Mérgező szerelem

10. fejezet

Barbara sürgősen el akarta felejteni azt a csókot, ami kettejük közt történt Draco-val a büntetőmunka során. Pontosan tudta, hogy miért. A negyedév során akkora csalódás érte őt, hogy szívét megkeményítette az azt követő időszakban és kemény munkájába telt, hogy megtanulja annyira tisztelni magát, hogy ilyen hülyeségekbe ne menjen bele. Már-már a rögeszméjévé vált, hogy elkerülje az ilyen fiúkat, teljes mértékben elzárkózzon tőlük, hiszen soha többé nem akart olyan fájdalmat átélni, mint akkor. Miután a szőke fiú mérgesen ott hagyta őt a raktárban, nagyon zaklatottnak és idegesnek érezte magát. Visszaült a ládára, és az emlékeibe mélyedt, hogy át tudja gondolni a dolgokat.

A negyedév második felében megismerkedett egy Hollóhátas fiúval, Adam-mel. Akkor még egy naív kislány volt, és nagyon szeretett volna szeretve lenni. Adam-mel többször találkoztak, a fiú intelligens volt, jóképű és népszerű. Nagyfokú érdeklődést mutatott Barbara iránt, akinek ez annyira új volt és csodás érzés, hogy egy pillanat alatt beleszeretett. A srác is érzett iránta, ezt nem is félt kimutatni, de mindez hazugság volt. Aljas módon addig játszotta a jófiút, addig bókolt neki és hitegette, amíg a lány beadta a derekát és odaadta neki magát. Ez volt az első alkalom Barbara számára. Aztán a kapcsolat hirtelen óriási fordulatot vett, Adam macska egér játékot kezdett el játszani Barbarával, minek következtében a lány teljesen megalázkodott. De ez sem volt elég, a srác egy darabig még hitegette őt, hazudozott, ígérgetett neki, aztán egyszer csak kilépett az életéből. Barbara nagyon nehezen tudta ezt feldolgozni és nem a megfelelő módon. Elkezdett játszani a fiúkkal, összejárt egy párral, volt, hogy egyszerre. Mindent a saját örömére tett, nem érdekelte a másik. Ezt természetesen a fiúk is kihasználták és elpletykálták minden jöttmentnek ezzel megintcsak megalázva a lányt. Mire Barbara ezt megelégelte már késő volt, és nagyon sok munkájába került visszaszorulni a háttérbe, hogy mindenki elfelejtse őt. Elkezdte tisztelni magát és a férfiakkal jégkirálynőként viselkedett. Elhatározta, hogy soha többé az esélyt sem adja meg, hogy bárkibe beleszeressen.

A lány elmorzsolt egy könnycseppet emlékeiből visszatérve a valóságba és eltorzult fejjel nézett a ládára, ahol fél órával ezelőtt még Draco ült. Irtózatosan dühös volt, mert ez a csók nem olyan volt, mint amiket ezelőtt élt át. Furcsa, elfeledett érzések kavarogtak benne, de túlságosan félt, hogy újra átéli azt a poklot, amit egyszer már megjárt, így minél hamarabb felejteni akart. Nem akarta túlságosan továbbgondolni Draco reakcióját, de ott kavarogtak a kérdések az elméjében. Aztán betudta a dolgot annak, hogy a fiú nagyfokú sértettsége biztosan a visszautasítás miatt volt, amúgy is csak egynek tervezte a lányt a sok közé. Így Barbara lezárta azt, ami a raktárban történt, befejezte a pakolást és visszaindult a hálókörletbe. Nem akart mást, csak pihenni és nem gondolkodni.

A Mardekárosok közös helyiségébe érve szemtől szembe került Dracoval. Az addig nyugodtnak tűnő fiú meglátva Barbarát zaklatottá vált. Hirtelen felindulásból a lány hátrasimítva aranyszőke haját elindult Draco felé, hogy kiossza, de a szőkeség odahúzta magához Astoriát. Szürke szemeivel szinte meg tudta volna ölni Barbarát. A lány megtorpant és újra eszébe jutott minden, amit letisztázott magában a raktárban. Nem akarta, hogy bármi köze legyen a Mardekár Hercegéhez, főleg nem a barátai előtt. Sarkon fordult és beviharzott a szobájába, ahol már Jessica készülődött a lefekvéshez.

– Milyen volt a takarítás? El tudtátok viselni egymást a nagyságos Malfoy úrral? – kuncogott a barna lány.

– Elment egynek. Egész...normálisan viselkedett – igyekezett nyogodtnak tűnni Barbie.

– Nagyszerű! Ezt tekinthetjük főpróbának is nem? Így, hogy el tudjátok viselni egymást, nem kell aggódnom a holnap esti program miatt Blaise-ékkel – nézett mámorban úszó szemekkel Jessica.

– Tényleg még az is – forgatta a szemeit Barbara kifésülve a koszt és a kócokat lágy hajából – muszáj mennem?

– Igeen. Megbeszéltük. Kérlek, fontos nekem nagyon, hogy ott legyél velem támasznak. Tudom, hogy a csajok is velünk jönnek, de te vagy a legfontosabb.

– Rendben, egy feltétellel, akkor lépek le, amikor akarok rendben? – nézett barátnőjére megadóan.

– Amúgy is le szoktál, nyugi addigra hátha beindulnak a dolgok amúgy is – nevetett Jessica. Tudta már jól legjobb barátnőjének szokásait.

– Ja, és ha összejöttök Zambini-vel, intézd már el, hogy ne kelljen már állandóan a sikoltozást hallgatnunk a szomszéd szobából.

Jessica a falra nézett, ami elválasztotta őket a mellettük lévő szobától. Astoria aludt a szomszédban, ahol már javában sikoltozta a lány Draco nevét.

– Kérned sem kell, nem mondanám egy pihentető melódiának– nézett fel unottan, aztán mindkét lány egyszerre sírt fel a nevetéstől. Az egyik lány őszintén, mit sem sejtve nevetett. A másik is annak tűnt, viszont inkább volt az hisztérikus és féltékeny, mintsem őszinte.