Mérgező szerelem

8. fejezet

Barbara a folyosón várakozott lassan már fél órája. Nekidőlt a falnak és lecsúsztatta magát a földre törökülésbe. Elővette könyvét és olvasni kezdett. Elhatározta, hogy halál nyugodtan fogja tűrni ezt a remélhetőleg kevés időt, amit Malfoy-jal kell töltenie. Egyszer csak a folyosón feltűn a szóban forgó fiú is. Ráérősen, zsebre dugott kézzel közeledett a szoba bejárata felé, aztán az ajtó mellett, tisztes távolságban nekidőlt a falnak. Barbara csak felnézett és már hajolt is vissza a könyve fölé.

– Mit olvasol? – hallotta a fiú hangját. Ez nem a szokásos hangszín volt, kifejezetten érdeklődőnek tűnt.

– Mit érdekel az téged – válaszolt a lány unottan fel se nézve a könyvéből.

– Azt gondoltad a kislányok szédítésén kívül nem érdekel más? Hadd világosítsalak fel, érdekelnek a könyvek, én is szoktam olvasni – húzta fel orrát sértetten a fiú.

– Ne nevettess – tanulmányozta tovább a sorokat Barbara.

Egyszer csak egy sötét alak jelent meg a folyosó végén. Piton suhant be hangtalanul az alagsori irodába.

– Jöjjenek! – hallották bentről a professzor unott hangját.

Barbara rá se nézve a szőkeségre csak felállt és besétált az irodába. Draco laza stílusban, zsebre dugott kézzel követte.

– Nagy csalódást okoztak nekem az órán. Mind a ketten. Strange kisasszony, magával eddig sosem volt semmi gond. Noha a magánéletével nem vagyok tisztában, meglehetősen nem is nagyon érdekel. Malfoy-t meg ismerjük, tudjuk milyen, viszont az én óráimon általában moderálni szokta magát nem igaz? – nézett Draco-ra ellentmondást nem tűrő hangon.

– De, professzor úr – nézett pimaszan Pitonra szürke szemeivel.

– Mehetnek a Bájitaltan terembe, ott kell rendberakni a bájitalokat és a hozzávalókat a raktárban. Holnap reggel leellenőrzőm, ha nem sikerült ez a gondolom roppant nehéz feladat, akkor lehet kezdeni elölről, valami mással kiegészítve.

– Rendben professzor úr és mégegyszer elnézést kérek az órán történtekért – sütötte le szemeit Barbara és miután látta, hogy Pitonnak már nincs több mondanivalója kiindult a folyosóra.

A folyosóra érve megszaporázta lépteit. Draco komótosan indult utána.

– Minek sietsz állandóan annyira? – szólt utána a folyosón – Úgyis együtt kell csinálnunk a feladatot.

– Bízom benne, hogy mire odaérsz a pincébe már kész is leszek és mehetek a dolgomra anélkül, hogy bármit kellett volna együtt csinálnom veled – kiáltott vissza megrázva aranyló haját.

A pincehelyiségben feltárva a raktár ajtaját Barbara ledöbbent. Úgy tűnt mégiscsak sok lesz a dolog, hiszen a főzetek és hozzávalók nagyon össze voltak keveredve, finoman szólva káoszos állapot uralkodott. Egyszer csak egy másik test vészjósló közelségét érezte maga mögött. Aztán egy tejfölszőke fej nézett át válla felett nekitámaszkodva az ajtófélfának. Úgy tűnik mégsem lesz ez olyan kis meló – szólalt meg a fiú halkan, Barbara érezte hanglejtésén a gúnyt.

– Majd igyekszünk – nézett előre bosszúsan a lány és beindult a raktár egyik folyosójára.

Csöndesen dolgoztak. Barbara mindent megtett, hogy haladjon a munkával. Éppen az Élő Halál Esszenciájával teli üvegcséket próbálta rendszerezni, amikor levert egy doboz sisakvirágot. Megpróbálta visszatenni a polc tetejére, ahol volt, de hiába pipiskedett, a polc túl magasan volt neki. Aztán a szeme sarkából észrevette, hogy Draco a falnak támaszkodva figyeli ahogy próbálkozik, arcán pimasz mosollyal.