Mérgező szerelem

11. fejezet

Éppen kezdett pirkadni és az ablakon beszűrődő napfény kiverte az álmot Barbara szeméből. Alapjáraton korán kelő típus volt, de az elmúlt éjszaka nem aludt túlságosan pihentetően. Egy ideig szenvedett az ágyában, megpróbálva visszaaludni, de a hosszantartó sikertelen próbálkozások után úgy döntött, hogy hamarabb elkészül és a reggeli órák előtt egy kicsit a könyvtárban tölti az időt. Kikelt az ágyból és halkan – hogy ne ébressze fel a szemközti ágyban nyugodtan alvó Jessica-t – kiment a fürdőbe, hogy elvégezze napi rutinját. Ezt követve felöltözött és kiindult a közös helyiségbe, hogy onnan tovább induljon a könyvtárba.

Kiérve a kora reggeli órákban alig ült kint egy pár Mardekáros, szétszóródva a szoba különböző szegleteiben. Halkan beszélgettek, szinte suttogott mindenki, hogy a többieket ne ébresszék fel. Odanézett a kandalló előtt található kanapé felé és egy pillanatra megtorpant. A szőke, szinte fehér hajú fiú ült ott háttal. Egyedül volt, bámulta a ropogó tüzet a kandallóban szinte magába roskadva. Aztán felegyenesedett és hátranézett az őt figyelő lányra, mintha csak megérezte volna, hogy ki figyeli őt. Arca összerándult, elég gondterheltnek tűnt. Barbara egy pillanatra elgondolkodott, hogy odamegy hozzá és megkéri, hogy ne beszéljenek senkinek a tegnap esti tévedésről. Nem bízott Dracoban, de ahogy nézte őt, egyszerre meggondolta magát. Inkább messziről el akarta kerülni, nem hogy beszélgetni vele, így úgy döntött, hogy nem érdekli a dolog. Aztán sarkon fordult és elindult a könyvtár felé.

A könyvespolcok közé érve Barbara sokkal nyugodtabbnak érezte magát. Szerette itt tölteni a szabadidejét, hiszen általábavéve itt mindenki békén hagyta őt. A számára idegesítő személyek amúgy is messziről elkerülték ezt a helyet, így nyugodtan tanulhatott, vagy belefeledkezhetett gondolataiba. A legtöbbször Hermione-vel szokott itt találkozni, hogy együtt tanuljanak, de a legtöbb esetben úgyis hosszan tartó beszélgetésbe merültek egymással. Így volt ez ma reggel is, hiszen a sorok között sétálva Barbara megpillantotta a másik lány göndör kusza tincseit. A reggeli társalgásuk során Hermione elmesélte neki, hogy mostanában eléggé aggódnak Harry-ékkel Umbridge órái miatt és egy titkos társaságot terveznek létrehozni, ahol a szemüveges fiú megtaníthatja a többi diáknak a varázslatokat, amiket az undok tanárnő elkerül az órákon. A szőke lány érdeklődve hallgatta Griffendéles barátnőjének beszámolóját és támogatta is az ötletet. Viszont csatlakozni nem akart, hiszen ő már régen elsajátította ezeket a varázslatokat, amikor nyáron a bácsikájánál töltött egy hónapot Kelet-Európában. Általában ott sosem volt békesség és nyugalom, maximum csak látszólag, így az ott élő varázslók hamar elkezdtek törekedni arra, hogy megvédhessék magukat az őket érhető veszélyek ellen.

Együtt indultak le reggelizni a nagyterembe, ahol már a diákok többsége nyüzsögve kezdett el egy újabb napot a Roxfortban. Elköszöntek egymástól és mindketten indultak a saját asztaluk felé. Barbara odasétált a vidáman falatozó Jessica-hoz és leült mellé.

– A könyvtárban voltál reggel? – kérdezte barátnője.

– Igen. Nem nagyon tudtam aludni. Viszont találkoztam Hermione-val. Beszélgettünk egy kicsit.

– Mizu? – ült oda hozzájuk Blaise.

Barbara felnézett a fiúra és értetlenkedő képet vágott.

– Neked nem a kis barátaiddal kéne lenned? Ott előrébb? – biccentett fejével az előrébb ülő, hangos társaságra. Hirtelen tekintete találkozott a szintén odapillantó szürke szempárral, de gyorsan elfordította a fejét.

– Te mindig ennyit morogsz? Hasonlítotok...

– Fogd be – folytotta a fiúba a szót Barbie és elkezdett enni.

– Na mindegy – röhögött fel Zambini – a barátnődhöz jöttem úgyis – majd elkezdtek Jessica-val beszélgetni. Sok lány undorra nézett a párosra, hiszen Barbie barátnője mellett még sokan mások is igényt tartottak a helyes és hidegvérű Mardekárosra.

Egy idő után aranyszőke haját hátraigazítva Barbara is becsatlakozott a beszélgetésbe. Egész jókat társalgott Blaise-zel, poénjait is viccesnek tartotta. Nem értette, hogy egy ilyen normális fiú minek barátkozik olyan seggfejekkel, mint Malfoy-ék, de úgy döntött ezt nem firtatja. Bár elgondolkodott azon is, hogy a fiú hogyhogy nem mesélt senkinek sem idáig a bájital raktárban történtekről. Azt hitte, hogy ilyenkor már mindenki erről fog beszélni, így Draco hallgatása - noha nem nagyon akarta magának bevallani - pozitív csalódásként érte őt.

– Sajnálom hölgyeim, de vissza kéne már mennem, mielőtt még a „herceg" feje felrobban – nevetett fel Zambini, legjobb haverjára célozva – de este úgyis találkozunk, ugye? – nézett Jessica-ra kacsintva.

– Megyünk – nézett a fiúra barna haját igazgatva, álmodozó fejjel.

Aztán mindketten figyelték Zambini-t, ahogy visszasétál bandájához. Mikor Blaise leült Barbara tekintete újra találkozott Draco-éval, aki fintorogva nézett a lányok felé és kérdezett valamit az éppen közéjük ülő sráctól, amit a nagy hangzavarban Barbaráék nem hallhattak.

A nap viszonylag gyorsan eltelt. Az órák nagyon unalmasak voltak. A lány álmatlan éjszakája rányomta a bélyegét az egész napjára is, így nagyon semmihez sem volt kedve. Főleg nem az esti Roxmorts-i kiruccanáshoz, de ígéretet tett és ezt meg is akarta tartani. Már késő délután volt és a két lány együtt készülődött a szobájukban. Mindketten kisminkelték magukat. Jessica egy erősebb vöröses színt választott, ajkait is vörös rúzzsal festette ki, hosszú, hátközépig érő mogyoróbarna haját behullámosította. Barbara egy szolidabb sminket választott, hosszú pillái fölé egy zöldes színű tusvonalat húzott, sokkal inkább igyekezett sminkjével és külselyével természetes hatást nyújtani, így csak oldalfrufruját sütötte be, közepes hosszúságú fénylő haját csak hagyta, hogy vállára omoljon. A ruhaválasztásban sem volt ugyanolyan ízlésük. Jessica egy bordó miniruhát választott egy fekete, combközépig érő csizmával, hiszen odakint az őszi levegő más hűvösödött. Nagyon dögösen festett, mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy elcsavarja kiszemeltje fejét. Barbarának semmi ilyen célja nem volt, csak szolid iszogatásra készült, viszont apácának sem akart öltözni. Egy hosszabb fekete szoknyát választott, amin elől egy vágás volt, ami, ha éppen úgy mozdult felért egyik comjának közepéig láttatva ezzel hosszú lábait. Hozzá egy méregzöld hosszúujjú, a hátánál kivágott felsőt választott, mindezt egy fénylő fekete bőrcsizmával egészítette ki.

A két barátnő ezt követően nevetgélve kisétált a közös helyiségbe, ahol a diákok már hátra dőlve élvezték a hétvége közeledtét. Zambini és társasága sehol sem volt, biztosan már leindultak Roxmorts-ba. Nem beszélték meg, hogy együtt mennek, majd lent úgyis összefutnak a Három Seprűben, hiszen Malfoy-ék egész gyakran jártak le oda a hétvégéken kiereszteni a fáradt gőzt. Az egyik kanapén már ott csacsogott Barbaráék többi barátnője, akik szintén kicsípve magukat várták az indulást.

– Ma egy oltári nagyot bulizunk csajok! Annyi lángnyelv whiskey-t iszunk amennyi csak belénk fér – visította az egyik lány.

Barbara csak megforgatta a szemeit. Nem volt sok kedve lemenni, de Jessica belekapaszkodott a karjába, rákacsintott és húzni kezdte. A lány erre csak elmosolyodott és megadóan követni kezdte barátnőit a Roxfort közelében lévő kis faluba.