Yoakumei Shounen

15.

Shióék elég sok időt töltöttek odakint a kertben, és csak akkor mentek be, amikor kezdett hűvössé válni a hajnal. Shio egész végig alig bírta abbahagyni a vigyorgást, kivéve persze amíg smároltak. Ami a kint töltött idejük elég nagy százalékát tette ki. De basszus, hiszen járnak, megtehetik, nem? Áh! Shio szíve léggömbbé vált, hirtelen ugrálni lett kedve.

Keiji nem volt hajlandó elengedni a kezét, amíg felfelé mentek, pici ujjai szinte elvesztek Shio markában. A srác édesen kipirult, a haja összekócolódott, aminek elsősorban Shio lehetett az oka. Valószínűleg az ő feje se nézett ki jobban.

– Hé, egyébként – vonta fel a szemöldökét Keiji, miközben felfelé caplattak a lépcsőn –, ezentúl előjogom van a főztödhöz?

– Szóval csak erre kellek? – imitált szipogást Shio.

Keiji hátravetett fejjel nevetett, a másik kezét is Shióéra kulcsolta.

A lakás bejárati ajtaját bezárták, és egyiküknél sem volt kulcs, szóval csengettek. Amíg azt várták, hogy a többiek összeszedjék magukat és odavonszolják a hátsójukat az ajtóhoz, Shio megragadta Keijit, háttal az ajtónak döntötte és az ajkaira tapadt. Keiji felnyögött, Shio hajába túrt, de sajna mielőtt igazán belemelegedtek volna, meghallották a kulcs zörgését a zárban. Körülbelül kettő másodpercük volt összeszedni magukat, de igazából tök mindegy, nem? Csak a többiek vannak itt, azt pedig már megdumálták, hogy előttük nem titkolóznak. Shio alig várta Yuto arcát, amikor megpillantja őket kézen fogva.

Nyílt az ajtó. Emlegetett szamár. De Shio nem erre számított.

– Ó, és tényleg. Gyertek, mert valami nagyon, nagyon, de nagyon szar dolog történt. – Yuto barna szeme kettejükre villant, az arca komornak tűnt.

– Micsoda? – Keiji arcáról leolvadt a mosoly, szemöldökét picit összehúzta. Ne már, annyira nem lehet rossz, egy ilyen csodás napon, Yuto túlreagálja. Biztos jött néhány negatív értékelés a koncerttel kapcsolatban, de Shio most tett rá.

– Majd meglátjátok.

Yuto nyomában a konyhába/nappaliba mentek, útközben Keiji keze elszakadt Shióétól. Talán ez nem is volt akkora baj, mert amikor kiléptek a sarkon, nyolc ember ült az étkezőasztalnál, mind olyan arccal, mint egy temetésen. Basszus, tényleg, a kouhaiok! Shio totál megfeledkezett róluk. Előttük Isao telematricázott laptopja és néhány pohár.

– Tudtatok ti erről az egészről valamit? – fonta össze a karját a rágózó Soojin.

– Mondjátok már el, hogy miről! – Keiji nagyon idegesnek tűnt, mint akit kirántottak abból a kellemes ködből, amibe nemrég burkolóztak.

Egy pillanatig senki se szólt. Aztán Isao felsóhajtott.

– Üljetek le, megmutatom.

A fiú felnyitotta a laptopját. Shio Keiji mellé ült, arra számított, hogy valami kommentfolyamot fog látni egy közösségi oldalon, egy képpel egy elbaltázott lépésről.

A közösségi oldal stimmelt, de miért épp YouTube? Valami influencer máris véleményvideót készített volna...?

Aztán Shio meglátta a lényeget. A szöveget, a thumbnailt. A feltöltőt. A sárga-kék logót a három betűvel, a név mellett a szürke pipával.

A cím angolul volt: What's happening behind the scenes? – RyuJi.

Isao elindította a videót, a nappaliban olyan csend lett, mintha a többiek a lélegzetüket is visszafojtották volna.