Tükörgát (Átírás alatt)

22. Semmi sem jó

A
M E G T Ö R T
N Ő V É R
- szemszöge -

____________________

2015. november 14.

Egy ház. Egy családi ház. Égbe magasodó fenyőkkel övezett ösvény vezet a bejárati ajtóig. A csillagos ég feszül az ólomszürke cserepek meg a kémény felett, mely pöfékeli magából a forró, fekete füstöt. Az erdő ezt is beszívja. A többi szennyel együtt.

A nevem Alitisz Melissza. Tizenöt éves vagyok. Édesanyám, Alitisz Emese titkár, édesapám, Alitisz Sándor szép szóval csoportdinamikai tréner. Magyarán egy lepukkant gyerekotthonban tart csoportfoglalkozásokat. A fizetése egyenlő a nullával, így minden bevételünk édesanyám fizetéséből nyerjük.

Van egy húgom és egy öcsém. Az öcsém, Sami (Sámuel) édesapám kedvence, mindent együtt csinálnak. Sokszor mennek pecázni és vadászni. Édesapám szeme fénye. Neki az is elég lett volna, ha csak ő születik meg. De még itt vagyok én, meg a húgom, Amélia.

A házunk egy fenyőerdő peremére lett építve. Fáradt vagyok a magányomtól, az unalomtól, azoktól az emberektől, akik körülvesznek.

Ma nem mentem haza. Latyakos, havas eső permetezi a pesti utcákat. Betérek a tizennegyedik kerület egy épületébe. Beütöm a kaputelefonba a kódot, hangos zümmögés jelzi, hogy nyithatom a fotocellás ajtót.

Belépve a szemüvegem bepárásodik. Alig látva kitapogatom a liftgombot. A liftajtó egyből kinyílik, a hatodik emeletre visz az utam. Felfele menet valahogy letörölgetem a szemüveg lencsém. Aztán a harmadik emeletnél tartva csörög a telefonom.

- Halló!

- Szia! Merre vagy? - kérdezi anyám.

- A Borkáéknál.

- Apád nagyon ideges. Azonnal gyere haza!

- Nincs több busz.

- Add meg a címet!

SMS-ben leírom neki.

- Negyedóra és ott vagyok!

Letesszük. A lift cseng, hogy felértem. A mély frekvencián zúgó zenehangok irányába indulok. Becsengetek. Sokadszorra csengetek, mire ajtót nyitnak.

- Lissza! Isten hozott, ladym! - ölel magához Cinti. Szőke haja elegáns konytba csatolva két fekete pálcikával jól mutat. Ajka éjfekete rúzzsal van kikenve, fekete feszülős naci és egy ultradög fűzős felsője van, aminek hátsó részén egy selyemfátyolból uszály követi magassarkú csizmájának útját...

- Fordulj meg! Nagyon dög! - vezetem végig rajta tekintetem. Meglehet, a dicséretemen elpirult, bár kitudja, a pirosító mindent eltakar.

- Kérsz levest? - kérdezi, miközben a konyha felé vezet. A sötét selyem csakúgy száll mögötte.

A hangfalakból közben Cardi B szól.

- Ezt most csináltátok? - kóstolom meg az erős pia szagot árasztó gumicukros-vodkás keverésű "levest".

- Van más, ha nem tetszik.

Lenyalom a szám széléről az alkoholos löttyöt, aztán előveszek a táskámból egy kis szájfényt, hogy kijavítsam, amit elkentem. Nem mintha ez lenne a legfontosabb.

- Jó lesz.

- Készen állsz? - mosolyog rám Cinti.

- Mire?

Ekkor kitárja előttem a nappali ajtaját. A "Your head on my shoulder" (Fejed a vállamon) darkosabb verziója pörög a lemezen, miközben az ajtókereten csüngő gyöngysoros "ajtót" elhúzom. Gyengéd fények övezte a szoba, melyben cigaretta füstbe burkolózva keveredik a levegő parfümmel, füstölővel és különböző ruhák öblítőillatával. A nappali egyik falán pedig vörös fényfűzér fut végig a hangulat megteremtéséhez.