Mérgező szerelem

15. fejezet

– Draco szemszöge –

Draco kisétált Barbara szobájából és lágyan becsukta maga mögött az ajtót. A lánynak gondosan kivetített nyugalma egy pillanat alatt átvedlett őrjítő feszültséggé. Idegesen sietett szobájába, szinte futólépésben haladt át a közös helyiségen, ahol egy órával ezelőtt még a lánnyal ültek és még semmi sem állt a feje tetején. Beérve a szobájába erővel csapta be maga után az ajtót, majd nekidőlt annak. Gondolatai csak úgy cikáztak. Megtörtént, amit akart, amin a besorolási ceremónia óta fáradozott, hiszen most már Barbara-t is a polcra teheti a többi közé. De akkor miért nem tud úgy tenni ez után az alkalom után, mint az eddigieknél és érzelemmentesen úgy tenni, mintha csak egy dugás lett volna? Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből az előbb történteket. Mint a kint váltakozó mennydörgések és villámlások, úgy villantak fel benne egymás után a pillanatok, amelyek az aranyszőke szobájában történtek.

Még sohasem szeretkezett senkivel, maximum csak a látszat kedvéért, de ez teljesen más volt. Érezte, hogy minden mozdulata, minden érintése, ahogy a lány bőre az övéhez ért, tele volt szenvedéllyel, forrósággal. Olyan érzelmekkel, amiket idáig senki sem váltott ki belőle, hiszen abban a pillanatban soha, de soha nem akart senkit sem már a közelében tudni, nem akart innentől kezdve mással beszélgetni, érintkezni, létezni, csak Barbara-val. „Elég ebből a sok faszságból!" – vitatkozott önmagával. Ezek az érzések baromira megijesztették, hiszen úgy nevelkedett világéletében, így saját, nagy munkával kidolgozott rendszere is azon alapult, hogy minden érzelmet ki kell zárni, nem gyengülhet el. És semmi más nem gyengíthet el jobban, mint a valaki iránt táplált romantikus érzések. Kinézett az ablakon, ahol továbbra is tombolt a vihar. Nem lehetett ezt szerelemnek nevezni még, hiszen egy éjszakán és pár harcias beszélgetésen kívül kettejük között az ég világon semmi sem történt. Nincs semmi közük egymáshoz, ez csak egy sima szex, mindenkivel megtörténik – nyugtatta magát a fiú. Ez csak egy nagyon erős fellángolás, max egyszer-kétszer még megejtik ezt a kis légyottot mert kurva jó volt, aztán ahogy szokásosan szokta, leszarja, megbántja, vagy Merlin tudja hogy, de valahogy ellöki magától és ennyivel el is lesz intézve. Ezeket az furcsa érzelemnek csúfolt valamiket meg mélyen elássa magában és az egészről senkinek egy szót sem ejt.

Lefeküdt az ágyába, de még nem jött álom a szemére. Csak bámulta a plafont, gondolatai olyan erősen cikáztak, hogy egyszerűen nem tudta lenyugtatni magát. Bőrén még érződött a lány édeskés illata. Legszívesebben kiment volna a fürdőbe, hogy lemossa magáról az illatot, hogy ne érezzen továbbra is tüzes vágyat arra, hogy visszamenjen a lányok hálókörletébe és megismételjen újra minden egyes mozdulatot. Végül úgy döntött, hogy ágyában marad és türelmesen várakozik, hátha elnyomja valamikor az álom. Egyszer csak kivágódott az ajtó és két egymásba fonódott alak jelent meg a szobában. Draco hunyorgott egyet, mert a sötétben felismerhetetlen volt a két árnyék, aztán lassan kivette, hogy Blaise és Jessica közeledik az ágy felé vadul csókolózva. Lepergett szeme előtt, ahogy ő tört be a szobába Barbara-val, majd vérnyomása egy pillanat alatt az egekbe szökkent.

– Ember, mi a faszt képzelsz, aludni próbálnék – nézett rá mérgesen Draco a szétröppent, megilletődött párra.

– Péntek este van, ilyenkor sosem szoktál a saját ágyadban aludni – válaszolt Blaise még mindig meglepődve.

– Hát most de. Húzzatok innen a picsába – fújtatott a fiú az idegtől.

– Öhm oké – nézett sértődötten vissza legjobb barátja – majd holnap beszélünk.

Majd kivezette a szobából Jessica-t Draco pedig átfordult ágyában a másik oldalra, de érezte, hogy ezt az éjszakát már álmatlanul fogja tölteni.

– Barbara szemszöge –

Másnap reggel a lány fáradttan kelt fel ágyából. Éjszaka sikerült elaludnia, de nem tudta kipihenni magát. Feszültség töltötte el testét, ahogy visszagondolt a történtekre, de úgy döntött, hogy megpróbálja az elkövetkezendő időszakot úgy megélni, mintha nem történt volna semmi. Miközben a fürdőben reggeli rutinját végezte, lélekben felkészült arra is, hogy a szőke nem tartja a szavát és mire kiér a közös helyiségbe, addigra mindenki ujjal fog rá mutogatni, hogy Draco Malfoy-nak sikerült visszaállítani őt is a Roxfort kurváinak sorába. Visszatérve a fürdőből észrevette, hogy Jessica ágya üres, bár nem is emlékezett, hogy hallotta volna őt az éjszaka folyamán megérkezni.

Szombat reggel volt, így a napot a könyvtárban tervezte tölteni, esetleg egyet sétálni a birtokon, talán a tó körül. Kényelmesen akart felöltözni, így választása egy bő, fekete szövetnadrágra és egy borostyánzöld színű kötött pulcsira esett. Miután elkészült, kisétált a helyiségbe. Csak pár diák tartózkodott kint. A kanapén a pattogó tűz előtt a szokásos társaság ült. Zambini, Crack, Monstro és Draco éppen az esti iszogatásról beszélgettek, de Barbara egy kócos, mogyoróbarna hajzuhatagot is észrevett a négy fiú között. Aztán a Blaise mellett ülő Jessica hátrafordult, mintha csak megérezte volna barátnőjének pillantását, aki erre meglepetten felvonta a szemöldökét. Meglátva Barbie-t széles mosolyra húzta a száját és egy intéssel a társasághoz invitálta. Az aranyszőke lány nem nagyon akart a közelükbe menni, de barátnőjét sem akarta megbántani. Nem beszélve arról, hogy lehet, hogy gyanakodnának.

– Jó reggelt – sétált oda a szőke lány a többiekhez.

Éppen kávéztak, a szinte fekete színű italt úgy itták, mint a vizet, biztosan mindenkinek elhúzódott az éjszaka. Minden erejét megpróbálta összeszedni, hogy ne pillantson a szintén mereven maga elé bámuló tejfölszőke fiúra.

– Nem ülsz le hozzánk egy kicsit? – kérdezte vigyorogva Jessica. Nagyon elégedettnek tűnt. A mellette ülő Blaise rátette a lány combjára a kezét, majd egy halvány, de sokat mondó mosollyal szintén Barbara-ra pillantott.

– Szívesen tenném, de van egy pár könyv, amit kikölcsönöztem a hétre és ma reggel járnak le – hazudott a lány rezzenéstelen arccal – úgyhogy megyek is a könyvtárba.

– Fhú de jó neked, hogy van ilyenekre energiád – nézett rá bambán Monstro – én mozdulni sem bírok, az az utolsó vajsör már lehet nem hiányzott volna – röhögött fel beleöklözve a szintén nyúzott Crack vállába.

Barbara csak megforgatta szemeit, de megeresztett egy félmosolyt a két fiú irányába. Majd eszébe jutott, hogy senki sem firtatta, hogy mi történt vele az éjszaka folyamán, vagyis akkor valóban nem tudhatnak semmiről. Egyelőre – tisztázta le magában. A Malfoy fiú még mindig csöndben ült, fel sem nézett a lányra.

– Szerintem indulok is – jelentette ki a lány egy rövidke várakozás után.

– Menj csak – állt fel Jessica és kicsit arréb húzta barátnőjét – ha visszaértél nagyon sokat kell mesélnem, történt egy-két izgisebb dolog tegnap este – kuncogott halkan.

– Azt látom – mosolyodott el a Barbie is – alig várom a részleteket – kacsintott egyet.

Aztán a barna lány visszafordult és leült a többiek közé, háttal Barbara-nak, aki még utoljára a hangoskodó társaságra pillantott. És akkor tekintete találkozott a szürke szempárral. Draco arca beesett volt, haja rendezetlen tincsekben állt, mint aki egy percet sem aludt az éjszaka, de még így fáradtan is istentelenül jól nézett ki. A tejfölszőke a lány szemeibe nézve flörtölős félmosolyra húzta a száját. Ezt rajtuk kívül senki sem vette észre. Barbara csak pislogott egyet, majd sarkon fordult és elindult a könyvtár irányába.