, és egymásnak estek!-a mellette helyet foglaló csak vállat vont és nagy érdeklődéssel figyelte az eseményeket.

Changbin már az ajtó előtt állt. A kilincs többször is lenyomódott, de fölöslegesek voltak a próbálkozások. Aztán abbamaradt a kilincs piszkálása, és egy puffanást lehetett hallani.

Bin mostmár a kulccsal kinyitotta az ajtót, és nagy lendülettel nyitotta ki. Egy idegen fiút fedeztünk fel, ahogy megindul befelé, pontosabban inkább beszédül a házunkba. Changbin túlságosan ideges lehetett, ezért nem vette észre, hogy a srác nem önszántából szédelgett be. A keze megindult és behúzott volna egyet az idegennek, de az kitért előle így a mögötte lévőt találta el, vagyis majdnem. Szerencséjére blokkolni tudta az erős ütést. Ekkor vettem észre, hogy Woojin volt az. Na de ő hogy került ide, és ki ez a másik?

-Woojin!?-szólítottam meg számonkérő hangon az idősebbet.

-Majd elmagyarázok mindent, rendben?-fogta a fájó karját.-Benned aztán van erő.-nézett az előtte állóra, aki jelenleg az előbb történteket próbálta felfogni.

-Hyung, ki ez?-mutatott Jeongin a földön fekvő fiúra, aki látszólag eszméletét vesztette.

-Azt én is szeretném tudni.-sóhajtott, majd becsukta a nyitva hagyott ajtót.-Először is ébresszük fel valahogy, közben pedig elmondom amit tudok.-utasított Woojin.

-Segítek!-pattant fel egyszerre Minho és Hyunjin.

Nem volt valami nehéz a fiú. Arcát fekete maszk takarta. Az egész öltözete fekete volt és még egy kapucni is takarta a fejét.

Miután elhelyeztük az egyik kanapén, Lix és Han elküldött minket a dolgunkra, hogy még véletlenül se zavarjunk. Annyira ismerős ez a helyzet. Rossz előérzetem van, de ezzel ők is tisztában vannak.

-Ez nem lehet igaz!-kiálltott fel Han, mire mindannyian vissza lerohantunk.

-Mi törté...-nem tudtam befejezni a meglepettségtől.

-Ilyen nincs!-fújtatott idegesen Minho.

-Beavatnátok? Nem igazán értem mi folyik itt.-szólalt meg Woojin.

-Ez Jimin!-bámulta nagy szemekkel Seungmin.

-Az a Jimin?!-vonta fel a szemöldökét.

-Hány Jimin ismersz hyung?-mordult fel mérgesen Changbin.

-Le ne harapd már a fejem!-forgatta meg a szemét.-Ezek szerint hajszínt váltott.-állapította meg, mire majdnem megtapsoltam.

-A fekete menőbben néz ki.-szólalt meg Hyunjin.

-Most komolyan?-néztem a magasabbra hitetlenkedve. Hogy képes ilyen helyzetben a hajszínét elemezni?

-Jójó csendben maradok!-tette fel védekezésképp a kezeit.

-Na de akkor, mi is történt azelőtt, hogy váratlan vendégként beestetek az ajtón?-néztem Woojinra.

-Lényegében annyi, hogy beszélni akartam veletek, így eldöntöttem, hogy átjövök, mert ilyen időben tuti otthon vagytok. Viszont amikor ideértem megpillantottam ezt a Jimin srácot az ajtóban térdelve, ezért lefogtam, de erősebb volt nálam. Végül mégis sikerült egy csapást mérnem rá amitől megszédült, és Changbin pont akkor nyitotta ki az ajtót. Innentől meg tudjátok.-fejezte be a magyarázatát.

-Oh értem, szóval csakis Jimintől tudhatunk meg bármit.-sóhajtott Han.

-Nagyon úgy látszik.-bólintottam.-Valaki keltse fel, és akkor beszélhetünk vele.

-Ezer örömmel!-mielőtt megszólalhattam volna, Changbin
egy pohár vizet öntött Jimin arcába.