Legalább te szeress (Befejezett)

14.rész

Taehyung pov:

   A kanapén ülök,egyedül a gondolataimmal,miközben Nam próbál valami ehetőt összedobni.

  Minah úgy fél órája mehetett el,de egyre jobban úgy érzem nem kellett volna elengedni. Egyre erősebben csak Jungkook jár a fejemben,hogy mivel bántottam meg,és hogy mekkorát csalódna ha megtudna mindent,ami most pont hogy Minah-t szexpartner féleségnek használom.

  Nem kellett volna haza engednem Minah-t,inkább kapjak fejmosást Namtól hogy egy kanos állat vagyok és kihasználok mindenkit,de legyenek elterelve a gondolataim. Ne Jungkook körül forogjon minden a fejemben.

   Nagy elmélkedésemben,melyben elég messze szálltak a gondolataim a csengő zavart meg,így kinyitottam az ajtót. És találjátok ki,ki volt odakint...

Hát persze hogy Jungkook! Ki más?!

  Amikor megláttam elkeseredett,segélykérő és könnyektől áztatott arcát,amelyhez egy kis csalódotság is vegyült,hirtelen leblokkoltam. Nem tudtam mit kéne csinálnom,de tudtam hogy nem akarok vele beszélni. Most biztos nem!
- NAMJOON! GYERE IDE!-nem tehetek róla,ez tűnt a legjobb ötletnek.

   Mikor ezt kimondtam, Kook még csalódottabb arckifelyezéssel nézett rám. Viszont nem volt erre sok ideje,mert megjelent Namjoon,aki röktön meg is szólalt könnyes arcát látva. Amikor Jungkook Namra nézett,már nem volt fellelhető a csalódotság az arcán. Bennem csalódott. Eddig is gondoltam,de most már teljesen biztos vagyok benne. Csalódást okoztam neki. Miért ilyen rossz érzés ez?

- Namjoon Hyung segíts kérlek!

- Mi történt Kook?-mikor Kook nem tudott megszólalni folytatta- Gyere be egy kicsit,nyugodj meg!

- Nem! Sietnünk kell! Segítened kell! Kérlek!

- Segítek,de mondd el mi a baj. Úgy nem tudok segíteni ha nem tudom miben kell.

- L-lementem a konyhába,amikor Jin...-újra elkezdtek folyni könnyei. Valamiért szívszaggató így látni őt.

- Mit csinált? Vagy mi történt vele?- látszik Namon hogy nagyon aggódik,bár már hogyne aggódna? A szerelméről van szó.

- Hirtelen összeesett és elájult. Nem tudom mi baja van. Namjoon kérlek segíts!

- Gyere, menjünk át!-azzal gyengéden kinyomta Kookot az ajtón és már csak az ajtó hangos csapódását hallottam.

  Ekkor pedig felébredtem. Ugyanazon a kanapén amin eddig gondolkodtam,ugyanúgy este,és ugyanúgy itt volt Nam. Csak álom lett volna? Nam mellettem állt és várt,gondolom arra hogy felkeljek. De még túl ideges vagyok a valószínűleg csak álmom miatt.

- Mi van Jinnel?

- Hogy érted,hogy mi van vele? Semmi különös,jól van és éli az életét,mint eddig.

  Ekkor csöngettek,ezért Nam odament ajtót nyitni,ami előtt Jin állt,épen és egészségesen. Tehát tényleg csak egy álom volt. Huhh. De várjunk,miért vannak Jungkookkal már álmaim is? Ez így nem lesz jó. Minél előbb tennem kell valamit.

  Jin valami kajás dobozt hozott,gondolom vacsorával nekünk. Ahogy megyek fel a lépcsőn egy mentem aludni után,még hallom ahogy Nam megdicséri Jin kinézetét. Jó lesz ez.

Sziasztok!
Sajnálom ha túl rövidek a részek,ha így gondoljátok kérlek szóljatok és próbálok rajta javítani.
További kellemes napot!💜