Legalább te szeress (Befejezett)

27.rész

Yoongi pov:

Már a második hetemet fogom a boldog Hoseok nélkül tölteni az iskolában,mivel holnap hétfő.

Tae mesélte,hogy tegnap átment Kook-ékhoz és bocsánatot kért Jin-től,majd látta milyen Kook amikor szomorú. Eléggé haragszom Tae-re a hülye kis vicce miatt,ami óriási gondokat okozott nekünk.

Elbaszta Nam és Jin kapcsolatát,ami egyébként tegnap már majdnem teljesen helyrejött.

És az én kapcsolatomat is elbaszta,úgy érzem életem szerelmével. Bár arról Jimin is tehetett. Legszivesebben mindkettőt elverném,de most Hobi-ra akarok koncentrálni. De bevallom ez valamennyire az én hibám is,nem kellett volna bele mennem.

Reggel teljesen elnyúzottan keltem. Csigalassúsággal összekészülődtem,majd lementem. A "mindent leszarok a munkán és a kurvámon kívül" felfogású apám megint hagyott nekem az asztalon pénzt,hogy vehessek magamnak valamit enni. Szerintem amúgy észre sem veszi,hogy ezt másra szoktam költeni és van saját,spórolt pénzem. Szoktam költeni például tanszerekre amik kellenek ha valami elfogyna,ruhákra,de a kedvencem amire vagy inkább akire költeni szoktam,az nem más Mint Hobi. Sokszor mondta már,hogy hadjam meg inkább magamnak a pénzt,de olyan jó látni az ellenkezése ellenére is megjelenő fényt a szemében,ha csak egy szál rózsát kap is. Apám meg úgy is eleget ad reggelente,nekem is marad. Minél boldogabbá szeretném tenni az én reményemet,ha már a szülei nem képesek rá,mert idióták és egy angyalt bántanak. De már elkezdtem intézkedni a rendőrségen,persze Hobi-nak inkább még nem szóltam,nem tudom mit reagálna. De mivel elég befolyásos az apám,valószínűleg én fogom megnyerni a pert.

Elvettem a pénzt az asztalról és elraktam a többi közé. Mivel Hobi nem úgy tűnik,hogy nagyon meg fog bocsájtani ha csak kérlelem,készülök neki egy meglepetéssel.

Mikor beértem az osztálytermünkbe,valami furcsa volt. Hobi-ék padjánál nem szerelmem ült,hanem Kook. De Hoseok-nak a cuccai sem voltak ott. Ilyenkor már bent szokott lenni,ugye nem esett baja,hogy nincs itt?

Végül erőt gyűjtöttem és leültem szerelmem helyére,majd megszólaltam.

-Szia! Hogy érzed magad?-néztem Kook-ra,bármennyire is mesélt már Tae,nem akarok bunkó lenni.

-Te hogy lennél?-nézett rám minden érzelem nélkül. Ajajj,ezt Tae tényleg naaaaaagyon elcseszte.

-Nézd! Én nagyon sajnálom ami történt,Tae most szerintem is túllépett egy határt. De én már az elején is kételkedtem. Aztán amint láttam,hogy van esélyem Hoseok-nál,már teljesen őszintén viselkedtem veletek. Nemrég Tae-nek is megmondtam,hogy baszok erre a szarságára. Az a felvétel most már egyáltalán nem ér semmit,hisz már nem csak kételkedek a dolgokban. Amióta közelebb kerüptem hozzátok,már nem csak kételkedek a dolgokban,hanem teljesen ellenzem. El tudod ezt nekem hinni?-ekkor a szemembe nézett és megszólalt.

-Tényleg szereted őt? Őszintén?-kérdezi,valószínűleg hazugság jele után kutatva szememben.

-Teljes szívemből. Mindennél és mindenkinél jobban szeretem Hoseok-ot. Őszintén és tényleg.-mondtam végig szemébe nézve.

-Mit szeretnél tudni?-kérdezte,miközben visszafordult a padhoz. Ezt elkönyvelhetem egy félsikernek,már csak Hobi-nak kell elhinnie.

-Hogyhogy nincs itt Hope? Ugye nem esett baja? Rendben van?-kérdezgedtem aggódva. Nagyon féltem őt.

-Elutazott Amerikába egy barátjához,olyan 3 hétre,vagy talán egy hónapra.-elment... Amerikába?

-Tudok vele beszélni?-jött a következő kérdés.

-Igen,majd amikor ma délután telefonálunk beszélhetsz vele. Amíg nem jön vissza,pedig segítek előkészíteni valami tuti bocsánatkérő meglepit. Van már terved?-kérdezi kis mosollyal ajkain.

-Igen,arra gondoltam,hogy....