Mérgező szerelem

4. fejezet

– Draco szemszöge –

Draco ott állt egyedül a sötét folyosón, miután Barbara magára hagyta. Iszonyúan dühös volt, viszont nem értette a kialakult szituációt. Ilyen ezelőtt még sohasem történt vele. Amikor eddig úgy döntött, hogy meg akar magának kaparintani valakit, az általában egy tíz percen belül meg is valósult. Minden lány őt akarta a Roxfortban, érezte a tekintetükön, amikor ránéztek. Még csak sokat sem kellett tennie, ha valakivel szórakozni akart egy jót. A megnyerő mosoly és csábos tekintet – amit nagyon kifejlesztenie sem kellett – esetleg egy pár nyájas szó és már a raktárban sikoltották a nevét a falnak döntve, vagy felültetve egy asztalra.

Eddig sosem foglalkozott Barbarárval, aki a napjainak nagyrészét a könyvtárban, vagy a közös tanulóhelyiségben töltötte, de szentül meg volt róla győződve, hogy ha bepróbálkozna nála, akkor ő is ugyanolyan lenne, mint a többi. Hiszen minden lány őrá vágyik, mindenki titkon azt reméli, hogy egy nap észreveszi őket. Felelevenítette az emlékeit, amikor belenézett a lány sötétkék szemeibe, látva benne a dacot, ahogy a holdfény megcsillant aranyszőke haján. Felelevenítette azt az édeskés vanília illatot is, ami körbelengte őt, mikor elég közel került hozzá. Aztán lepillantott a nadrágjára, ami már-már szinte szakadásig volt feszültséggel. Elindult a folyosón azzal a tervvel, hogy az első szembejövő lányt berántja valahova és elintézteti vele magát.

– Draconyusziii! – hallotta meg az első hangot, ami vele szembe jött – már mindenhol kerestelek! – pechére pont Astoriába botlott bele.

Mind közül őt tartotta a legidegesítőbbnek, sosem volt az ínyére, ha valaki ennyire ráakaszkodik. Ezt már a legelején tisztázta is vele, de a lány olyan volt, mintha ezek az információk egyik fülén bemennének a másikon meg ki. Buta volt egyszerűen, viszont vele szinte mindent megtehetett. Ha épp olyan kedve volt leszarhatta, a másik pillanatban meg elővehette egy gyors dugásra, a lány mindent megbocsájtott mindig. Unalmas volt már ez is.

– Gyere.. – fogta meg a csuklóját erősen a fiú és elkezdte beráncigálni a közeli üresen álló férfimosdóba. Nagyon erőszakoskodnia sem kellett, a lány szinte már megelőzve őt szaladt előre, hogy Draco-t „jobb kedvre deríthesse".

– Mi van Draconyuszi, ennyire nem tudsz betelni velem? – nyávogta a mosdóban a lány.

– Hallgass! És ne hívj így, gyűlölöm – pakolta fel a lányt derekánál fogva az ablakpárkányra, miközben felcsúsztatta szoknyáját és szinte már tépte le harisnyáját – te jöttél szembe elsőnek – búgta a fülébe, majd hirtelen és erőteljesen a lányba hatolt.

Ez most nem volt olyan légyott, mint a szokásosak. Draco nem élvezte túlságosan, mint általában. Állandóan a sötétkék szempár járt a fejében, ami szintén nem tetszett neki, így mégerősebben és mégkeményebben igyekezett Astoria által elfeledtetni az elmúlt egy órában történteket.

Miután végzett, minél gyorsabban öltözni akart és már indult is ki a folyosóra, hogy elmeneküljön. Ez nem jött össze, mert a lány egy pillanat alatt utolérte és karján csüngve léptek be a Mardekár közös helyiségébe, ahol Zambini, Crack és Monstro ültek. A két utóbbi mit sem törődve zabált egy süteményestálat, de Blaise féloldalas mosollyal üdvözölte Dracoékat.

– Most tünj el – adta ki az utasítást unott hangon a szőke fiú Astoriának, aki már, mint egy hűséges kiskutya, loholt is a lányok hálókörlete felé.

Draco leült a társalgóba a többi három srác közé. Blaise sokatmondóan ránézett, a másik kettő teljesen belefeledkezett az evésbe. Nem voltak túl izmosak ész tekintetében, de nagy testalkatukkal ijesztő látványt nyújtottak, ami jól jött Potterékkel szemben.

– Merre jártál? – kérdezte Blaise úgy mintha sejtene valamit.

– Dolgom volt – biccentett unottan a szőke a lányok hálókörlete felé, ahová az előbb sietett be Astoria.

– Aha. Barbara elég gyorsan megunta a vacsorát nem? – folytatta a faggatózást legjobb barátja, mint aki tudja, hogy rátapintott valamire.

– Ki a faszt érdekel? Az a hülye picsa sosem érdemelné meg még csak azt sem, hogy egyáltalán ránézzek – nevetett fel fúlytatva Draco, de közben megremegett a keze az idegtől – Miért? Rá akarsz mászni?

– Áh nem. A barátnője jobban érdekel – nézett fel csintalan mosollyal a sötét bőrű fiú – a vonaton megtetszett, ahogy vágyakozva néz rám. Nem igazán tudja palástolni – nevetett.

És akkor Draco elgondolkodott, hogy ezt az információt akár valahogyan az előnyére is tudná fordítani. Ennek tudatára nagyképűen elvigyorodott.