Tükörgát (Átírás alatt)

1. Az Instagram hazugsága

A M É L I A
- szemszöge -

____________________

Kinyitom a szememet. Megpróbálom kidörgölni az álmot belőle, de amint elveszem a kezem, máris visszacsukódik. Hiába minden erőfeszítésem... Egyszerűen képtelen vagyok felkelni. Igaz, tegnap kicsit későn feküdtem le... Ugyan, kit akarok átverni? Elvégre az a kicsit későn annyit jelent, hogy 0:46-kor huppantam bele az ágyamba. De akkor is meg akartam tanulni a földrajz leckét, és megpróbáltam megoldani azt a fránya matek házit is, amiben ha jól emlékszem számok helyett javarészt csak betűk szerepeltek egy rohadt egyenlet formájában... Te jó ég!! Hány óra van??!

Most sikerül felülnöm, és heves mozdulattal az éjjeli szekrényemen heverő telefonomért nyúlok. Rákoppintok a kijelzőre, mire az felvillan. 5:41. Szerencsére még van időm bőven. Kicsit kinyújtózkodok, majd lehúzom a lábamról a jó meleg takarómat. Gyorsan belebújok az ágyam mellé gondosan kikészített csillogó, glitteres mamuszomba, és lassan, kimérten feltápászkodok.

Odalépek az íves erkély ajtómhoz, és elhúzom a tűzpiros bársony függönyöket. A felkelő nap sugarai óvatosan kúsznak be a szobám padlóján keresztül annak minden pontjára, és a bíbor színben pozsgó falak hirtelen még tüzesebbnek tűnnek a sok fénytől.

Átballagok könnyeden lebegő, modern bútorokkal teli, akácmézes színekben melengető fürdőszobánkba, hogy egy kis langyos vízzel elüdítsem a mámorosan múló álmom emlékét őrző, aprózódott csipáimat a szememből, majd a telefonommal a kezemben fából készült samba lépcsőnkön lebandukolok a konyhába. Ahogy odaérek, hirtelen a reggeli isteni illata csapja meg az orromat. Ezek szerint Anya még nem indult el a munkába, hanem a szagokból ítélve a konyhában tevékenykedik.

- Jó reggelt! - lépek a ház idillikus, bézses színekben ácsorgó főzőhelyiségébe.

- Jó reggelt, kicsim! Hogy aludtál? - kérdezi vidám, csengő hangján.

- Hm... Egész jól - közben elveszek egy frissen sült kiflit, és beleharapok.

- Ma tükörtojást csináltam pirítóssal és zöldséggel. - Úgy tűnik, Anyukám még hajnalok hajnalán is képes boldogsággal teli arccal mosolyogni rám. Irigylem.

Lerakja elém a reggelit, amit a tálra úgy helyezett fel, mint egy profi séf. Persze nem az, de Anya általában az élet minden területén remekel. Hiába, ő az én példaképem.

- Jó étvágyat, Lili! - és nyom egy gyors puszit az arcomra, majd felkapja a táskáját, meg a kulcsait, és kisiet a garázshoz. - Szia, kicsim! - hallom a távolodó hangját a magassarkújának ütemes kopogásával egyetemben. Pár pillanat múlva a kocsink kigurul a feljárón, majd elhajt.

Még egy kicsit turkálok az ételemben, majd eltolom magamtól, és még mielőtt meggondolnám magam az úgynevezett diétámat illetően, inkább gyorsan odamegyek a kukához, és a tál tartalmát beleöntöm.

Ezután az egyik alsó szekrényből kiveszem a diétás fehérjeporomat, amit gyorsan vízzel összeturmixolok. A szaga ugyan nem olyan csábító, mint Anya reggelije, de sokkal kevesebb kalóriát tartalmaz. Az italomat a turmixgépből átöntöm egy pohárba, majd előveszek hozzá egy színes szívószálat.

Felülök a középső pult elé az egyik bárszékre, és miközben az italomat szívogatom, ránézek az Insta profilomra, és elkezdem görgetni a hatalmas képáradat tömkelegét.

••••

Instagram

daisy