Mérgező szerelem

9. fejezet

– Draco szemszöge –

Miután elsuttogta a jelszót, a Mardekár hálókörletének kapuja kinyílt és a fiú idegesen betrappolt a közös helyiségbe. Már éppen hálószobája felé vette volna az irányt, hogy egyedül rendbe tegye magában kavargó gondolatait, amikor Blaise-zel találta szemben magát, aki éppen Jessica-val társalgott a kanapén. A srác elnézve a lány válla felett kiszúrta Draco-t és bocsánatot kérve a lánytól elindult felé. „Kurvajó, már jön is kérdezősködni, hát persze, hogy egy pillanatra se lehetek egyedül" – gondolta magában a szőkeség, majd magára erőltetve szokásos pimasz vigyorát megvárta, hogy barátja odaérjen hozzá.

– Na, hogy ment? Megkaptad, amit akartál? – suttogta oda Zambini csintalan mosollyal, mindeközben állandóan a kanapén várakozó Jessica-ra sandított, nehogy bármit is meghalljon a lány a beszélgetésükből.

– Minek suttogsz? Idegesítő – teremtette le a kíváncsi fiút Draco. Igyekezett a laza srác látszatát kelteni, de belül durván frusztrálva érezte magát.

– Nem akarom, hogy Jessica azt higgye, hogy asszisztálok a kis terveidhez. Főleg a legjobb barátnőjével.

– Mert? Ennyire bejön a lány? Szerelmes vagy, vagy mi? – kérdezte unottan szürke szemeit forgatva.

– Csak érdekel mi van vele. Nem kell féltékenykedned – próbált viccelődni Draco-val, de a fiú most nem volt erre vevő.

– Nem történt semmi, takarítottunk. Rájöttem, hogy egyáltalán nem izgat a kislány – nézett nagyképűen.

– Hát pedig értelmesebbnek tűnik, mint az összes kis picsád együttvéve – sandítgatott továbbra is Jessica-ra Blaise.

– Akkor próbálkozz be nála. Telibe szarom – kerülte ki Draco a döbbent fiút, hogy végre egyedül lehessen.

Besétálva szobájába becsukta az ajtót. Miután meggyőződött arról, hogy senki sincs halló-, vagy látótávolságon belül, ököllel belevert a falba. Sosem érzett még ekkora sóvárgást senki iránt. Alap sosem utasították vissza, főleg nem ennyiszer, ez rohadtul idegesítette, de nem is ez volt a legrosszabb dolog. A Barbarával történt csókja olyan érzéseket keltett benne, amilyeneket még sosem tapasztalt egyik légyottjánál sem. Konkrétan teljesen megvadult, amikor a lány törékeny derekát érintette, vagy ahogy érezte csókjának édes ízét. Többet akart, sokkal többet. Legszívesebben a falhoz akarta volna szorítani Barbarát, gyengéden keresztül csókolni minden porcikáját, végig simítani puha bőrén, beszippantani vaníliaillatú parfümjét, ami nyakának ívén különösen erős és csábító volt. Minden vágya az volt, hogy a lányt a csúcsig kényeztesse, hogy együttlétük a sírig kísértse őt. Lágyan akart vele szeretkezni, vagy éppen a falnak döntve vadul magáévá tenni. „Lágyan szeretkezni? Csúcsig kényeztetni? Miafasz!" – dühödt fel teljesen magán a fiú, hiszen ő Draco Malfoy, ő sosem akarja senki vágyát teljesíteni, mindig csak magát helyezi előtérbe mindenkivel szemben. Hiába végzi mindig kurvajól a dolgát a lányokkal, sosem izgatta eddig a másik érdeke. Ennek tudatára az ágy melletti komódba is belerúgott. Elhatározta, hogy senki kedvéért sem fog önmagából kifordulni, vagy megalázkodni és ha ehhez az kell, hogy elfelejtse az eddigieket, akkor minden erejével ezen lesz.

Letusolt és higgadtan kisétált a közös helyiségbe, mintha semmi sem történt volna az előbbi másfél órában. Addigra Jessica már bement a lányok hálókörletébe és a kanapén már szokásos bandája fogadta őt. Astoria és egy csapat lány a szemközti asztalnál viháncolt. Astoria amint meglátta Draco-t felvihogott és sóvárogva rápillantott. A fiú csak nagyképűen elmosolyodott és odakacsintott a lányra, mire az már repült is oda hozzá, hogy megkezdje idegesítő rutinját.

– Húsz perc múlva a szobámban? – vinnyogta a lány a szőkeség fülébe.

Draco-nak most nem volt kedve ilyesmikhez. Főleg nem Astoriával. Már pont le akarta rázni, amikor megpillantotta a poros és dühös Barbarát közeledni a közös helyiségbe vezető folyosón. A lány észrevette őket, már pont indult volna Draco felé mérgesen, hogy megmondja a magáét, de mikor meglátta, hogy a Malfoy fiú hirtelen odahúzta magához Astoriát megtorpant. Draco-nak eszébe jutott, hogy a rajta lógó lány szobája pont Barbaráéké mellett van. Tenni fog róla, hogy a szőke lány örökké megbánja, hogy akkor nem mondott igent. Baszki, már megint ezen kattog, erről sürgősen le kell szoknia – próbálta kizárni a nem odaillő gondolatokat a fejéből.

– Legyen 10 perc – súgta Astoria fülébe és egy csókot lehelt a nyakára, ezt követően szúrósan odanézett a döbbenten és idegesen álló Barbarára.

A lány egy darabig ott állt és csak nézett maga elé. Eléggé zavarodottnak tűnt, mintha el lenne merülve a gondolataiban. Ez Draco-nak is feltűnt, érdekelte volna, hogy mi járhat a fejében, de tartani akarta magát ahhoz, amit az előbb letisztázott magában. Aztán a lány arca egy pillanat alatt eltorzult, sarkon fordult és beviharzott a szobájába. A szőkeség barátai gonoszan felröhögtek a jeleneten, csak Blaise arca komorult el, mintha valamit szokásosan sejtene. Faszért ilyen okos ez a fiú. De Draco-t most semmi sem érdekelte, csak el akarta felejteni, ami történt. Kedvetlenül elindult Astoria után a lányok hálókörlete felé, de szíve szerint inkább teljesen máshol lett volna.