Prológus

371 11 2
                                    

A Z   E X P A S I
- szemszöge -

____________________

Úgy futok, amilyen gyorsan csak bírok. A sínek még mindig túl messze vannak. Legalább a tízszeresére szeretném növelni az eddigi tempómat, mert úgy látom, nem kerülök közelebb a célomhoz. Érzem, hogy az izzadságtól átázik a szakadt, koszos pólóm. Közben hallom, hogy a szél felém fújja a vonat haragos dudálását.

   Most már azt észlelem, hogy a keskeny, vasból készült utacska egyre jobban közeledik felém. A táv köztem és a sínek között elkezd rohamosan csökkenni. Már lihegek. A testem próbál nekem megálljt parancsolni, de én dacolva e lehetőséggel, továbbra is gondolataim szüleményének szeretnék híve maradni. Már csak pár sóhaj és ott vagyok. Ha ez sikerül, utána akár a tüdőmet is kiköphetem. Utólag.

   De akkor is meg kell őt mentenem. Nem teheti ezt magával!

   A vonat már nagyon közel van. Megint hallom erőteljes hangjelzését.

  Most már a sínek között fekvő test körvonalai elkezdenek kirajzolódni előttem. Másodpercekre van tőlem.

   1... 2... 3...

   A fülem belesajdul a vonat sikító, szaggatott dudálásába.

   - Neeeeee! - üvöltöm torkom szakadtából.

   Egy lépésnyire a sínektől lerogyok a fűben.

   A vonat próbálva lassítani tempóján, elsiklik előttem csikorgó hangzsibajjal. A lány vére sompolyogva folyik hozzám.

Tükörgát (Átírás alatt) Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon