Yoakumei Shounen

23.

! ! TW !!

Az altatók, amiket az orvostól kapott, egy műanyagfiolában kuksoltak Shio ágya alatt. Látni sem bírta a kis fehér pirulákat, noha ő maga kérte őket. Három nap alatt aludt annyit, amennyit egyben kellett volna.

Fáradt volt.

Shio ráborította az ágyterítő szélét a dobozra és kiment.

– Jó reggelt – motyogta Keiji, amikor Shio belépett a szobájába. A fiú félig kómásan ült a futonon, kócos hajjal, egy számára túl nagy pulóverben. Shio csak egy perc múlva jött rá, hogy az az övé. Ennyivel nagyobb volna Keijinél? Shio túl nagy helyet foglalt el a világból.

– Neked is. Isao üvöltözik, hogy felkeltél-e már. Gondoltam, veszélyeztetné a testi épségedet, ha beengedném, szóval én jöttem.

– Mit is csinálunk ma? – ásított a fiú, amikor Shio leült mellé a matracra.

– Nagyinterjú az FBLACK-ről. Mindjárt indulunk.

– Szuper.

– Aztán itthon dance practice forgatás.

– Aha.

– Sűrű napunk lesz.

– Mm...

Shio rájött, hogy beszélgetés közben Keiji megint álomba zuhant. A fiú a vállára dőlt. Shio gyorsan belenyomta az orrát a hajába és mélyen beszívta az illatát, aztán felrázta a fiút.

– Öltözz fel, Isao tényleg meg fog ölni – mosolygott rá. Az ajka kiszáradt, fájt vigyorogni.

Keiji féloldalas mosolyra húzta a száját. – Tetszik a felsőm?

– Nagyon jól áll – csikizte meg az oldalát Shio, mire a fiú kuncogott. Shiónak derengett valami a RyuJi fanficekből. Az valami aranyos dolog, ha a pár egyik tagja ellopja a másik pulóvereit, nem? Shiónak valamiért az jutott eszébe, ez lehet, hogy ilyen kötelező mérföldkő. Keiji jobban tudja. Biztos eljátszotta már ugyanezt a jelenetet legalább kétszer.

Valahol tök vicces, hogy Shio olyan emberekre és kapcsolatokra féltékeny, akik a múltat képezik, és amikkel rohadtul nem kellene törődnie. Mégis, azok a fiúk se tudták, mi lesz a kapcsolatuk vége. Hogy csak egy állomás lesznek Keiji életében. A szülei is azt hitték, hogy örökre velük marad a kisfiuk. Shio nyomorultul érezte magát, mert mostanra kétségtelen volt, hogy ő is így jár majd. Ez nem Keiji sara, csak a sors vagy az istenek vagy valami ilyen faszság szeret játszadozni az emberek érzelmeivel.

Hát, Shiónak eléggé elege van már belőle, kösz szépen.

Shio kiment, amíg Keiji öltözködött. A folyosón járkálva, az idegbajos Isaót kerülgetve szellemnek érezte magát. Szinte látta, hogy a padló fölött lebeg a lába. Shio szerette volna, ha pánikba esik ettől, vagy valami, de semmi. Egyszerűen eltompult.

Tizenöt perc múlva már a kocsiban ültek. A várható kérdésekre tervezett válaszaikat egyeztették. Yuto mellé ült, mint rendesen, a tekintete Shióéba villant, aztán elkapta. Vajon még mindig dühös rá? Shiónak nem volt ötlete, hogy tudná kiengesztelni Yutót. Muszáj lesz megbékélnie, előbb vagy utóbb.

Mielőtt bementek volna a stúdióba – Shiónak bevillant a fanfiction-olvasós interjú, te jó ég, de messze érezte magát tőle – Keiji félrehúzta. Mondani akart valamit, aztán mégse, a tekintete mégis tehetetlenséget és szomorúságot tükrözött. Végül csak hozzábújt Shióhoz.

– Szeretlek – mondta.

Shio gyengéden visszaölelte. – Én is téged.

Örömteli borzongás futott végig rajta, de rögtön eszébe jutott, vajon Keiji meddig gondolja majd így. Shio körül mindig eltűnnek az emberek egy idő után, kérdés, hogy a fiú meddig bírja.