Yoakumei Shounen

8.

Július elsején értek Yokohamába. Shio az út utolsó szakaszán, amikor begurultak a városba, felélénkülve pislogott ki az ablakon. Hiába van Tokyo és Yokohama nagyon közel egymáshoz, Shio nem ugorhatott fel a vonatra minden héten, egyszerűen nem engedték meg. Mert nem biztonságos, mert hátha épp közbejön valami sürgős dolog, mert akkor a Japán másik feléről származó többieknek is kimenőt kéne adniuk... Isao tokyói volt, de ha akarta volna sem látogathatta meg a szüleit.

Mennyi idő is telt el, mióta utoljára találkozott a családjával? És mennyi minden megváltozott ez alatt! Úgy tűnt, a YKM ugyanúgy caplat felfelé a hírnév, pénz és siker útján, de főleg Keijinek köszönhetően Shio számára semmi sem volt már ugyanolyan. És az FBLACK is különleges lesz, akármennyire is próbálja visszafogni a hangjukat a kiadó. Shio arra gondolt, ahogy az ismerős kilátást fürkészte a kocsi ablakából, hogy ez a comeback, meg az idei nyár már így is mennyi meglepetést tartogatott. Csak nehogy csúnya pofára esés legyen a vége.

– Egy perc és megérkezünk – fordult hátra Ureda-san az ülésen. – Amint beérünk a backstage-be, öltözzetek, készüljetek fel, nincs sok időnk a kezdésig, egy órát késtünk a forgalom miatt.

Shio körbeadta a kávés energiaitalokat. Mindenki, még az ilyesmitől irtózó Yuto is vett egyet. A tizenegy órás út mindenkit teljesen kiütött. Odakint fákkal gondosan takart parkoló, meg a stadion mellékbejáratát jelentő kis fekete ajtó.

Leparkolt a kocsi, Ureda-san beterelte őket, szokásos pörgés, öltözők, fellépőruhák – mindenkinek kicsit más, de alapvetően egy bő ing és laza nadrág, Shio kapott egy piros nyakláncot is – smink, enyhe tusvonal, beállították a hajukat, ami úgyis szét fog esni tánc közben, akármennyi hajfixálót fúj rá egy bizonyos Kimi nevű sminkeslány, akire Isao féltékenyen pislogott, dallista és koreók gyors átismétlése, a tömeg tompa morajának izgatott hallgatása, és végül a perc, amikor Ureda-san mindenkit a helyére parancsolt.

Talán a hülye energiatal tehetett róla, talán más, de Shio nem érezte magát tökéletesen felkészültnek. Képtelen volt koncentrálni, márpedig az első szám kapásból egy disztópikus tematikájú single, a Metal Town lesz, aminek a közepe fele olyan gyors a rap, hogy még Shiónak is feladja a leckét.

– Izgulsz – jelentette ki Yuto az utolsó előtti percek egyikében, amikor már a színpad szintjén álltak, a nézőtéren hullámzó sárga-kék fényeket figyelve, hogy megszokja a szemük. Shio megigazgatta a ruhája nyakát.

– Igen.

– Ne izgulj.

– Kösz. Ez megérintett – biccentett felé Shio idegesen vigyorogva.

– Shio – szólította meg most Keiji. – Jó leszel. Nyugi.

Ez sem volt valami kreatív, és ahelyett, hogy megnyugodott volna, Shio még jobban pánikolni kezdett. Ha elcseszi, Keiji páholyból fogja végignézni, mert sokszor kerülnek egymás mellé a koreó miatt. Nem akar leszerepelni előtte. És bár ez nem valószínű, ha a családja is eljön a koncertre, ott fognak valahol állni a fekete tömegben, Shouta nem láthatja azt, hogy a bátyja egy rakás szerencsétlenség! Áhh!

– Persze, minden okés. Szuperek leszünk – lengette maga mellett a karját tettetett vidámsággal.

Odakint megszólalt a zene, felzúgott a taps. A fülesében megszólalt a jel.

Shio ökölbe szorította a kezét, aztán kiengedte. Kirohantak a színpadra, a lendület megadta az adrenalint, amire Shiónak most nagy szüksége volt. Az izmai átvették a zene ritmusát, annak az ütemére ugrott mindenki a helyére. Yuto üvöltött valamit, de Shio nem hallotta, mit. Az utolsó néhány hang is feldübörgött, aztán a Shio mellett álló Isao felemelte a mikrofont és tiszta, csengő hangon énekelte el az első két sort.