Legalább te szeress (Befejezett)

6.rész

Taehyung pov:

  A reggeli csendben telt,Nam elég szarul érezte magát. Reggeli után elindultam suliba,út közben pedig találkoztam legjobb barátommal Yoongival.
- Szia Hyung!
- Csá!
Na igen, Yoongi nem túl bőszavú. Ha csak páran vagyunk a legközelebbi barátai közül,vagy ha nagyon részeg,akkor elég sokat beszél minden hülyeségről és rengeteget nevet. Kiskorunk óta ismerjük egymást és nem volt mindig ilyen. De miután az anyja elköltözött Európába és egyedül maradt az apjával aki alig van otthon,nagyon megváltozott. Sokkal csendesebb,szomorúbb és zárkózottabb. Igazából szerintem ha nem lenne a legjobb barátom lúzernek címkéznék,amit persze nem akarok.
  Ezután az út mint mindig csendesen telt,néha megszólaltam de ennyi.
  Amint beléptünk az iskolába,Yoongi szeme azonnal megakadt valakin. Abba az irányba néztem ahova ő és megláttam hogy a suli egyik okoska nyomoját bámulja aki Jungkookkal beszélget.
-Hé Hyung!
-Hm?
- Jól vagy? Miért bámulod Hoseokot?
- Persze! Jól vagyok! Amúgy meg azt bámulok akit vagy amit akarok!
- Jó bocsi! Odamegyünk?
-Mi? Miért?-eskü mintha zavarban lenne,kicsit talán el is pirult.
- Köszönni,kiröhögni,esetleg szivatni kicsit. A szokásosat.
- Őt már rég nem szivattuk,biztos örül hogy leálltunk. Keressünk mást.
- Miért véded hirtelen ennyire?
- Csak!
  Végül sikerült meggyőznöm Hyungomat,hogy oda menjünk. Komolyan mondom,biztos titkol valamit. Majd rákérdezek.
- Sziasztok! Jungkook,miért a lúzerrel haverkodsz,csak nem akarsz te is az lenni?- igen ez jó lesz,el is nevettem magam. Yoongi viszont csak kicsit kuncogott. Mi baja van ennek?
- Nahát! Kit látnak szemeim,pedig már örültem hogy nem kell a ronda pofátokat néznem.
- Hű,hogy felbátorodott a kis Hoseok,csak az a baj hogy hozzám képest nem elég jó.
- Csak egy felfuvalkodott hólyag vagy,aki túl sokat képzel magáról és még te beszélsz?
  Ekkor véletlen összenéznek Yoongival és egy pillanat erejéig elvesznek egymás szemeiben,de Yoongi gyorsan elkapja a tekintetét. És mintha kicsit zavarba jött volna. Na jó,muszály vele beszélnem.Ekkor azonban becsengettek és már csak azt vettem észre,hogy Jungkookék sehol sincsenek,szóval behúztam Yoongit a fiú mosdóba.
- Yoongi,mégis miért jöttél zavarba Hoseok pillantásától? Miért nem nevetted ki? Mi történt veled?
- Semmi,csak biztos kicsit össze vagyok zavarodva.
- Valamit nem akarsz elmondani. De mindegy,majd úgyis elmondod. Mit szólnál egy kis szórakozáshoz,hogy ellazulj?
- Oké! Miről van szó?
- Megrudunk valamit Jungkookról és Hoseokról amit senkinek sem mondtak el és olyan Amon jót lehet nevetni. Majd nyilvánosan kinevetjük őket ezzel.
- De ezt mégis hogy akarod elérni?
- Egyszerű. Elég közel kerülünk hozzájuk ahhoz,hogy ránk bízzanak egy ilyen titkot. Esetleg mi is kitalálunk nekik valamit. Jó lesz?
- Aham!
- Akkor tied Hoseok,enyém Jungkook.
- Jó! Vágjunk bele!
  Jól színészkedik legalábbis jobban mint a bátyám,de látszik rajta hogy van valami kikötése a dologban.

Yoongi pov:

Igazából ha őszinte akarok lenni nem tetszik ez az ötlet. Meg is mondom miért. Azt hiszem,sőt teljesen biztos vagyok benne,hogy beleszerettem Hoseokba. De ez majd talán segít kiverni a fejemből. Mármint tudom gyerekesen hangzik,de mindig is a szerelemről álmodoztam,főleg miután elváltak a szüleim. Elhatároztam hogy én nem leszek olyan mint ők. Ha kiderülne,hogy Hoseok szerelmes belém,feladnám érte a hírnevem,a tiszteletem,mindent. Csak az a baj hogy kizárt hogy valaki ilyenbe beleszeressen.