Mérgező szerelem

14. fejezet

🎶 Lana Del Rey - Honeymoon

Késő este volt már, amikor Barbara a kastélyba ért. Az utat a szakadó esőben tette meg, ami természetesen, ahogyan az iskola udvarába ért, el is állt. Eléggé fázott, hiszen haja és ruhája csurom víz volt, így rögtön a Mardekár közös helyiségébe vette az irányt, hogy megszárítkozzon. Az eső már egyáltalán nem esett, a hétvége kezdetével kiürült iskolában síri csend volt. Az éjszaka nyugalmát csak a néha-néha felzendülő égdörgés és villámlás zavarta meg. Barbara minél hamarabb melegedni akart, így lépteit sietősre vette háza helyiségének bejárata felé. Odaérve az alagsorban egyre sötétebb lett, majd felkúszott a falra a kígyó, ami a bejáratot jelenítette meg. A lány elsuttogta a jelszót, majd belépett a gyéren világított helyiségbe.

A méregzöld kanapé előtti kandallóban gyengén ropogott a tűz, így egy egyszerű varázslattal felerősítette azt, majd leült elé egy kicsit melegedni. A helyiség teljesen üres volt, péntek este a Mardekáros diákok általában Roxmorts-ban buliztak, vagy hazamentek családjukhoz. Csak páran maradtak a kastélyban, de ők minden bizonnyal vagy a szobájukban aludhattak, vagy a könyvtárban tölthették az éjszakát. Barbara nem érezte magát fáradtnak, aludni még nem akart, de társaságra sem vágyott. Az ilyen alkalmakra hálószobájában tartogatott egy üveg bort. Tilos volt a kastélyban alkoholt tartani, de a jól ismert láthatatlanító bűbájjal sokan csempésztek be maguknak, az álmatlan estékre. Öntött magának egy pohárral, majd visszaült a kanapéra szárítkozni és bámulta a tüzet. Gondosan kivasalt haja behullámosodott az esőtől. Aztán egyszer csak újra kitárult mögötte a bejárat és lassú, ráérős lépteket hallott a folyosón közeledni. Nem fordult hátra. „Biztos valamelyik részeg iskolatársa próbál bebotorkálni, hogy kipihenje magát" – gondolta magában és belekortyolva borába, tovább pihent a kanapén bámulta a tüzet.

–    Ennyire szar velünk inni? – hallotta a háta mögül az ismerős, mély hangot, de most nyugalom sugárzott belőle a szokásos idegfeszítő él nélkül.

–    Te követsz engem? – szólt vissza Barbara csípősen a szobája felé tartó tejfölszőke fiúnak. Tovább figyelte az erősödő tüzet, de Malfoy jelenlététől egyre hevesebben kezdett verni a szíve.

–    Nem. Astoria elvette a kedvem a bulizástól. Na meg nem volt kedvem ott ülni harmadikként az „új szerelmespár" mellett – beszélt undorodva Zambini-ékről.

Aztán egy szó nélkül bement a szobájába. Barbara meglepődött a srác távozásától, de teste lenyugodott. Remélte, hogy többet nem fognak az este folyamán találkozni. Eltelt egy kis idő, a lány már kezdett álmosodni, így nekiállt készülődni, hogy bemenjen a szobájába pihenni, de újra lépteket hallott közeledni a fiúk hálókörlete felől. Már éppen felállt, hogy elinduljon, amikor megpillantotta Draco magas árnyékát közeledni a kanapé mellett található fotel felé.

–    Öntesz egy pohárral nekem is? Nem tudok még aludni – huppant le a fotelbe a fiú.

Az elegáns garbóját és öltönynadrágját leváltotta egy fekete melegítőnadrágra és fekete rövidujjúra, ami kiemelte feszülő izmait. Fürdeni lehetett, mert a hajának nedves tincsei csak úgy fénylettek a ropogó tűz világításában. Arca fáradtnak, mégis nyugodtnak tűnt.

–    Éppen lefeküdni készültem – válaszolt fáradt, rekedtes hangon a lány.

–    Maradj. Akkor majd öntök én magamnak – közeledett Draco Barbara felé lassan, de most nem próbálkozott semmivel. Öntött magának egy pohárral, majd leült a kanapé másik végébe.

–    Max egy utolsó pohárra – csóválta meg a fejét Barbara, majd komótosan visszaült ügyelve, hogy minél távolabb legyen a fiútól.

A srác nem szólt egy szót sem. Csak bámulta maga előtt a ropogó tüzet, belekortyolva poharába. Barbara nem értette a helyzetet. Ha nem akar beszélgetni, akkor minek maradjon. Fáradt volt már és nyűgös, de nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy mi jár a fiú fejében. Túlságosan lefárasztotta az este, hogy dacoljon.