Mérgező szerelem

13. fejezet

– Draco szemszöge –

Noha az elején támogatta az ötletet, hogy barátaival együtt töltsék az estét Jessica-ék társaságában a kezdeti lelkesedése aznapra megváltozott. A büntetőmunka során, a bájital raktárban történtek után látni sem akarta Barbara-t. Még az emlék gondolatától is undorodott, amilyen érzéseket kiváltott belőle a lány ezért másnap mindvégig azon volt, hogy elkerülje. Teljesen kedvtelenül készült el fürdőjükben és kisétált a hálójukba Zambini-hez, aki látszólag halál nyugodtan gombolta be fekete ingjét, de közelebbről megfigyelve kicsit remegett a keze az izgalomtól. Draco unottan megforgatta szemeit és eldöntötte, hogy helyette is higgadt lesz.

– Te nem szoktál ennyire izgulni, ha egy lányról van szó – röhögte ki a fiút, aki erre egy gyilkos pillantást küldött vissza.

– Nem izgulok egyáltalán. Maximum csak azért, mert oda kell figyelnem mit mondok. Ezek nem hülyék, mint Astoria-ék, egész értelmesen lehet velük beszélgetni. Képzeld reggel, mikor odaültem hozzájuk még Barbara-val is dumáltam.

– Mit beszéltél vele? – pillantott fel a szőke fiú Blaise-re, miközben karjára csatolta drága karóráját.

– Általános dolgokról, semmi különös. Különben is, nem azt mondtad, hogy már nem érdekel? – vonta fel a szemöldökét Blaise.

– De, igazad van – hazudott – ne kezdj el mindig agyalni a dolgokon, nem mindig jön be.

Ezt követve elindultak megkeresni Crack-ot és Monstro-t, akik már kora délután lementek a Szárnyas Vadkanba. Draco Blaise-zel kötött barátsága előtt jobban támaszkodott a két melákra, de később már nem nagyon tudott mit kezdeni azzal, hogy ennyire ész híján vannak. Bírta őket, jó védelmet jelentettek óriási testalkatukkal, de beszélgetni nem bírt velük és ő sokkal többre értékelte az észt, mint a fizikai erőt, hiszen családjában is úgy tanították, hogy a hatalomhoz elengedhetetlen az intelligencia. Így miután megismerkedett Zambini-vel, a két fiú inkább volt utánfutó, mint legjobb barát.

Leérve a Szárnyas Vadkanba összeszedték a két srácot, akik a változatosság kedvéért megint ettek, majd kikértek egy kör vajsört, mielőtt átmennek a Három Seprűbe. Az utcákon már sietősre vették a sétát, mert egyre jobban dörgött az ég és az eső már kezdett szemerkélni. Belépve az épületbe megcsapta őket a meleg és alkohol szag, Draco undorodva fintorgott egyet. Blaise előrébb ment, majd odabiccentett a pult felé – ő senkit sem látott a sok diáktól – majd elindult egy eldugottabb asztalhoz. A szőke unottan követte barátait. Mire odaért a társasághoz, addigra a többiek már le is ültek és mindenki elkezdett beszélgetni. Körbenézett, majd miután realizálta, hogy Barbara sehol sincs elégedett mosollyal leült az asztalhoz.

– Hölgyeim – kacsintott a Mardekáros lányok felé, akiktől viszonzásul rajongással teli tekinteteket kapott legnagyobb megelégedésére, majd odafordult Jessicához – a barátnődet elhagytad, vagy szokásosan a könyvtárban stréberkedik? – eresztett meg egy gonosz mosolyt.

– A pulthoz ment piát kérni – nézett a mogyoróbarna hajú lány barátnőjét keresve – de ahogy elnézem elvan ő annyira, hogy egy darabig ne üljön vissza – kuncogott fel.

Draco a pult felé pillantott és észrevette Barbara-t, ahogy egy szemüveges sráccal beszélget. Bosszús arccal fordult vissza, majd egy kis idő után megelégelte az üldögélést.

– Na ki kér inni? Meghívok mindenkit – állt fel az asztaltól le se szarva, hogy ki mit válaszol, majd elindult a pult irányába.

Ahogy haladt előre egyre hangosbodott a zene. A pultnál tóduló fiúk és lányok mind kitértek az útjából, miután megismerték. Nagy tekintéllyel rendelkezett, így ez alapvető volt számára. Aztán megpillantotta az aranyszőke lányt háttal neki a pult mellett ülni. Nagyon jól nézett ki, dögös volt, mégis elegáns, ami pont megfelelt a fiú elvárásainak. Aztán egy pillanatra megtorpant, amikor Barbara előre igazította haját, ezzel szabad rálátást engedve fedetlen hátának ívére. A fiú ezt megpillantva minden izmában megremegett és testét elöntötte a forróság. Hiába harcolt magával, egyszerűen nem tudta levenni a szemét róla. Mintha egy pillanat alatt elfelejtette volna, hogy ő most éppen azon ügyködik, hogy ne legyen több köze Barbara-hoz. Aztán eszébe jutott, hogy a szőke nem egyedül ül a pultnál, így megindult a szemüveges srác felé. Éppen valamin nagyon nevettek, amikor Barbie társa észrevette a jeges tekintettel figyelő Draco-t, aztán beszari módon egy pillanat alatt el is húzott. „Hah ezt a balfaszt" vonta fel a szemöldökét Draco hitetlenkedő vigyorral, majd Barbara mellé ült, aki észrevéve őt rögtön bosszús arcot vágott. A fiú ezt figyelmen kívül hagyta és egyből csettintett a pultosnak. A lány szokásához híven dacolt vele, nagyon bizonygatni akarta, hogy tökéletesen megvan nélküle, de őt ez most nem érdekelte, teljesen higgadt próbált maradni. Bár odapillantva a mérgesen magyarázó Barbie-ra nagyon nehezen tudott másra koncentrálni, hiszen a lány gyönyörű volt, természetes, mégis dögös és titokzatos. Főleg ebben a ruhában, ami elég erősen emelte ki domborulatait ezzel teljesen beindítva a fiú fantáziáját, ami minden lopott pillantással egyre mocskosabbá vált.

– Oda kéne menni a többiekhez nem gondolod? – nézett Barbara-ra nyugost, mégis sármos tekintettel, miután kikérte az italokat és meggyőződött róla, hogy azok az asztalukhoz is kerülnek.

– De – válaszolt unottan a lány lehúzva a kikért erős italát, amin Draco meglepődött, hiszen eddigi tudomása szerint Barbara-t egy törékeny lánynak tartotta. Bár ez az elmélet már egy ideje megdőlni látszott.

Aztán Barbie elindult a tömegben Draco pedig követte. Út közben nem tudta nem észrevenni, hogy milyen formás a lány feneke ebben a hosszított fekete szoknyában, na meg hogy ruhadarabján a vágás minden lépésénél láttatni engedi szinte egész combját. Úgy érezte, ha tovább nézi őt, egyre kevésbé fog tudni bírni az indulataival, aztán hirtelen mindketten megtorpantak, hogy megpróbáljanak kikerülni egy nagyobb társaságot. Draco érezte, hogy nadrágjában odalent egyre nagyobb a feszültség és kapva az alkalmon odalépett a szőke háta mögé.

– Egyszerűen nem bírom rólad levenni a szemem tudod? – vette elő legszexisebb hangját, hogy a lány fülébe súgjon, de nyakához egyre közeledve megcsapta az a vanília illat, ami szinte teljesen megvadította.

Mintha a lányt egy pillanatra kirázta volna a hideg, aztán tovább indult a tömegben. Draco nem tudta eldönteni, hogy ez jót, vagy rosszat jelent, de úgy döntött az este további részében moderálja magát. Mégiscsak egy gazdag arisztokrata varázslócsaládból származik, így meg kell mások előtt tartania a látszatot, az meg magára tartozik úgyis, hogy négy fal között kivel mit művel. Mindketten leültek az asztalhoz és bekapcsolódtak az ott zajló beszélgetésbe. Úgy vette észre, hogy Blaise eléggé összemelegedett Jessica-val, majd undorral elnézett felőlük. A szerelmet gyengeségnek tartotta, ami csakis visszatartó erő lehet abban, ha valaki hatalmat akar gyakorolni mások felett. Ahogy Barbara is hozzászólt itt-ott a beszélgetéshez, a tejfölszőke fiú igen meglepődött, hiszen igaz, intelligensnek tartotta a lányt, mégis lenyűgözte az, hogy szinte mindenről van egy egészen érdekes véleménye, ez pedig csak mégjobban felizgatta őt. Legszívesebben karon ragadta volna, elhúzta volna egy üres szobába és őrült módjára tépte, szaggatta volna le róla a ruhákat.

Majd hirtelen kivágódott az ajtó és Astoria trappolt be rajta barátnőivel. Mikor meglátta Draco-t az asztalukhoz szalad és elkezdte szokásos hisztijét. „Nem hiszem el, élni sem hagy ez a kis kurva" _ gondolta magában. A Malfoy fiú már nagyon unta a sipítozást, ha tehette volna egy varázslattal befogta volna a lány száját. Ehelyett hátrafordult és amilyen bunkón csak tudta kiosztotta az értetlenül álló Astoria-t, aki felfogva Draco szavait sírva elrohant. Ez őt egyáltalán nem érdekelte, kezdetektől fogva nem volt kíváncsi a lányra, csak akkor volt rá szüksége, amikor könnyíteni akart magán, de mostanra már ez a vágya is elmúlóban volt irányába.

Miután Astoria elhagyta a Három Seprűt Draco unottan visszafordult az asztaltársasághoz.

– Mindig ezt csinálja. Már kurvára unom – magyarázta aztán látva, hogy Barbara eltűnt kérdően felvonta a szemöldökét.

Azt gondolta, hogy a lány a konfliktus miatt tűnt el, majd idegesen hátradőlt a székében és belekortyolt a maradék italába.

– Általában, ha unatkozik, lelép – hallotta ki a zsivalyból, ahogy Jessica Barbara székére nézve válaszol Zambini-nek, aki valószínűleg szintén nem értette a helyzetet és a lány után kérdezett.

Egy darabig még beszélgetett a többiekkel. Miután Crack-ékkal elmesélték, hogy megint milyen fenyegetést eszeltek ki Potternek unatkozni kezdett ő is, hiszen amivel a legszívesebben foglalkozott volna, már nem volt a kocsmában. Így egy idő után felállt.

– Unatkozom. Visszamegyek a kastélyba, „megvígasztalom" Astoria-t – nézett gonoszul vigyorogva haverjaira az ott ülő lányokat figyelmen kívül hagyva.

Aztán valóban elindult a kastély felé, de véletlenül sem Astoria volt az, akit keresett.