Legalább te szeress (Befejezett)

28.rész

Taehyung pov:

Ma Kook és Yoongi feltűnően jól elvoltak reggel,amikor beértem az osztályba.
Amikor becsengettek első órára és Yoongi leült a helyére,azonnal kérdőre vontam.

-Ja,hogy az. Nem kell,hogy féltékeny legyél,nem nyúlom le a szerelmed,csak arról beszéltünk,hogy fogok bocsánatot kérni Hobi-tól. De már neked sem ártana belehúzni,mert le fogják nyúlni tőled.-mondja Yoongi.

Igaza van,tényleg bele kéne húznom. Hisz Jennie bármikor beszervezheti neki meg annak a nemtommianevének a vakrandit. De én most akkor biszex vagyok? Vagy panszex? Vagy mi?

Már ebédszünet van és Kook éppen most jón be az ebédlőbe,de rám sem néz. Egész nap ez megy. Kook teljesen átnéz rajtam,de Minah egész nap rajtam lóg. Most is ide jött,de már a faszom ki van vele,hogy nem bírja felfogni amit mondok neki. Csak azért nem vertem még a fejébe egy kis felfogási képességet,mert lány.

-Oppaaa! Ma átmehetek hozzád egy kis hancúrra?-kezd nyávogni elég hangosan a fülembe,amitől majd kiszakad a dobhártyám. Hogy bír ez így beszélni? Nem unja még,hogy mindig elutasítom?
Minah mondandójára Yoongi inkább befogja a fülét,amit teljesen megértek,Kook eddig érzelemmentes arca pedig undorodó grimaszba rándul és megindul egy üres asztal felé. Na nem,most nem szalasztom el a lehetőségem.

-Na ide figyelj Minah! Nem tudom mi van a fejecskédben az agyad helyett,hogy nem fogod fel,de már megmondtam,hogy végeztünk. És kopj már le,mássz rá valaki másra. Ennyi volt.-kezdek elég ingerülten beszélni vele,mire páran sugdolózni kezdenek,de most pont nem érdekel. Odamegyek a meglepődött Kook-hoz.

-Jungkook én nagyon nagyon nagyon sajnálom. Tényleg. Kérlek bocsáss meg nekem.-mivel csak néz rám még mindig meglepődve,eltörik nálam a mécses és sírva kezdek el neki könyörögni.
-Kérlek bocsáss meg nekem Kook! Szerelmem bocsáss meg nekem kérlek! Könyörgök! Én annyira sajnálhoooom! Kérlek adj nekem egy esélyt-először csak sokkosan néz rám,hisz fura lehet,hogy a playboy aki kiröhögte,most az ebédlő közepén sírva könyörög neki egy esélyért. Majd elmosolyodott és kis tétovázás után óvatosan átölelt.

-A szerelmed mi?-suttogta a fülembe.

-Igen,a szerelmem.-mondtam kicsit hangosabban mint akartam,de a boldogságtól nem voltam képes ennél halkabban beszélni.

-Ez az utolsó esélyed Taetae! Ne baltázd el!-húzódott el tőlem és egy puszit nyomott arcomra. Aranyos.

-Köszönöm Kookie! Köszönöm!-kezdtek mostmár örömkönnyeim folyni arcomon és egy gyors szájra puszi után szorosan megöleltem,míg ő vörös pofiját nyakhajlatomba bújtatta. Olyan cuki isteneeem!

És ekkor vettem csak észre,hogy az egész ebédlőben csend van és mindenki minket figyel. Biztos zavarban van szegényem. De legalább mindenki tudja,hogy ő az enyém.

Mindenki csendben figyelt,míg végül valaki,gondolom Yoongi elkezdett tapsolni és az irigy ribancokon kívül-akik gyilkos szemekkel vizslatták Kookie-t-mindenki követte példáját.

Kookie-val lassan eltávolodtunk és egymás szemébe néztünk.

-Eljössz ma velem randizni?-kérdeztem egyszerűen.

-Holnap igen! De ma Hope-val kell segítenem Yoongi-nak. Nem ártana már beszélnijük. De átjössz te is?-erre csak kuncogva megráztam picit a fejem.

-Ki nem hagynám.-mondtam,mire felcsillant a szeme.

Lassan mindenki visszatért az ebédjéhez,én pedig átültem Kookie-hoz és jókat beszélgettünk.

Végre bevallottam,hogy szeretem és kaptam egy esélyt. Ezt nem baszhatom el mégegyszer.