Mérgező szerelem

25. fejezet

Másnap reggel Barbara halk neszezésre kelt a szobájában. Amikor késő éjszaka visszaért a kis helyiségbe annyira fáradt volt, hogy csak ledobálta az ülőgarnitúrára a ruháit és be is feküdt az ágyba. Kócos haját füle mögé igazítva lassan felült az ágyában, majd miután kidörzsölte az álmot a szeméből arra lett figyelmes, hogy Jessica a tegnap este ledobált ingjét nézegeti.

-    Jó reggelt – szólította meg a neki háttal álló barátnőjét – mit csinálsz?

-    Te...Jó...Merlin! – állt neki továbbra is háttal Jess – a Mágikus Állatok könyvemet kerestem a mai órára, valahol széthagytam a szobában.

-    És? – nézett kómás értetlenséggel a szőkeség, majd hirtelen, ahogy az inget meglátta szobatársa kezében, realizálta a dolgokat és minden álom egy villámcsapásra elhagyta minden porcikáját. A szája elé tette a kezét.

-    Tudod, amióta Blaise-zel vagyok, sok időt töltök a társaságában és hát jól felismerem már ezt az illatot – állt továbbra is háttal a mogyoróbarna hajú lány megrökönyödve, majd lassan odafordult Barbara felé az inggel a kezében – Te meg Draco...ti dugtok?

Barbara nyelt egyet, hirtelen lesokkolódott, így nem tudott válaszolni barátnője kérdésére.

-    Uram Merlin! Ti dugtok! – kiáltott fel a lány – Mi a fasz! Annyira éreztem. Mindent el kell mesélned, minden kis apróságot! Te és Draco...gyűlölitek egymást, mégis mi a fasz ez?

-    Ne mondd így, hogy dugunk, olyan undorítóan hangzik – sietett hozzá Barbie és kirántotta barátnője kezéből az inget – elmondok mindent esküszöm, csak ne kiáltozz, mert nem tudhat erről senki.

-    Pedig azt csináljátok, ezen nincs mit szépíteni. Te jó ég! – sikoltott fel a nevetéstől Jessica.

Nem tűnt mérgesnek, inkább irtó lelkesnek, amit Barbie nem igazán értett, mert hazudott neki. De úgy tűnt számíthat annyira a barátságukra, hogy ne gondolja azt, hogy egy ilyen titok miatt megharagszik rá a másik lány. Nagyon ideges volt, leverte a víz is, de most már nem titkolózhat többet előtte, rákényszerült arra, hogy mindent elmondjon. Leültek az ágyára és már éppen belekezdett volna a történetbe, amikor kopogást hallottak az ajtajukon.

-    Kinyitom és utána mindent elmondok – állt fel az ágyáról az aranyszőke, ott hagyva egyre izgatottabb barátnőjét, majd megtörölte izzadtságcseppes homlokát, mély levegőt vett és odasétált az ajtóhoz.

Mielőtt kinyitotta sóhajtott egyet, és átmeneti nyugalmat erőltetett magára. Kinyitva az ajtót ez el is szállt egy pillanat alatt, hiszen hirtelen a talpig feketébe öltözött, tejfölszőke fiú jelent meg előtte pimasz félmosollyal az arcán. Már kora reggel, alig egy pár óra alvás után is makulátlanul festett, mint mindig, frissen borotválkozva, jól fésült hajjal, mámorító illattal. Barbara egy szót sem szólt, csak becsapta a fiú orra előtt az ajtót és visszaindult a szobába Jessica-hoz.

-    Ki volt az? – vonta fel egyik szemöldökét barátnője.

-    Senki – nevetett fel idegesen Barbie – egy elsőéves eltévesztette a szobaajtót.

Majd újabb, sokkal erőszakosabb kopogásra lettek figyelmesek. A szőkeség megforgatta a szemeit és újra elindult az ajtó felé, hogy elküldje a hívatlan vendéget.

-    Egy pillanat – szólt vissza válla fölött és újra kinyitotta az ajtót az egyre türelmetlenebbül várakozó srácnak.

Háta mögé nézve senki mást nem látott még a folyosókon a korai reggeli órákban. „Atyaég" – gondolta Barbie magában – „Már csak ez hiányzott, ennél szarabbul nem is időzíthetett volna."