Mérgező szerelem

7. fejezet

–    Barbara szemszöge –

Piton órája után Barbara iszonyatosan mérges volt. Fontosak voltak neki tanulmányaiban elért eredményei, hogy később a minisztériumban helyezkedhessen el. Talán egy kicsit túlságosan is maximalista volt. Erre ez a nyomorult Malfoy vicc tárgyává tette az egész csoport előtt, Pitont felbőszítve. És ha ez nem lenne elég, akkor még ráadásul egy levegőt kell szívnia vele órák után is, ezen a rohadt büntetőmunkán. Pedig a délutánt a könyvtárban tervezte tölteni, hogy egy kicsit kikapcsolódhasson a dolgozat után. Ami persze egyes lett, szintén a fiú miatt.

–    Ez meg mi a franc volt? – szaladt utána Jessica – Neked van bármi közöd Draco-hoz? Miért nem meséltél erről? Titokban együtt vagytok? De jó lenne én és Blaise, te és Draco... – nézett álmodozva a lány.

–    Te teljesen meghülyültél? – nézett rá hitetlenkedve a lány. Gyűlölöm azt az idiótát, mindig is utáltam, mert egy idegesítő szar alak. Erre ráadásul még úgy intézi, hogy büntetőzzek vele? Normális ez? Legszívesebben szétátkoznám, de úgy, hogy soha többé még csak a szemem elé se merjen kerülni – kelt ki magából teljesen.

Aztán ránézett a meghökkent, kicsit szomorú Jessica-ra és meglágyult a szíve.

–    Várj! Te és Blaise? Ez mit jelentsen? – nézett barnahajú barátnőjére vigyorogva – Csak nem?

–    Még neem – pillogott szendén a lány – de holnap este megyünk iszogatni Roxmorts-ba velük és hát remélem, hogy ott lesz valami izgi.

–    Biztosan is! Tetszel neki.

–    Gondolod? Neked is jönnöd kell. Tudom, hogy nem nagyon szereted az ilyeneket de jó lenne, ha te is ott lennél – nézett rá kiskutyaszemekkel Jessica.

–    Majd meglátjuk – mosolygott vissza a szőke lány.

Umbridge órájára várakozva Barbara kezdett lenyugodni. Nem idegeskedett különösebben a büntetőmunka miatt, mert megint csak egy másik lánnyal látta Dracot. A folyosón várakozva a tejfölszőke fiú éppen egy Hollóhátas lányt ölelt magához és a fülébe duruzsolt, amitől a lány feltűnően sokat kacagott. Biztosan a többi lány tudtára akarja adni, hogy Malfoy éppen vele foglalkozik – forgatta a szemeit Barbara. Ennek ellenére a sarokban fortyogó Astoria-n jókat mosolygott, mert elég nevetséges látványt nyújtott. Visszafordulva a lányt ölelgető Draco szemeivel találkozott. A fiú vigyorogva felvonta a szemöldökét üzenve Barbie-nak, hogy nemsokára ő következik. A lány fapofával elfordult és beindult a terembe.

–    Draco szemszöge –

Bájitaltan után a Sötét Varázslatok Kivédése következett Umbridge professzorasszonnyal. Az órán varázslatokat nem tanult senki, mert a nő a minisztérium követelményeit erőltette rá mindenkire. Így ezek az órák csendesen teltek, leginkább a diákok csak körmölték a tankönyvben kiválasztott szövegrészleteket. Draco csendben ült és bámult maga elé. Nem igazán foglalkozott ezzel az órával, a szükséges varázslatokat úgyis apja tanította neki otthon. Ma különösen nem érdekelte az óra, csak csöndben bámulta a tankönyvben kijelölt szöveget. Gondolatai máshol kavarogtak.

–    Elmeséled nekem, hogy mire volt ez jó, amit Bájitaltanon műveltél? – rázta fel a gondolataiba merült fiút a mellette ülő Blaise suttogása.

–    Mert mi történt Bájitaltanon? – játszotta az értetlent.

–    Nem kell hülyének nézned, mint Crack-ékat, tudod, hogy ez nálam nem válik be – nézett rá unottan Zambini.

–    Unatkoztam...

–    Aha. Strange az új kiszemelt? Eddig le se szartad, hogy a világon van. Mellesleg ő se nagyon foglalkozik veled.

–    Engem senki sem szarhat le. Amúgy is. Elhívtad már azt a Jessica-t, vagy kit iszogatni? – kérdezte szürke szemeivel előremeredve.

–    Ja. Igent is mondott, holnap este megyünk mindannyian. Jönnek a barátnői és Monstro-ék is.

–    Az jó, addigra garantáltan jobb kedvem lesz – húzta kaján mosolyra a száját a Malfoy fiú.

Barbara már másodjára koptatta le a fiút, ami nagyon nem tetszett neki. Eddig nem ez volt a megszokott. Szerette a kényelmes megoldásokat. Elkényeztetett gyerekként eddig sosem kellett erőlködnie, hogy valami úgy legyen, ahogy ő akarja. De Barbara más volt. A szúrós megjegyzésein és az utálatos viselkedésén kívül más érdeklődést nem mutatott a fiú iránt. Ez felettébb dühítette, de mellette a kíváncsiságát is felkeltette, hiszen semmit nem tudott a lányról, amit felhasználhatott volna ellene. Arról nem is beszélve, hogy egyre jobban idegesítette annak a tudata, hogy egyre többet foglalkozik ezzel. Pedig az elmúlt héten görcsösen igyekezett elkerülni. Ha valahol megjelent ott, ahol ő is volt, akkor mindig odahúzta magához a legközelebb álló lányt, akivel a legtöbb esetben folytatódott is egy üres teremben a kalandja, csak hogy ne kelljen az aranyszőke hajzuhatagra, vagy a sötétkék szemekre gondolnia. Amúgy sem izgatja a dolog, nem is kívánja annyira, csak ő még nem volt meg – nyugtatta gondolatait.

–    Valami izgalmasabb dologról megy a társalgás ott hátul, mint a kötelező elmélet? – tipegett hátra Umbridge sipítozva.

A két Mardekáros csak megrázta a fejét és csöndben jegyzetelte tovább az anyagot. Draco a faliórára pillantott. Már nem volt sok hátra az óra végéig.