Legalább te szeress (Befejezett)

10.rész

Hoseok pov:

     Amikor anyám kimondta hogy megver,ha kiderül hogy hazudok,nagyon megilyedtem. Tudni kell róla két dolgot. Első,hogy ha valamit kimond azt komolyan gondoljak. Második pedig,hogy nagyon durva amikor megver,főleg ha apám is csinálja vele. Volt időm kiismerni,hisz nem éppen kevésszer fordul elő. Ezért van rengeteg alapozóm,hogy legyen mivel elfedni a sebeket. Hiszen én vagyok a mindig boldog remény,nem tudódhat ki hogy mégsem vagyok mindig az,sem az hogy otthon elég sok és elég nagy problémánk van. Legalábbis nekem biztos.
   Amint letette az anyám-ha egyáltalán hívhatom így-a telefont,azonnal berohantam a fürdőbe. Nem akarom hogy lássák a szomorú oldalam,bár erre már késő,hisz kb egy percig előttük pityeregtem. De szerencsére még nem ismerik annyira. Most kérdezhetitek,hogy miért,mit szoktam olyankor csinálni? Simán csak bőgök,esetleg bántó dolgokat mondok magamnak. Bántani fizikailag azért nem szoktam magam,mert azt eleget teszik a szüleim. Lelkileg meg nem tudom miért bántom magam. Talán csak arra számítok,hogy akkor nem fognak annyira fájni a sebek a testem különböző pontjain.

  A fürdőben neki támaszkodtam a mosdónak és a tükörben nézem a rám visszatekintő ocsmányságot,miközben próbálok halkan sírni. Nem éri meg most visszatartanom,mert akkor megint előttük bőgném el magam,amit nagyon nem akarok.

   Olyan 10 perc után valaki kopogott az ajtón,én meg megpróbáltam normális hangon válaszolni,inkább kevesebb mint több sikerrel.
- Igen?
-Én vagyok az,Jungkook. Csak aggódtam miattad. Jól vagy? Mi történt?
- Semmi,jól vagyok. Csak kicsit hányingerem lett,mindjárt megyek.
  Megpróbálta kinyitni az ajtót,amit hála az égnek kulcsra zártam.
-Beengetsz Hope? Kérlek!
- Mit szeretnél?
- Csak megnézni minden rendben van-e.
- Ne aggódj Kook,minden rendben. Nyugottan menj vissza,mindjárt megyek én is.
- Biztos? Tudod hogy nekem elmondhatod ha baj van.
- Biztos Kook,hidd el hogy elmondanám neked.
- Hhh! Jó,akkor visszamegyek,szólj ha baj van.
-Ígérem,szólok.

  Azzal elment. Fellélegeztem,hogy sikerült elküldenem,nem akarom hogy aggódjon értem,sem azt hogy megtudja ezt,több okból is,amiket most nem sorolok fel.

  Olyan 5 perc múlva viszont megint közeledő lépteket hallottam. Basszus!
- Hoseok,valaki hív. Valamilyen Hyuna. Gondoltam idehozom neked a telefont.-ez Yoongi. Te jó isten,Yoongi idehozta nekem a telefonom. Tudom ez nem nagy dolog,de akkor is. Na jó,inkább nem reagálom túl.
- Mindjárt,egy pillanat.- résnyire nyitottam az ajtót és elvettem a telefonom- Köszi!-azzal becsuktam az ajtót és gyorsan felvettem a telefont.
- Szia,Hyuna! Baj van? Nem randin vagy?
- De,ott voltam. Most hazafele tartok.
- Tessék? Hogyhogy? Nem jött össze?
- De igen,jól ment. De anyáék felhívtak hogy mégis hazajönnek és 10 percen belül otthon lesznek. Nekem sietnem kell haza,neked meg ki kell raknod a barátaidat,vagy anya konkrétan kinyír téged és talán őket is.
- Jó,köszi hogy szóltál.
- Siess!-azzal lerakta.
  Nem igaz,hogy egy szülőmentes napom nem lehet.

    Gyorsan összeszedtem magam és kisiettem. Legalábbis kisiettem volna,ha nem találom magam szembe Yoongival. Ő egész végig itt volt? Te jó ég. Remélem nem hallotta a dolgokat.
- Baj van?
- Mi? Nem! Dehogy,csak azt hiszem ideje lenne mennetek. Már késő van és még tanulnunk is kell.
- Ohh! Oké,akkor szóljunk a többieknek.

   Bementünk a szobába és szóltunk a többieknek is,de nem igazán akartak menni.
- Skacok légyszi,már nincs sok időnk.
- Miért? Mi történt,hogy először sírva rohansz be a fürdőbe,majd amikor kijössz,hirtelen már mennünk kell?-remek,Kooknak is most kell kötözködni,bár meg kell hagyjam igaza van. De erre most akkor sincs időnk. A szüleim bármelyik percben megjöhetnek.

   Már éppen szólaltam volna meg,amikor kinyílt a bejárati ajtó,bennem meg a vér is megfagyott. Remélem ezek még nem ők,csak a nővérem.
- Hyuna? Te vagy az?