Legalább te szeress (Befejezett)

17.rész

Jungkook pov:

     Ma a lehető legjobban próbáltam kerülni Taehyungot és a csaját a tegnapi kis akciójuk után. Igen,hallottam. Mindent. Bár ahogy Minah tapizta Taehyungot nem volt nehéz kitalálni hogy van köztük valami.

   Most meg Taehyung beállít hozzám azzal hogy "bocsánat bár nemtudom mit tettem és van barátnőm" . Mondhatom nagyon megörültem.
   Most legszivesebben rácsapnám az ajtót és leülnék a TV elé a kedvenc fagyimmal miközben a kedvenc unhappyend kdrámámat nézem és kibőgöm a lelkem,majd ki sem tenném a lábam az utcára,de ezt persze nem fogom megtenni,legalábbis még nem.

-Az... jó!-erőltettem magamra mosolyt,majd csuktam volna rá az ajtót,mert nem akartam látni,de persze neki meg kellett szólalnia.

-Ennyi? Az jó?-mondta kicsit talán csalódottan vagy szomorkásan.

-Miért,mit vársz tőlem? Hogy a nyakadba ugorjak és megdicsérjelek,hogy végre van egy barátnőd akivel amúgy csak a dugás miatt vagytok együtt? Kösz de inkább kihagyom.-igazából ahogy néz rám legszívesebben megölelgetném és el sem engedném,de ha el akarom felejteni,akkor ezt nem lehet.

-Nem,természetesen,de legalább valami kifejezőbbet mondanál.

-Micsoda szókincse lett valakinek hirtelen. Miért nem a csajodnál használod? Már ha ezt lehet így nevezni.

-Jungkook én...-mondta miközben csuklómra fogott,de én nem hagytam hogy befejezze,kirántottam csuklómat kezéből és megszólaltam.

-Holnap majd találkozunk.-azzal rácsaptam az ajtót,majd leültem a kanapéra valami random sorit nézni,de arra egyáltalán nem figyeltem,csak gondolkodtam.

     Igazából már rég megbocsájtottam neki,de mégis fáj. És tudom hogy ha közelebb engedném magamhoz,csak még többször fájna. De mindig megbocsájtanék neki,hisz ilyen a szerelem. Ezért kell őt elfelejtenem,ami csak úgy megy hogy először elhitetem magammal hogy már nem szeretem. Amit csak úgy lehet,hogy nem engedek annak az óriási kísértésnek a szívemben. Nem szabad.
   Megkérdeztem Hope-ot,aki azt mondta kezdjek neki kicsit,de még adjak neki egy utolsó esélyt ha nagyon igyekszik. De szigorúan csak akkor. Ha nem akar majd annyira igyekezni,Hope azt mondta örömmel segít majd pasit fogni hogy kiverjem Taet... bocsánat,Taehyungot a fejemből.

-Kookie,haza értem!-jött be Jin hatalmas szatyrokkal a kezében.

-Szia! Most hogyhogy ennyivel többet vásároltál? Vendégek jönnek?-húztam el szám. Tudni kell rólam hogy nem szeretem ha idegenek vannak a házamban.

-Nem,nincs annyi ismerősünk hogy ennyi kaja kelljen. Csak Naméknak is bevásároltam,mondta hogy kb semmi sincs a konyhájukban. Mű kaján kívül legalábbis. Kook,te eddig tévéztél? Mi a gond? Bántott valaki?

-Az félkész,vagy gyors kaja Jin, és nem,nem mondanám hogy bántottak,csak én vagyok túl érzékeny.

-Sajnálom. És amúgy a mű meg a félkész kaja ugyanaz. A legjobb a finom házi koszt. Segítesz kérlek?

-Persze,miben?-válaszoltam meggondolatlanul.

-Itt van amit Naméknak vettem,vidd át kérlek és add oda neki,már tudja hogy bevásároltam.

-Hjóhh viszem.

-Köszi öcsi,imádlak. Mit kérsz vacsira?

-Mondjuk tteokpokkit (remélem jól írtam),az finom.-azzal kimentem a házból és becsuktam az ajtót. Akkor essünk túl rajta.

   Amikor bekopogtam az ajtó szinte azonnal kinyílt és szerencsére Namjoon állt előttem,nem az öccse.

-Szia Kook! Jin otthon van?-kérdezte kíváncsian és kissé szomorúan.

-Igen,vacsit csinál. Sok sikert majd a randitokhoz.

-Kössz! Várj mi? Te honnan...?-jött rá hirtelen mit is mondtam. Ezen halkan felnevettem.

-Elég egyértelmű. De ne aggódj,nem mondom el neki amíg nem te magad kérsz meg rá.

-Jó!Kösz...-nem tudta befejezni,mert hirtelen egy sikítást hallottunk. Nem lehetett eldönteni boldog vagy riadt volt-e,de mindketten ismertük a hang tulajdonosát. Jin.

   Namjoonnal szinte egyszerre kezdtünk el rohanni a házunk felé,de útközben Namjoon pofára esett,így egyedül folytattam utamat. Mikor beértem a házba egy a boldogságtól majd kicsattanó Jint láttam a nappaliban. Tehát valami jó történt. Most megnyugottam. Viszont nyugalmi állapotom sem tartott sokáig,mert Jin megszólalt.

-Jungkook! Most jött egy e-mail. Jennie-ék hétvégén ide utaznak 1-2 hétre.

   Erre kitalálhatjátok,már az én hangomat is meghallhatták a szomszédok.

    Amikor Namjoon betévedt a házba,már csak azt láthatta,hogy Jinnel mint két tinilány ugrálunk karöltve a nappaliban miközben sipítozunk,így inkább elmenekült.

El sem hiszem hogy megint láthatom őket.