Mérgező szerelem

5. fejezet

Már egy hét is eltelt azóta, hogy Barbara otthagyta Draco-t a folyosón azon az estén. Másnap még egy kicsit kellemetlenül érezte magát, a szőkeség szemtelen közeledése miatt, de aztán gyorsan visszaállt minden a régi kerékvágásba. Ugyanolyan – ha nem hevesebb – undorral tekintett a fiúra, de leginkább igyekezett megtartani közömbösségét a vele történtekkel kapcsolatban.

Azóta az egy hét alatt nem is találkozott sűrűn a sráccal, viszont, ha véletlen egymásba botlottak a folyosón, akkor mindketten igyekeztek kölcsönösen elkerülni a másikat. Mondjuk ez a srácnak nem válhatott nehezére – gondolta Barbara – hiszen amikor feltűntek egymás közelében, akkor mindig odahúzta magához az éppen legközelebb álló lányt, legyen az Pansy Parkinson, Astoria, vagy bármelyik Roxforti kiscsaj.

Barbara épp a nagyteremből indult ki barátnőivel, hogy sietve odaérjenek a Bájitaltan teremhez, mielőtt Piton professzor is megérkezik és elkezdődik az óra. Különösen sietni kellett, hiszen ma dolgozatot írtak. Jessica megállás nélkül csak Blaise-ről beszélt, hiszen a napokban a fiú nagyfokú érdeklődést kezdett el mutatni az irányába.

– És akkor képzeld tegnap vacsora közben odajött hozzám és azt mondta, hogyha legközelebb lemegyünk Roxmorts-ba, akkor iszogathatnánk és bulizhatnánk együtt egy társaságként – mesélte már-már túl lelkesen is a mogyoróbarna hajú lány.

– Aha.. miért ne. Végül is nem árthat nekünk, ha egyszer velük iszunk. Mondjuk az nem lenne baj, ha Draco azt a bulit kihagyná. Nem bírom elviselni a képét – sóhajtott Barbara beleegyezően, hiszen noha néha-néha iszogatni szeretett beülni, a bulikat már nem élvezte annyira. Majd úgyis lelép amikor úgy érzi, ahogy szokott – gondolta magában.

– Ennyire nem tudod elviselni?

– De, leszámítva, hogy idegesítő, arrogáns és nagyképű a semmire – nevetett fel Barbie, amihez Jessica is csatlakozott. A besorolási ceremónia után történtekről senkinek sem beszélt– ott van Hermione. Odamegyek hozzá egy pár szóra, hogy átbeszéljük a legfontosabbakat a bájital dolgozattal kapcsolatban, ha nem baj.

– Persze, menj csak nyugodtan, a teremben találkozunk –  indult meg barátnője a Mardekáros lánycsapattal együtt.

Barbara egy pár percet Harry-ék társaságában töltött, majd Hermione-val információkat cseréltek legjobb tudásukról, hogy milyen bájitalhoz milyen elkészítési módszerek tartoznak. A Bájitaltan órára annyi ötödéves diák jelentkezett, hogy két részre kellett osztani a csoportot, így a kócos barna lány és barátai a következő órán írták a dolgozatot. Barbara szőke fürtjeit megrázva elköszönt a Griffendélesektől, és sietve elindult a folyosón, hogy véletlenül se késsen el, amikor is egy kéz megragadta a csuklójánál és berántotta egy sötétebb, üres folyosóra.

– Minek beszélgetsz azzal a kis sárvérűvel Strange? – tolta a falhoz egy magas, magabiztos test.

– Mi közöd hozzá Malfoy! Eddig is jóban voltam velük – sziszegte Barbara a vele szemben álló fiú kajánul vigyorgó képébe – különben is! Engedj el, haladni akarok az órára, amúgy sem értem már megint mit akarsz tőlem.

– Nem megy – vigyorgott tovább a fiú száját beharapva, miközben tetőtől talpig végigmérte az előtte álló lányt.

– Mi nem megy? A tananyag? Rosszkor jut eszedbe a dolgozat Malfoy. El fogok késni, mellesleg te is – nézett rá órájára egyre sietősebben Barbara.

A tejfölszőke fiú csak felvonta szemöldökét, féloldalasan elmosolyodott – ez volt a „nőcsábász" mosolya – és elkezdett közeledni az egyre idegesebb lány felé annyira, hogy a két alak között már csak öt centiméter távolság nem maradt.

– Az, hogy figyelmen kívül hagyjalak. Tudod.. van elég lány még rajtad kívül.. de azért.. hébe-hóba csak eszembe jutnak azok a sötétkék szemeid – nézett a lány szemeibe csábos tekintettel – vagy azok a csillogó fürtjeid – fonta ujjai köré a haját – vagy az a vadító illatod – lehelte bele szinte a lány nyakába halkan. Kellesz és azt akarom, hogy az enyém legyél te is. És az is leszel.

Aztán felegyenesedett és mint aki jól végezte dolgát, büszkén a lányra nézett és várta a szokásosat, hogy majd Barbara is vadul leteperi, mint ilyenkor a többi lány.

– Az agyamra mész – forgatta meg szemeit unottan a lány és sietve elindult a Bájitaltan terem irányába újra magára hagyva a Mardekár Hercegét.