Legalább te szeress (Befejezett)

25.rész

Taehyung pov:

Szombat van. Azóta a bizonyos nap óta már eltelt majdnem egy egész hét,de még mindig nem tudtam teljesen feldolgozni amik aznap történtek.
Komolyan,nem is tudtam,hogy az inkább háziasszonyos Jinnek ilyen oldala is van. De vajon miért akadt ki annyira? Biztos nem csak egyszerűen felbaszódott mert bántották a kis öcsikéjét. Ez valami több. Mindegy,majd meg kérdezem Namot.

Apropó Nam. Jin azóta a nap óta nem akar vele beszélni,ami Nam-ot nagyon bántja. Majd rá kell vennem őket valahogy,hogy beszéljenek.

A suliba Hoseok eljár,de már egyáltalán nem mosolyog és ha bántják,egyszerűen csak hadja. Yoongi nagyon igyekezett is nála,hogy megmagyarázhassa a dolgokat,de mindig elutasítja,elrohan,figyelmen kívül hadja,vagy ilyesmi,szóval ez sem nagyon halad.

Jungkook be sem jött iskolába egész héten,én meg.... Én meg szörnyen bánom amiket tettem. És tudom,hogy nehéz lesz jóvá tenni,mert ahogy Jin sem,Kook sem akadhatott ki csak úgy ennyire,szóval van valami oka. De azért megpróbálom. Hisz a remény hal meg utoljára,nem?

Most meg mennyjünk Nam-hoz a magyarázatért.
Amint leértem,meg is láttam Nam-ot,ahogy valami sírós,szerelmes szar k-drámát nézett. Igen,úgy tűnik ezt teszi vele,ha élete szerelme egy hete semmi jelent nem ad neki magáról.

-Nam,beszélhetnénk kérlek? Fontos lenne.-mondtam Nam-nak.

-Persze! Mit szeretnél?-mondta kicsit sírós,vagy meghatódott vagy milyen hangon.

-Hát... Azt gondolom,hogy Jin és Kook nem jókedvükben akadtak ki ennyire. Biztos van oka,csak én nem tudom mi az. És gondoltam ti olyan jóban... Voltatok Jinnel és lehet elmondta neked.-válaszoltam kérdésére,mire neki egy sóhaj hagyta el száját. Ajajj,ez nehéz beszélgetés lesz. Inkább leültem mellé és vártam,míg el nem kezdte:

-Nos... Jin tényleg elmondta nekem. Tehát... Nekik nagyon rossz emlékeik és tapasztalataik vannak a nemi identitásukkal kapcsolatban,de főleg Kook-nak. Kezdjük az elejéről...-ajajj,úgy tűnik máris mély sebeket téptem fel.
- A szüleik úgy fél éve tűnhettek el. Nem sokkal a szülők eltűnése előtt vallották be nekik,hogy melegek,és hát kicsit sem fogatták jól. Az anyjuk rögtön lekevert egyet mind kettejüknek és kicsapta a hisztit,hogy ő nem így nevelte őket,nem akar buzi fiúkat,meg ilyenek. Miután a szüleik eltűntek,valahogy kiderült Kook iskolájában,hogy meleg és emiatt a legtöbben lenézték,távol tartották magukat tőle,undorodva néztek rá. Egy nagyobb fiú csapat,azt hiszem focisták voltak,elkezdték szivatni. Kinevették,csúfolódtak rajta és gyerekcsínyekkel is szivatták. Ez egy idő után viszont annyira eldurvult,hogy verni kezdték. Először párszor felpofozták,majd jöttek a komolyabb verések. Ekkor már Jin is tudott a dolgokról,de nem tudott mit tenni,mert a csapatkapitány szülei nagyon befolyásosak voltak. Viszont sajnos a fiúknak ez sem volt elég,így elkezdték őt... Szexuálisan zaklatni. Először megjegyzéseket tettek a testére,majd elkezdték tapizni is,majd orálisan kellett őket kielégítenie,ami ellen nem tudott mit tenni. Végül pedig sajnos... Megerőszakolták. Egy este mindegyikük egyenként megerőszakolta őt,miközben nyuszikának nevezték. Ekkor Jin már keresett magának másik állást és házat,és amint megtalálta kivette Kook-ot a suliból és hozta ide. Pont akkor csináltad amikor végre kezdett túl lenni a történteken,vagy legalább kezdte őket feldolgozni. Mély és fájdalmas sebeket téptél fel Kook-ban. És nem csak benne,mindkettejükben. De Kook-nak azért mégiscsak rosszabb volt.

Te jó isten! Ebbe bele sem gondoltam. Tudtam,hogy nem volt ott jó neki,de arra gondoltam,hogy csak nem jött ki az iskolatársaival. Ilyen komoly problémákra nem is gondoltam. Basszus,akkora hülye vagyok!

-Basszus! É-én annyira sajnálom,nem tudtam,hogy ilyen komoly problémái voltak és hogy ezzel ilyen mély sebeket tépek fel. Annyira sajnálom,szörnyen megbántam a történteket.-mondtam,bár nem tudom miért. Talán tanácsot vártam.

-Ezt velük kell valahogy elhitetned. Menyj át hozzájuk. Ezzel nem csak Kookot,de az én kapcsolatomat Jinnel is elbasztad,szóval ideje helyre tenned a dolgokat.-mondta Nam. Teljesen igaza van,máris át megyek hozzájuk.

Amint odaértem a ház elé rátenyereltem a csengőre,de már feleannyira sem voltam magabiztos. Mégis mit kéne mondanom?

Nem volt sok időm gondolkozni,ugyanis kis idő múlva már Jin nyitotta is az ajtót és amint meglátott,majdnem felnyársalt a tekintetével. Jól kezdődik.

-Öhm Hello! Huhh! Szeretnék bocsánatot kérni azért amit csináltam,nem tudtam,milyen mély sebeket tépek fel ezzel. Persze amúgy sem kellett volna,de valami átkattant. Tényleg nagyon sajnálom és ha megengeded,ezt szeretném Kookkal is tudatni. Ó és köszönöm,hogy megütöttél,megérdemeltem.-próbáltam a lehető legjobban összegyűjteni a gondolataimat és őszintén beszélni.

-Vele ne beszélj! És igen,azért ütöttelek meg mert megérdemelted,hidd el nem ez a hobbim.-mondta ridegen és unottan.

-És azt megtudhatnám legalább,hogy hogy van? Kérlek!-próbáltam rá hatni,ami szerintem sikerült is.

-Önbizalom hiányos,szomorú,éhezteti magát,inni is csak akkor iszik ha muszály és egész nap kábé a szobályában van. Ez megteszi?-mondja,kissé már több érzelemmel. Éhezteti magát? Miattam?

Ekkor meglátom Kook-ot lejönni a lépcsőn. Legalábbis Kook teste,de ez nem lehet ő. Ő nem ilyen. Egyáltalán nem. A szokásos Boldog csillogás eltűnt szemeiből,teljesen üresek voltak. Arca megviselt,szemei alatt sötét karikák és már majdnem olyan sovány,hogy látni a csontjait. Ez nem lehet Jungkook,ez egyszerűen lehetetlen.
Amikor Jungkook eltűnt a konyhában,megszólaltam.

-E-ezt én csináltam?-kérdeztem,félve a választólégha tudtam is mi lesz az.

-Te!-mondott Jin csak ennyit.

-Én... Helyre hozom. Mindent megteszek,hogy helyre hozzam a hibámat. -mondtam,majd indultam volna el,amikor valami eszembe jutott.
-Ó,és kérlek beszélj Nammal,ez nem az ő hibája volt. Teljesen tönkreteszi,hogy nem adsz magadról életjelet és tudom,hogy te is rosszul érzed magad miatta.-mondtam,majd ezzel a mondatommal ott hagytam és haza mentem.