Yoakumei Shounen

5.

– Shio, amúgy egy dolgot nem értek.

– Mit? Mi az? – riadt fel Shio az éber alvásból. Mentségére szóljon, hogy 1., egy hosszú és dolgos hét állt mögötte, 2., az elmúlt néhány éjjel még annyit sem aludt, mint általában, mivel gyakorlás után fanfictiont olvasva töltött el órákat és nyugtalan álmai voltak, 3., elromlott a kávéfőző és egyiküknek sem akadt még ideje újat venni, szóval Shio a mai meg a tegnapi napot sétáló zombiként töltötte. Iwase meg is jegyezte ma reggel, milyen rosszul néz ki. A fiú most felvont szemöldökkel nézett Shióra.

– Mindjárt bealszol.

– Iiigen, feltűnt. – Shio ásítozva kinyújtózott a székében. Pedig gyakornokként napi négy órákat aludt, mikor kényelmesedett el így? – Akartál valamit kérdezni.

– Ja, igen. – Iwase megrántotta a vállát, beszéd közben a laptopján mixelt egy gitárszólót (Shiónak nem volt ereje táncolni, szóval gondolta, addig is hasznos dolgokra tanítja a fiút). – Csak hogy szerinted nem fura, hogy nekünk a standard gyakornokoskodás mellett különtanárokkal kell felkészülnünk meg gyakorolnunk a debütálásunkra... De nálatok ott van például Toihoshi-senpai. Ő gyakorlatilag csak beesett a YKM-be. – Úgy beszélt, mint akit nem is érdekel igazán a válasz. – Hogyhogy rögtön felvették? Mármint, ilyen nagy különbség van a tehetségünk között?

Iwase hangja egy picit megremegett. Shio megértően elmosolyodott. – Keijit teljesen váratlanul fedezték fel. Én azt gondolom, azért vették fel szinte hirtelen, mert a totális képzetlensége és tapasztalatlansága ide vagy oda, különlegesen jó volt.

Iwase kérdőn felvonta a szemöldökét.

– Ah, szóval... Ott voltunk ugye mi, én meg Yuto több év gyakornoksággal, Isao a sikeres utaite-karrierjével, és még Hide is szerepelt előtte tehetségkutatókban, meg akkor ugye ő már egy olyan éve gyakornokoskodott a kiadónál – és Keiji alig volt lemaradva tőlünk, már ami a konkrét éneklést illeti. – Shio kivárt, de Iwase biccentett. Úgy tűnt, érdeklődik Keijivel kapcsolatban, ami megmelengette Shio szívét.

– Keijit tisztelem emberként, de szakmailag is – folytatta Shio. – Amellett, hogy gyorsan tanul és kitartóan gyakorol, természetesen is ráérez módszerekre. Ugye neki alapvetően kicsit magasabb hangja van, az enyémnél mindenképpen, de könnyedén ugrik akár több oktávot le vagy fel, nagyon jól kontrollálja a hangját. Könnyen alkalmazkodik az adott szám stílusához, tud nagyon szomorúan, aranyosan, vonzóan, de akár szinte gonoszul is énekelni. Nagyon sokoldalú srác.

– Régóta figyelem Toihoshi-senpait, tudom, milyen tehetséges – mondta Iwase, aztán halványan elmosolyodott és hozzátette. – Bár kissé magasra tette nekünk a lécet.

Shio elnevette magát. – Ne aggódj. Már most is jók vagytok, és még rengeteget fejlődhettek. Én nem vagyok vokalista, szóval ha ezen a területen tanács kell, szerintem hozzá fordulj.

Iwase bólintott. – Így lesz. – Egy pillanatnyi habozás. – Toihoshi-senpai, mielőtt gyakornok lett volna, egyáltalán nem foglalkozott tánccal meg egyebekkel, igaz? Mégis debütált, szóval biztosan gyorsan tanul... Gyorsabban, mint a gyakornokok többsége.

– Jaj, ne érezd rosszul magad! – Shio megforgatta a szemét, mire Iwase végre elvigyorodott. – Igen, Keiji gyorsan tanult, de csak mert muszáj volt neki, ha velünk akart debütálni. De tudod, a kiadónál nem akarták elvesztegetni a tehetségét. Arra gondoltak, hogyha gyorstalpalóval megtanítják táncolni és szerepelni, ő lesz a leg... Tökéletesebb idol.

– És bejött?

– Nagyjából igen. Azért Keiji továbbra sem egy társasági ember, lámpalázas és félénk négy év után is, de azért sokat változott. – Shiónak eszébe jutott az első találkozása a fiúval. – Ezt főleg menet közben tette, és szerintem ezért akarnak titeket ennyire alaposan kiképezni. Mi, és rajtunk keresztül a kiadó tapasztalta ki, milyen is ez a kpop-idol-dolog, és azt akarják, hogy nektek könnyebb legyen, jobb alapokkal induljatok, és a végén ezek miatt akár túl is szárnyaljatok minket.