Tükörgát (Átírás alatt)

6. Miért csinálják ezt??

- Te... Gyereket vársz? - kérdezem az arcomon ülő döbbenettel.

Ekkor erősen megragadja a karom, és tekintete egyenesen rám szegeződik könnyben úszó szemeivel.

- Ne nevezd így! - suttogja nyomatékosan. Ellépek tőle.

- Attól, hogy ezt hajtogatod még nem fog eltűnni... - motyogom, és a kezébe helyezem a tesztet. - Biztos vagy benne?

- Miben?

- Hogy terhes vagy és nem akarod megtartani.

Válasz nem jön a szájából, csak bólint.

- Elkísérjelek... a kórházba? - kérdezem félve. Eszti pedig keserves mosolyt villant.

- Kórházba? - és a helyzetét már csak gúnyos, megvető nevetéssel tudja oldani. - Milyen kórház? Mégis milyen kórházról beszélsz te? - és a kényszerű nevetése átcsuklik újabb sírásba. - Ugyan honnan... szedhetnék... össze annyi... pénzt a műtétre? - már zokog.

- Talán a szüleid...

- A szüleim leszarnak. - vág közbe, és egy újabb zsepit adok neki.

- És a barátod szülei?

- Nem... tudom. - a könnyei patakokban folynak.

- Beszéltél már velük?

- Így már, ha akartak volna sem segítenének.

- Talán mégis csak beszélhetnél velük...És a barátod tudja?...- közben mások is bejönnek a mosdóba, ezért a beszélgetésünk félbe szakad, úgyhogy visszamegyünk az osztályterembe.

- Mi a baj, kicsim? - kérdezi a szokásos nyálasságával Alexa és Vivi, mivel látják, hogy a barátnőjük eléggé rossz állapotban van. Eszti nem szól semmit, csak leül a helyére. Pulcsiját és kezét erősen rászorítja a hasára, majd az iPhoneját a füléhez tartja, és inkább kimegy a teremből. Gondolom hajlik az ötletem felé, és inkább megpróbál - telefonon - segítséget kérni esetleg a barátjától.

Leülük a székemre, és átnézem a törit. Pontban 8:00-kor megérkezik a történelem tanárnő.

- Sziasztok! - lerakja a cuccait - Zsanett, légyszi nyisd ki az ablakot. Ott, hátul is - kéri kedvesen.

- Tanárnő, nagyon fázok már így is. - panaszkodnak többen is.

- Csak pár perc, amíg kiszellőzik. - próbálja csitítani a társaságot, közben Eszti és mögötte pár szokásos késő is beér.

- Hát ti?

- Elnézést a késésért. - mondja gorombán Fruzsi a rágóját csattogtatva.

- Üljetek le. - a töri tanárunk szerencsére jófej és elnézi az ilyesmit.

Ahogy látom, Eszti megint visszatért a régi kerékvágásba, és a számomra nagyszájú és cukiskodó barátnői közül kezd el beszélgetni Fruzsival. Amúgy az osztályból Eszti, Fruzsi, Alexa, Vivi, Máté és Krisztián szoktak sulin kívül is bandázni általában a mekinél. Meg még gondolom hozzájuk társul Eszti tizedikes fiúja, Dávid és Alexa valamelyik sokadik pasija. Annak ellenére, hogy a társaságukból mindenki "életem" - nek, "drágám" - nak meg ehhez hasonlónak szokta becézni a másikat, Esztihez Fruzsi áll a legközelebb. Amúgy a szememben mindenki egyre megy közülök. Mármint szerintem igenis szeretnek arcoskodni. Elvégre mindegyikőjük jól néz ki, mert hetente járnak konditerembe, az Instájukat fullosan megpakolják pazar fotókkal, háromszázezer forintos iPhone-al villognak és hidegen hagyja őket az, ha egy héten esetleg háromnál több egyest gyűjtenek be. Bár, azt hozzá tenném, hogy Eszti majdnem mindenből ötös... egyedül matekból négyes. Én pedig... bevallom, néha irigylem őt. Tökéletes alak, gyönyörű külső, népszerűség, jó jegyek, jó baráti kör, a suli legvonzóbb pasijával jár (és azt hozzá tenném, hogy igazi álompárnak számítanak) és talán a kislányok álma is megtestesül az életében, miszerint fiatal édesanya lesz...ja és ezáltal a gyereke és ő olyanok lesznek egymásnak, mint a legjobb barátok... Na, jó, talán tényleg túloztam a modorával kapcsolatban a féltékenységem miatt, mert annyira mégsem nagyképű... és most, hogy megmutatta az érzelmesebb arcát, elviselhetőbb kép alakult ki bennem erről a lányról.

Hirtelen hatalmas hangzavar alakul ki, melynek kiindulási pontja az osztály "menő bandája".

- Kedves 9. C! Egy kis csendet kérnék! - mondja továbbra is barátságosan, de mégis magának tekintélyt parancsolóan a történelem tanárnő. - No, most, hogy mindenki lehiggadt, kicsit tovább megyünk az anyaggal. Ki szeretne felelni az előző leckéből?

Hirtelen valaki megbök hátulról. Odapillantok, de látom, hogy a mögöttem ülő Maja biztos, hogy nem lehetett, mivel a könyvébe merülve olvas. Csak ez a kicsike fészkalódásom kellett a tanárnőnek abban, hogy kiszúrja a mai felelőt. Tehát én kerültem sorra. Az a vicc az egészben, hogy biztosra tudom, hogy ebben a Maja mögött ülő társaság keze volt benne, mert Líviával is ugyanezt csinálták.

- Gyere, Lili! - és biztatóan rám mosolyog. - Miből fogsz felelni? - közben elkezd lapozgatni a naplójában. Én pedig mivel tegnap egész este ezt tanultam, így nem félek a válaszaim súlyától.

- A középkori stílusirányzatokból. - felelem, és hirtelen a szemembe csapódik egy galacsin. A tanárnő azonban nem veszi észre, mert még mindig a naplójában lapozgat.

A sírógörcs kerülget, amikor felveszem a földről a galacsint, és kidobom a kukába. Szerencsére nem az érzelmektől kezdek el könnyezni.

A tanárnő felnéz rám a naplójából, mert feltűnik neki a síri csönd.

- Baj van, Lili? - kérdezi, mivel látja, hogy törölgetem a galacsin ütésétől fájó szememet. Tudom, hogy kik voltak.

- Nem, csak valami belement a szemembe...- mondom halkan. És csak ennyi kellett ahhoz, hogy Mátéék bandája elkezdjen kuncogni. Aztán észreveszem, hogy rajtuk kívül is jó pár ember röhigcsél rajtam.

- Ez jó poén volt, kislány! - üvölti be gúnyosan az egyik fiú hátulról. Ahogy visszanézek a tanárnő felé, egy pillanatra farkasszemet nézek Líviával, aki nem röhögött ki. Csak bíztatóan bólint, hogy folytassam a feleletet és ne engedjem, hogy provokáljanak. Ha valaki, akkor ő tudja, hogy milyen érzés megalázottnak lenni.

Nagy levegőt veszek, és folytatom. Hogy elkerüljem a következő galacsint vagy egy-egy szúrós megjegyzést, minél gyorsabban le akarom zongorázni a feleletet, így gyakorlatilag olyan tempóban darálom le az anyagot, hogy még levegőt is alig veszek.

A tanárnőn is látszik, hogy kicsit megdöbbent attól, hogy két és fél oldalt kb. két perc alatt tudtam le.

- Lili ez... igazán szép felelet volt. Gyerekek! Lilinek példaértékű volt ez a felelete! - a tanárnő dícsérete közben egyre inkább feszengek. A cipőm orrát kezdem el tanulmányozni. Félek, hogy most lefognak hurrogni, hogy ez egyáltalán nem volt nagy szám. Az érzésem beigazolódik.

Ahogy visszaülök a helyemre, hallom a bántó megjegyzéseket.

- Így aztán én is le tudok felelni. Bele se kérdezett az előző leckébe... - súgja oda Alexa Vivi fülébe.

Krisztiánéknál már teljesen más témára terelődik át a szó, amin elkezdenek vígan hahotázni. Szerencsére csak idáig tartott a központi lúzer szerepem.

Közben a tanárnő beírja az ötösömet az e-naplóba.

- Mi ez a nagy vigadalom? - néz fel mosolyogva a laptopjából. Sajnos a tanárnőnek nem tűnik fel, hogy csak a Krisztiánék társasága röhög, és hogy a kitaszítottak ezt csöndesen tűrik.