Mérgező szerelem

17. fejezet

Draco beváltotta az ígéretét és elköszönés, vagy egy szó nélkül elindult vissza a kastélyba ugyanazon a lépcsőn, ahol lejött. Barbara csak később vette észre, hogy a fiú eltűnt, hiszen a padtól szinte futólépésben indult el a saját lépcsősora felé. Nem akarta, hogy együtt lássák őket, főleg nem Jessica, mert akkor biztosan elkezdenek kérdezősködni, a lány meg valósággal gyűlölt magáról mesélni. De úgy tűnik, hogy ezen nem kell a közeljövőben sem aggódnia, hiszen a szőke srác úgy surrant, mint egy árny.

Fellépdelt a lépcsőn. Nagyon jól esett neki az egyre erősödő meleg, mert a ködös tóparton szinte lefagytak már az ujjai. Szinte didergett már, de nem akarta bevallani a Malfoy fiúnak, ő sem tudta miért. Talán mert élvezte egy kicsit a társalgásukat, de ezt magának sem akarta bevallani. Ez volt az első olyan beszélgetésük, amikor nem akarták egymást megölni, sőt, a szőke nagyon is éreklődő volt irányába, ami meglepte.

Belépett a könyvtárba rögtön meg is kereste az egyik legeldugottabb helyet, ahova ő gyakran járt, de mások nem nagyon ismerték. A Roxfort könyvtára óriási volt, majdnem egy fél emeletet magába foglalt a rengeteg tanulni, vagy kikapcsolódni vágyó diák miatt, így viszonylag könnyű volt ott eltűnni, ha az ember azt akarta, hogy ne találjanak rá. Barbara kedvenc helye egy eldugott, hosszú folyosó volt a könyvespolcok között, ami egy kis félkörív alakú olvasórészlegben végződött két kényelmes bordó bársony fotellel és egy kerek asztallal. Az egyik könyvespolc aljába egy kandalló volt beépítve, ami a hideg időben mégkellemesebbé tette a bent tartózkodást. Ebbe a részlegbe nehéz volt bejutni, mert csak kevesen tudták, hogy melyik könyvet kell megmozgatni, hogy megjelenjen a folyosó. Egy vaskos könyvet cipelt be magával az Amerikában honos gyógynövényekről, hogy anyagot gyűjtsön a házidolgozathoz, amit Piton adott fel a következő Bájitaltan órára. Éppen kezdett belemerülni, amikor sietős lépteket hallott meg a titkos folyosó végén.

– Csak hogy megtaláltalak Barbie! Az egész könyvtárat tűvé tettem már miattad, itt is kerestelek, de sehol sem voltál – közeledett felé rohanó léptekben legjobb barátnője.

– Tettem egy kört a tó körül, ki kellett tisztítanom a fejem – nézett rá barátságosan az aranyszőke.

– Miért? Na mindegy, egész nap ezt vártam, hogy végre mesélhessek – huppant le a másik fotelbe Jessica, szinte remegett mindene, annyira izgatott volt.

Barbara egy pillanatra megijedt, hogy elszólta magát. „Kitisztítanom a fejem?" – gondolta, még jó, hogy nem kottyantotta ki rögtön a Draco és közte történt izzasztóan tüzes pár éjszakai órát. Megbízott Jessica-ban, itt nem arról volt szó, de tudta, hogy milyen a lány. Rögtön elkezd kombinálni, drukkolni, hogy összejöjjenek, ne adj Merlin kerítőnőset játszani és ez abszolút nem hiányzott neki. Nem tervezett semmit Malfoy-jal, egyetlen ballépésként könyvelte el a múltéjszakét, ami soha többé nem ismétlődhet meg. Szerencsére Jess sokkal izgatottabb volt annál, hogy Barbara dolgaival foglalkozzon most.

– És akkor ott, a Három Seprűben félrehívott egy félreeső helyre és megcsókolt – áradozott tovább a barna lány – hahó, figyelsz egyáltalán?

– Persze – tért vissza gondolataiból Barbie, mert egy kicsit elkalandozott az elmúlt pár percben, ez meg is látszott rajta – na és utána mi történt? Részleteket kérek – egy kis izgalmat erőltetett magára.

– Fura voltál ma egész nap – ráncolta meg homlokát – biztos Malfoy cseszte fel így az agyad tegnap. Tudom, hogy gyűlölitek egymást, de most már lehetséges, hogy többször kell a másikat elviselnetek – nevetgélt idegesen.

– Ja...felcseszte – nézett maga elé Barbie – várj csak, többször? Miért?

– Hát...Blaise ma elhívott randizni – kuncogott Jessica.