Legalább te szeress (Befejezett)

11.rész

Jungkook pov:

    Látszott Hope-on hogy nagyon megilyedt,amikor megkérdezte ki jött. Ennyire fél a szüleitől,vagy mi? Nemsokára egy női hangot hallottunk és picivel később be is lépett a szobába a tulajdonosa. Egy szép,huszonéves lány állt a szoba ajtajában.
-Igen Hobi,ne aggódj. Sikerült kitenni,ők...-ekkor jelent meg- et? Ohh!
- Már,már éppen szedelőcködtek és indulni akartak.-nagyon meglepődött a lány,Hope pedig eléggé kétségbe esett. Mi történik itt? Tae hangot is adott meglepődötségének.
- Mi? Mi történik itt? Mi még nem...-nem tudta befejezni,mivel a lány elkezdett minket kilögdösni,Hope pedig vonszolni
- Dehogynem. Hobi egyedül nem tudott kirakni,tehát muszály besegítenem,de most már elmentek. Hobi,nézd meg itt vannak-e. Egyébként elnézést a bunkóságért,Jung Hyuna vagyok.-ekkor már a cipőnket vettük fel,Hope pedig kinézett az ablakon és ilyedten felkiáltott.
-HYUNA! Itt vannak. Most száltak ki a kocsiból,siessetek.

  Erre Hyuna kilökdösött minket az ajtón,Hope elköszönt és már csapta volna be,mikor megjelent egy középkorú pár,gondolom a szüleik és minden mozdulatában megállt. Ekkor a nő megszólalt ugyanazzal a boszis hanggal mint a nő a telefonban.
- Jung Hoseok! Te felhoztál valakiket a lakásomba?-hangja ilyesztően halk,sziszegős és fenyegető volt.
-Cs-csak tanultunk! N-nem történt s-semmi.
- Hyuna! Igazat mondd?
- I-igen. Egész idő alatt itt voltam. A-angyalian viselkedtek.
- Ti hálátlan kölykök! AZT HISZITEK,ÁTVERHETTEK?!
 
Mi ekkor már a folyosón álltunk a főbejáratnál,ők pedig majdnem teljesen a lakásban(a földszinten van a lakásuk),így nem igazán láttuk mi történik,de mintha a nő felpofozott volna valakit,amihez egy csattanás is járt. Ezután becsukta az ajtót és már csak Hope sírását és Hyuna kiáltását hallottuk.
- Anya ne! Tudod hogy Hobi nem verne át titeket,ő jógyerek. Én mentem randira munka helyett,engem verj meg,ne őt!-ezután sírás és csattanások,puffanások.

  Várjunk! Ez a banya komolyan veri őket? Te jó ég.
- M-most megverik őket?-erre a megszólalásomra Tae semmit nem reagált,Yoongi viszont indulatosan indult meg a lakás felé és már kezdett volna dörömbölni az ajtón ha Tae nem rántja vissza és vonszol ki mindkettőnket. Ezután Yoongi csalódottan és idegesen szólal meg.
- Teljesen megőrültél Taehyung? Nem hagyhatjuk őket ott,nem hallottad hogyan verik őket? Hogyan verik Hoseokot?
- Még te beszélesz? Be akartál törni abba a kibaszott lakásba. Utána mit csináltál volna? Ha?
- Kihoztam volna onnan. Vagy nemtudom. De nem hagytam volna egyedül.-időközben elindultunk,én meg végre megszólaltam.
- Yoongi,én sem akarom egyedül hagyni ott. De lehet hogy rosszul gondoljuk és semmi ilyesmi sincs.Nyugi.-nemtudom igazából ezzel melyikünket akartam inkább nyugtatni. Nekem csak nehéz felfogni hogyan lehet ilyen vidám,ha a négy fal között ilyen rémes dolgok történnek vele és a suliban is csúfolják.
- Hogyhogy rosszul gondoljuk? Neked ez nem elég egyértelmű?
- Hajjh Yoongi! Holnap kiderítem,jó? Csak hogy nyugi legyen.
- Jó! Én erre megyek,holnap találkozunk.
- Szia!-szóltunk egyszerre Taevel.

  Taevel hazamentünk,de a házunk előtt még mondott valamit amire tőle egyáltalán nem számítottam.
- Össze hozzuk őket.
- Mi? Kiket? Vagy mi?
- Yoongiékat. Hoseok mellett fel tud szabadulni,ami ritka. Meg látszik ahogy egymásra néznek,hogy szerelmesek egymásba. Kicsit sajnálom hogy pont lúzert választott,de mindennél többet ér neki a szerelem,ezért támogatom.
- Ohh,értem! De nem tudjuk őket rákényszeríteni. Csak picit segíthetünk nekik. Meg én már amúgy is megkezdtem az akciót!-villantok felé egy büszke mosolyt.
- Jó! Akkor jóéjt! Holnap is együtt megyünk.-azzal villantott felém egy mosolyt és távozott. Jó hogy ezt így megbeszélte velem.

   Ezután már csak letusoltam és befeküdtem az ágyamba. Őszintén nem néztem volna ezt ki Taehyungból. És őszintén remélem hogy tévedünk Hoseok életével kapcsolatban.