Tükörgát (Átírás alatt)

24. A születés

A születésnap megünneplése annak, hogy én is létezek.

A fogantatáshoz nem kell sok minden - ha a szerelmet nem számítjuk bele - elég csupán két ember az utcáról, a vágy, két lökés, és már terhes is vagy. Ha ez a dolog ilyen gyorsan elkészül, ráadásul ilyen egyszerűen, mi marad? A szorongás. A gátlások. A félelem.

Neked egy szexuális dolog, másnak a hozzáállásod az életét jelenti. Én döntöttem, és egy teljes évre elvonatkoztattam a ténytől, hogy nem tudok hazamenni - így az utcán kell dekkolnom. Hét napból hármat fixen az utcán töltöttem. A mocsokban, a koszban, az étel nélküliségben. Ebbe a döntésembe már csak az játszott bele jobban, hogy nem sikerült egy fontos dolgozat matekból. Ezen múlott volna, hogy átvesznek e ebből a köcsög, kibaszott, tetű iskolából - nevezetesen a Szabikából, ahol senkit nem érdekel a véleményed. Senkit nem érdekel, milyen jó ötleteid vannak, vagy hogy hogy gondolkodsz a világról. Csakis a KIBASZOTT TELJESÍTMÉNY, ami számít. Ha kapsz egy újabb esélyt, akár egy tantárgynál, akár egy barátságban, egy kapcsolatban, csakis az a mérvadó, hogy te abban a pillanatban hogy döntesz. Milyen kis egyszerűnek tűnik, nem? Ha jól döntesz, kapsz csokit, ha helytelenül válaszolsz, nem. Ennek a hardcore verziója, ha az ellenségeid sikerélményét kell lenyelned, és te aki emberileg normi, viszont abban a pillanatban túlgörcsölt valamit, és széthasad a feje, te vesztettél. Sőt, vesztésre állsz. Kibaszott fájdalmas, és tehetetlen érzés.

A szorongásainkba ugyanannyi energiát fektetünk be, mint az emberi kapcsolatainkba. Plusz olyan a világ, mintha az emberek, akik körülvesznek egész nap, ők lennének a mérgező nikotin, amitől estére kapok egy nikotin sokkot, annyira elfáradok.

Korog a gyomrom. Bár, már az étlenséget jól tűröm, csupán a szervezetem üzen, hogy lehet szívós vagy lelkileg, de ezt akkor sem játszhatod. Napközben még valahogy kihúzom a napot a Szabikában, de este amennyiben nincs ott Csikó, hogy kisegítsen egy fűtött szobával, akkor gáz van. Kurvára nem akarok a nyakán lógni, így 22:00-ig a vasútállomás vécéjében húzom meg magam. Ami elég szűk egy lakáshoz képest, és hamar bezár. Ja, és a pénztáros toleranciájától is függ  hogy meddig dekkolhatok ott. Utána viszont jön az igazi éjszaka. És ez nem egy óra vagy kettő... Neem, ez kőkemény hat óra. Kőkemény hat óra egy konténerben a város szélén - a sok kis kertvárosi családi ház között - ahol a kutya is aki arra jár jobbat szarik, mint én - mínusz hat fokban egy hálózsákban, ami fagyáspontig, azaz nulla fokig jó a tájékoztató útmutatója szerint a mínusz hat fok helyett. Aztán, ha sikerült kihúznod valahogy, akkor a hajnali 4 órásival esetleg beállítok Györkre. A buszútat alvással töltöm. Ez legalább pihentető. Kb hajnali 5-re érek Galgagyörkre. Ilyenkor már nincs otthon senki, így aludhatok röpke egy órát, majd még egyet a Pestre visszamenő 6 órás buszon. Így cirka 3 órát aludtam. Ilyenkor alszok, és álmodás közben vagy nem is tudom mikor, de visszaemlékezek a tegnapi napra...

•••

A Pici Paci kocsma pincéjében, Kittivel

- Liszikém, ez a neved, szépségem?
Takarodj - mondanám, de csak gondolatban, mert nem bírok beszélni. Forog velem a világ, a punkok behoztak valami bűzös közhelyiségbe. Pontosabban úgy rémlik, hogy Kitti szarul lett. Nem. Rohadt szarul lett, és most el akarják rejteni.

A telefonomért nyúlok. Keresem a "Cs" betűt. Csikó. Megvan. Rányomok a névjegyre. Nem cseng ki. "A hívott szám nem kapcsolható." A kurva anyád, te is aztán megéred a pénzed, barátom.

Körülöttem, mintha kénszag forogna. Nekiesek az egyik falnak. Jéghideg és kemény. Fel is sértettem az egyik körmöm alatti részt, ahogy fel próbálom fogni a kezemmel a falnak ütődést. Innen tudom beazonosítani, hogy nem, ez bizony nem egy fogadó szoba. Ott lenne fűtés, és normális vakolat.