Yoakumei Shounen

10.

            Másnap reggel, amikor bevették magukat a hegynyi kisbuszba, Iwase odarohant a másik kocsitól és félrevonta Shiót. A fiú nem tudta nem észrevenni, hogy Keiji feléjük pislog.

– Figyi, csak bocsánatot akartam kérni a tegnap este miatt – hadarta Iwase. – Nem egészen voltam magamnál, félig aludtam és hülyeségeket beszéltem. Ne haragudj miatta.

– Ó, semmi gond – mosolygott rá Shio, mire a fiatalabb fiú arca is ellágyult. – Már azt hittem, felbéreltél egy bérgyilkost, aki ott vár rám a szobában és ez akart lenni a búcsú.

– Eh? Gondolod, hogy ilyen könnyen leleplezném magam? – folytatta a poént Iwase. – Akkor nincs harag, ugye?

Lepacsiztak, aztán Soojin odatrappolt hozzájuk és az ingénél fogva visszarángatta Iwasét. Shio az övéi felé fordult, Yuto épp az ásítozó Isaót fényképezte, Keiji fülhallgatót dugott a telefonjába, Hide pedig már indulásra készen a kocsiban ült.

Amíg a hátsó sor, Keiji és Isao is beszálltak Hide mellé, Shio gondolatban elbúcsúzott Yokohamától. Sajnálta, hogy nem láthatott annyit a városból, amennyit szeretett volna, de a fiúkkal megdumáltak, hogy idén az újévet mindenki otthon tölti. (Bár biztosra vette, hogy Isao és Hide feltöltik a nasikészleteket és inkább kihasználják, hogy övék a lakás).

Shio és Yuto is beültek, végül Ureda-san és szerencsétlen sofőr, akinek ma is le kellett vezetnie öt órát. Mondjuk Shio magát is sajnálta, hogy megint lesz öt órája, hogy kibámuljon az ablakon és elmélkedjen, ugyanis Yuto szemmel láthatóan alvásra rendezkedett be, a pulóverével kitömött hátizsákot használva párnának, Keiji meg Isao többnyire beintrovertálódott a kocsiutak alatt, Hide meg pont mögötte ült, szóval vele bajos lenne beszélgetni, így Shio bedugta a fülét és keresett valami idióta podcastet, hogy elterelje a gondolatait.

Nem sikerült.

Szóval ja, megint öt cseszett órán át elmélkedett a családjáról, az FBLACK-ről, az esetleges coming out-ról, meg persze Keijiről, aki, jött rá Shio, zavaróan messze ül tőle a kocsiban, pedig szívesen töltené ezt a holtidőt szorosan mellette ülve.

Kurva jó.

*

Shio azzal ünnepelte meg a hazatérésüket, hogy főzött egy nagy adag, jó csípős sobát (egy jó ideje egyikük sem lakott jól a turné miatt, elvégre a férfias alultápláltság szexi), meg sütött ki egy kis marhát az ínyenc Mitamának, akit el akartak kényeztetni, mivel egy hétig egy macskakedvelő stábtag gondjaira volt bízva szegényke. Mind az öten jól megdögönyözték a cicát, aki ezután helyet foglalt Yuto mellkasán, és egész este el sem mozdult onnan. Megnéztek egy filmet, sobát ettek, és még közösen énekeltek is egy kicsit – semmi nyálas szarság, csak gyakoroltak egy félkész FBLACK-számot –, kiélvezték az utolsó szabad estéjüket, ugyanis Ureda-san, amint hazaértek, közölte, hogy rettegjenek, mert nem lesz idő pihenni, az FBLACK kezd körvonalazódni, szóval lassan belevágnak az MV-k forgatásába, megtervezik a dizájnt, ők pedig kezdhetik megírogatni a szólókat.

Shiónak lett volna ugye a duettje Keijivel, amin eléggé dolgozniuk kellett volna már, és emellett segíteni szeretett volna neki, mert Keiji több szólót is vállalt, ergo előre tudta, hogy másnaptól kezdve nem nagyon fogja látni a napot.

A nappaliban üldögéltek, ki a szürke kanapén, ki a szőnyegen, körülöttük koszos tányérok, poharak meg evőpálcikák. Az este egy hosszú beszélgetésbe torkollott, és csak akkor kaptak észbe, amikor Keiji Isao vállának dőlve elbóbiskolt. Most sajnos Shio nem vihette vissza a szobájába, mert rögtön felriadt, és mind az öten visszavonultak aludni.