Yoakumei Shounen

2.

            Shio eleve rosszkedvűen indult az interjúra. Bal lábbal kelt, megvágta magát borotválkozás közben és odaégett a tojása. Amikor roppant kifinomultan, a konyhapultnak dőlve reggeliztek, Yuto Shio karjára tette a kezét. Barna tekintete biztató volt.

– Haver, nyugi. Csak egy interjú. Ezer ilyenen voltunk már, a mostani sem lesz másabb.

– De igen. – Shio pálcikával a szájába gyömöszölte a rántotta utolsó, sós-égett falatját. A fiúban megbúvó hobbiszakács sikítva tiltakozott ez ellen a reggeli ellen, de félt, hogyha ma nekiáll főzőcskézni, leégeti a lakást. – Még soha életemben nem olvastam egy fanfictiont sem, és tudod, miért?

– Igen, tudom – szakította félbe Yuto. – Utálod, hogy összeshippelnek velünk. Pontosabban Keijivel.

– Csak... Áh, nem is tudom, miért. Egyszerűen zavar. Barátok vagyunk.

– Nem lesz gond – ismételte Yuto. – Lehet, hogy nem is tesznek bele BL-t, hanem maradnak a biztonságos összejöttem a kedvenc énekesemmel ómájgád fajtánál. Mert tudod, elég érzékeny téma meg minden.

Shiót felvidította a gondolat. Igazából elég jó buli lesz, és a rajongóik is örülni fognak neki. És ez a legfontosabb, mert ők azt fogják látni, amit Shio az interjúban mutat, és nem a gondolatait. Ez valahol azért megnyugtatta.

A stúdió, ahová mentek, nem volt messze a lakásuktól. Barátságos nappalivá rendezték be, két sötétzöld kanapéval meg egy fotellal, ahol már bent ült az interjúztató. A nő a harmincas évei végén járhatott, a szeme sarkában lévő szarkalábak vidám természetről árulkodtak. Shióék átlépegettek a vezetékek és kamerák erdején, amit persze a nézők nem fognak látni, és sorban letelepedtek a kanapékra. A sminkesek elvégezték az utolsó simításokat a hajukon és az arcukon, felcsíptették a gallérjukra a mikrofonokat.

Shio sötétbarna tincsei, amik közül a leghosszabbak a füle alá értek, mű-kócosan álltak, egy részük narancssárgásra volt színezve, de amúgy ritkán festették be az egész haját, ahogy Hide-nak is meghagyták a természetes feketét. Shio eligazgatta magán a laza ing-farmerdzseki kombót, lenémította és a hátsó zsebébe dugta a mobilját. A mellette ülő Keiji és Yuto ugyanígy tettek.

– Rendben, mindenki felkészült? – A fiúk és az interjúztató bólintottak az operatőr kérdésére. – Akkor három, kettő, egy, kamera, hang forog!

Shio gyorsan mosolyt varázsolt az arcára.

Az interjúztató egy bemutatkozás és rövid bevezető után rögtön a tárgyra tért.

– Egy közösségi oldalon körbekérdeztem, ki járulna hozzá a mai interjúnkhoz, innen is köszönöm a rengeteg segítséget. Rendhagyó alkalom lesz, ugyanis a kommentelők által küldött fanfictionökből fogtok olvasni egy válogatást!

A fiúk úgy tettek, mint aki most hallja először az aznapi programot. – Előre félek – jegyezte meg vigyorogva Shio, de ezt őszintén mondta.

A nő komoly arccal biccentett. – Yuto, Ao, Ryu, Hide és Ji, bizonyára nagyon kíváncsiak vagytok, hogyan látnak benneteket a rajongóitok. El tudom képzelni, milyen izgalmas lehet, és biztos nagyon jó érzés tudni, egyesek mennyi időt és energiát képesek arra fordítani, hogy rólatok, veletek kapcsolatban alkossanak.

Izgalmasnak mindenképpen izgalmas, gondolta Shio, ahogy a többiekkel helyeselt és vidáman megtapsolta a rajongóikat. Hogy jó érzés-e, az már más kérdés.

Az első sztori nem meglepő módon a szemtelenül népszerű Hide-ról szólt, aki összejött egy átlagos lánnyal. Tulajdonképpen egész kedves kis írásnak bizonyult, Hide mosolygott, amikor a főszereplő lány megcsókolta őt a végén.