Tükörgát (Átírás alatt)

23. Hormon drog

Valami Pici Paci kocsmában ülünk. Egy úgymond haverom ajánlotta még ezer éve. A mende-mondák szerint az egész hely egy állatkínzó laktanyája volt még pár éve. Szerencsére a Gonoszt elfogták, azóta pedig az elhunyt kutyák és macskák emlékére építették az ivót.

- Azok ott karom nyomok. Nézd már, biztos ott kínozták a fogvatartottakat - mutat a Kitti a falon lógó képkeretre, amiben nincs vászon, hanem az alatta lévő, jól láthatóan művies, ősemberes-farmos dizájnú ecsetvonások lelhetők fel.

- Kutyákat. Fogvatartott kutyákat kínoztak - hangsúlyozom ki a "kutyákat" szót, mert a Kitti felnagyzolva emberekről beszélt az imént.

- Igeen, fogva voltak tartva. Ne is mondd! - Nem ment át az üzenet. Nem az érdekli, mit mondok, hanem, hogyan mondom azt. És ez bosszantó.

Leülünk egy piros bőrfoteles asztalhoz. Attól a kevés vodkától, amit még a buszon Kittinek adtam, már attól részeg lett. Most pedig a családi életét tárja elém.

- Elhagyott anyám két éve. Apám egy gyökér. - Felkapom a fejem.

- Nekem megvannak. - Bár meghaltak vagy elhagytak volna. - De hogy érted?

- Mit?

- Hogy apád gyökér? Ez miben nyilvánul meg?

A Kitti a kérdésemnél összeráncolja falfehér homlokát, mintha csak értelmetlen kérdést kapott volna.

- Folyton elvisz béna éttermekbe. Ott meg annyira gáz, ahogy próbálkozik vicces lenni, meg beszélget... Tudod, a barátaimról, meg a fiúkról. Meg úgy próbál viselkedni, mintha ez tök oké lenne. Pedig semmi értelme az egésznek. - Csalódok. Vele legalább foglalkozik a szülője. És normális férfi, emberséges az apja. Az enyém? Nem akarja megtudni. Ezért inkább együttérzést hazudok. Hogy az a világ legszörnyűbb és legtraumatikusabb élménye az embernek, hogy apánk elvisz étterembe. Engem nem étterembe szokott vinni. Ha éppen olyan hangulata van, ok nélkül csinál vagy mond megbocsáthatatlan dolgokat. De ez nem egy kurva étteremben merül ki. Ki a faszom ez a hisztérikus picsa? Úgy gondolom, megérdemli hogy az a Noa vagy ki, hogy bántotta őt. De isten adja, hogy ne ezt az ócskaságot ugassa egy év múlva is, hogy az összes férfi rossz az elcseszett párkapcsolata, meg a jól látható apakomplexusa miatt. És hogy ez a Noa vagy Noel vagy tudom is én ki, a rossz legmélye. Mert akkor nagyon téved, mert ez a gyerek a toxikus ember leglágyabb verziója volt.

- Lisza? Liszaa?

Neki kurvára nem Lisza vagyok.

- Mi az? - kapcsolok vissza.

- Tizenöt vagy, hogy a francba akarsz fizetni?

- Nyugalom, megoldom. - Legalább ne a pincér előtt mondaná. Látom, ért az ilyen helyzetekhez ez a csitri.

- Parancsoljon! - nyújtom a pincérnek egy határozott, kissé talán túl játszott felnőttességgel a személyi igazolványt.

A pincér férfi bólint egyet, aztán visszaadja a kártyát, majd leemeli a tálcájáról a vodkás üveget és a poharakat.

- Jézusom! Ezt hogy csináltad? - Olyan ez a lány, mintha óvodában lenne.

- Egy barátom szerzett nekem kamu személyit.- Meg tablettát is. Sokat.

- Király vagy, csajszi! Nekem is tudnál majd szerezni? - kérdezi naív pökhendiséggel.

- Bocs, de nem - felelem, de úgy látom, nem igazán érdekli a válaszom, mert már nagyban pörgeti az elkorcsosult snapchatet. Én pedig belekortyolok a vodkámba.

Néhol tanulmányozom a telefonját előttem görgető ábrázatot. De tipikusan idegesítő arc ül előttem. Vékony szemöldök, karaktertelen arc. Nem lepődnék meg, ha az emós karrier is csak kamu lenne. És gondolom az emberi kapcsolatait is a kacér stílusával jó felszínesre alakítja.