Mérgező szerelem

18. fejezet

A vasárnap eseménytelenül telt, a délelőtt folyamán a Roxfort még viszonylag csöndes volt, de kora estére már kezdett a kastély újra megtelni a visszaérkező diákok hangos zsibongásától. Barbara szinte az egész napot a könyvtárban töltötte, hogy felkészüljön a következő heti órákra és az azokon várható számonkérésekre. A titkos folyosóra direkt nem lépett be, mert nem akarta, hogy bármilyen emlék, vagy gondolat kizökkentse őt a kemény tanulásból. Úgy döntött, hogy nem fog többet idegeskedni viselt dolgaival kapcsolatban, hiszen továbbra sem tudott senki sem a Draco-val folytatott titkos találkozásaikról. Ettől függetlenül igyekezett továbbra is távol maradni a fiútól. Ügyelt arra, hogy ne maradjon egyedül és minél több diák között legyen, de a szőke nem nagyon adott okot az idegeskedésre, mert egész nap szinte egyáltalán nem mutatkozott.

Elérkezett a hétfő reggel, és Barbara nyúzottan kelt ki az ágyából. Késő estig ült a könyvtárban, így nem aludt sokat az éjjel. Ránézett az órára, fél 9 volt. Ez azt jelentette, hogy már csak fél órája volt az első óra kezdetéig. Alig volt ideje összekészülni és felvenni egyenruháját, így elég csapzottan indult el reggelizni. Rohanó léptekkel sietett a nagyterembe, hogy bekapjon egy pár falatot a reggeliből. Belépve a terembe szinte futott a Mardekár asztala mellett, aztán meglátta, hogy Jessica és szinte minden barátnője Zambini-ék társaságában ül. Jessica odapillantott a közeledő szőkeséghez, majd széles vigyorra húzta száját és egy intéssel odainvitálta őt magukhoz. Jess reakcióját figyelve a fiúk is kifordultak az asztal mellől, a tejfölszőkével egyetemben, aki egy kaján vigyort intézett az asztalok között álló lány felé, meglátva kócos haját és kipirosodott arcát. Barbara a srácra pillantott, majd vissza barátnőjére és idegesen elkezdett vigyorogni, majd kezével mutatta, hogy Hermione-ékkel eszik most. Ezután sietős léptekkel odament hozzájuk és egy szó nélkül leült Ron-nal szemben.

– Áh! – vigyorodott el a vörös – Minek köszönjük a látogatásod?

– Rég beszéltünk már, gondoltam leülök hozzátok egy pár szóra – mosolyodott el a lány.

Harry egy mosollyal üdvözölte, majd hátranézett a szőkeség barátnőire.

– Megértelek – szólt mindenttudóan, szinte rögtön levágva a helyzetet – én sem ülnék a helyedben Malfoy-ék közt, míg kifolyna az agyam a sok „arisztokrata" baromságuktól.

Erre a lány felnevetett, majd mindannyian elkezdtek röhögni és folytatták az evést.

(–)

Jessica szemeit forgatva visszaült a többiek felé. Elfogadta, hogy barátnője nyitott a Griffendéles társaság felé is, de most kínosan érezte magát amiatt, hogy helyette a másik társaságot választotta.

– Miért nem jött ide hozzánk? – kérdezte értetlen arckifejezéssel Blaise hátrapillantva a Griffendélesek asztala felé.

– Hagyd csak, még szoknia kell a helyzetet, hogy egy társaságban ülünk – nézett körbe a mogyoróbarna lány a fiúkon, tekintetével megállapodva egy világos, csontos arcon, majd visszafordult Zambini felé.

A fiú csak kérdően nézett rá, hiszen már voltak egy társaságban a Három Seprűben, ahol egész jókat beszélgettek együtt.

– Jaj, ugyan már – nézett rá nevető szemekkel a lány – nem hallod, hogy beszélnek Draco-val? Nem nagyon tudják elviselni egymást szerintem.

– Kivel nem tudjuk elviselni egymást? – szólalt meg az említett – Ja, hogy Strange-dzsel. Még jó, minek viselkedjek normálisan egy olyannal, aki még csak normálisan sem tud megjelenni? – nevetett fel gonoszul a fiú, majd újra odapillantott a kócos haját igazgató lány felé, de szeme teljesen mást mondott, mint amit a szája.