Barbie Strange azon kívül, hogy egy házba kénytelen járni Draco Malfoy-jal, nem nagyon vesz róla tudomást, egyenesen idegesíti a jelenléte. A többi lánnyal ellentétben őt nem varázsolja el a fiú csábereje és hatalma, legalábbis az ötödik évig, amiko...
A Szükség Szobáját ugyan nem melegítette át a kandallóban ropogó tűz, de Barbara és Draco között csak úgy izzott a levegő. A tejfölszőke, miután a lánnyal az ölében a sötétzöld bársonyheverőhöz ért, lágyan befektette őt a puha párnák közé és fölébe kerekedett. Ajkait elszakította Barbara-étól és mélyen a szemébe nézett, majd ujjaival végigsimított arcán.
- Gyönyörű vagy – suttogta, majd arca megint elkomorult.
Szemmel láthatóan vívódott magával. Érezte, hogy magára nézve ez a létező legrosszabb ötlet, mert az aranyszőke lány jelenléte kifordítja őt önmagából. Sok rájellemző szó volt, de a gyengéd, vagy érzelmes nem volt köztük. Ennek ellenére, az alatta fekvő lány, ahogy sötét mélytengerkék szemeivel az övéit fürkészte egész eddigi lényének ellenkezőjét hozta ki belőle. Félt ettől az érzéstől, nem akarta, hogy magával rántsa, mégsem tudott neki ellenállni. Lágyan megcsókolta Barbara ajkait, majd puha csókokkal hintette be a nyakán feszülő puha bőrt. Végig haladt rajta, majd ingjének gombjaihoz érve megállt és tétovázott.
- Nem lesz baj – suttogta Barbara lágyan – utána beszélünk erről...
Ugyan a fiú nem kért és nem is volt szüksége engedélyre, mégis, mintha szabad utat kapott volna, gyengéden levetkőztette a lányt. Ugyanígy tett ő is apró csókokkal bélyegezve meg Draco mellkasát. Semmi nem takarta már egyikük testét sem. A fiatal Malfoy visszatérve társa arcához hosszan és szenvedélyesen megcsókolta őt és testük ősszefonódott. Ajkaik egy pillanatra sem szakadtak el egymástól, bár már-már alig kaptak levegőt, mégis úgy éheztek egymás csókjára, mintha csak attól tudnának lélegezni. Lágyan mozogtak, érintésük szinte égette a másik bőrét, mégis minden mozdulat érzelemmel fűtött volt. Aztán Barbara megfordult és a Mardekár Hercege fölé kerekedett. Lenézett arcára, míg ő hosszú ujjaival lágyan a lány derekára fogott és magabiztosan mozogni kezdtek. Draco kezei Barbara derekáról a hátára távolodtak, ujjbegyeivel végigsimítva a lány feszülő gerincén. Mindketten úgy tudták, mire van szüksége a másiknak, mintha már évek óta szeretők lettek volna. A mozdulatok egyre gyorsultak és hevesebbek lettek, majd mindketten a mennybe érve zihálva egymás mellé feküdtek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A két Mardekáros levegőt kapkodva csendben próbálta lenyugtatni a testét, amíg lélegzésük helyre nem áll. Nem néztek egymásra csak a plafont bámulták mindketten. A pillanatnyi hév elmúlásával mindketten újra bizonytalanok lettek a dolgukban.
- Nekem sem megy könnyen, hogy megnyíljak... törte meg a csendet az aranyszőke lány.
- Nem is biztos, hogy jó ötlet lenne – nézte mereven továbbra is a plafont a fiú.
- Rendben. Ezen most nem fogom felidegesíteni magam – fordult fejével Barbara Draco felé, de ő nem viszonozta a pillantást – mert higgadtan akarom ezt megbeszélni.
A tejfölszőke fiú kifújta a levegőt és felült, háttal partnerének. Karjait térdein pihentette, kezeit összekulcsolta és immár a parkettát bámulta.
