Legalább te szeress (Befejezett)

9.rész

Jungkook pov:

   Reggel újra gyomorgörcsel keltem. Nem igaz hogy nem tudok normálisan bemenni a suliba csak mert Taehyung mögöttem ül és egy csapatban vagyunk csoportmunkában az EMBERI SZAPORODÁSRÓL. Ezt a tanárt már most utálom. Oké hogy extrább témákat akart,de a szexel már túlzásba vitte. Na de! Ma találkoznunk kéne és neki kezdeni valahogy,vagy legalább összekovácsolódni. Mehetnénk mondjuk Hoseokhoz. Majd megkérdezem tőle. Ha hozzájuk megyünk valahogy el is kezdem a Yoonseok hadműveletet (ezt a sippnevet találtam ki nekik hogy ne keljen őket a nevükön hívnom és így is támogassam őket),mondjuk azzal hogy dicsérgetem a stílusát Yoongi előtt és mutogatom neki a jó cuccokat. Tudom fura hogy ezt akarom csinálni,de már elmondtam miért. Legalább ő legyen boldog.
   Most éppen reggelizek amikor is megszólal a csengő. Jin kinyittja az ajtót és amikor visszajön megszólal.
- Taehyung az,el akar kísérni téged suliba. -ezután csendben hozzárakja- Kérlek menj vele,nem szúrhatom el Nammal a dolgokat és ez az öccse.
- Hhhh! Rendben,mond meg neki hogy pár perc és megyek.
- Köszönöm! Te vagy a legjobb öccsi. Ezért vacsira bármit megcsinálok neked.-azzal elment.
   Én meg megyek bepakolni a táskámba a kajámat. Hihetetlen mit meg nem teszek a bátyámért,bár nem hinném hogy ha ezt elutasítom elástam volna Namjoon szemében,de mindegy.
  Az út a suliba csendben telt,én meg eléggé zavarban éreztem magam,fogalmam sincs mitől.
   Lehet hogy tényleg tetszik nekem Tae,de nem törhetek meg,valószínűleg kihasználná valamire az érzéseimet. Várjunk,mióta becézem én őt? Csak nehogy kicsússzon egy becenév hangosan is.
   
    A suliba beérve a szekrényeinkhez megyünk,ahol Yoonseok ácsorog,jókat beszélgetbe,de kicsit mintha mindketten zavarban lennének. Ez könnyebb lesz mint gondoltam.
  Hoseokkal bemegyek a terembe ahol én Yoonseokkal zaklatom őt,ő pedig Taekookkal engem.(igen,ő is talált nekünk sippnevet). Megbeszéltük hogy elmegyünk hozzájuk ha nincsenek ott a szülei. Nekem nagyon úgy tűnik mintha félne a szüleitől,de nem tudom miért. Rákérdeztem a hegre a kezén még tegnap és azt mondta kiskorában operálták,de nem hinném hogy erről van szó. De inkább nem gondolom túl a dolgokat.
  Mikor bejöttek a terembe,Taeékkel is lebeszéltük a dolgokat,majd kezdődött az óra.
  
    A nap NAGYON unalmasan telt,de igyekeztem a lehető legtöbb dolgot lejegyzetelni,Hoseokkal együtt. Taeék csak mögöttünk beszélgettek,főleg matekon. Így nehéz lesz korrepetálni őt.
   Most végződött az utolsó óránk,éppen kifele tartunk a suliból és Hoseok a növérét hívja amikor odajön Jimin,akiről mindenki tudja hogy teljesen odavan Yoongiért és elhívja Yoongit beszélgetni. Hoseok egy kicsit talán féltékenyen néz utánuk,de ekkor felveszi a nővére a telefont,így rá figyel.
- Helló öcskös! Gyorsan mondjad,nemsokára randim lesz.
- És megint kivel?
- Az egyik exemmel kezdünk békülni,vele.
- És melyikkel?
- Azzal aki focizik. Tudod,őt már be is mutattam neked.
- Jaaa! Myung- Dae,ugye? Ő kedves.
- Igen ő. Ha összejön komolyan is,esetleg hozzá is költözök.
- Ezt már így el is döntötted?-eközben Yoongi is visszaért,kicsit talán megilyedve vagy nem tudom
- Igén,ő a kedvencem. És szerintem neked is.
- Hát rajta kívül csak egyel találkoztam,aki majdnem nekem rontott mert mondtam valamit ami nem tetszett neki,szóval igen,nekem is ő a kedvencem.
- Na de miért hívtál? Most már komolyan sietnem kell.
- Csak hogy anyuék otthon vannak?
- Nincsenek,holnap este jönnek haza,mindketten dolgoznak.
- Jó köszi! Szia! Ó és ne legyél túl ribancos.
- Kösz a tanácsot öcsi,mintha magamtól erre nem jöttem volna rá. Sziaaaa!-és kinyomta
- Nincsenek otthon,mehetünk.
- Akkor induljunk végre,egy örökké valóságig tartott amíg ezt kibeszéltétek.-persze Taehyungnak muszály volt beszólnia,de amúgy igaza van. De még akkor se kell neki szóvá tennie.
 
   Hoseokék egy panelházban laknak,nem is olyan messze tőlünk,talán pár utcára. A lakás szépen be van rendezve,a szobája pedig nagyon a stílusát tükrözi.

Yoongi pov,még a suliban:

      Amikor Jimin elhívott beszélni,nagyon nem volt hozzá kedvem,de nem akartam jelenetet,ezért mentem. De bár ne tettem volna. Amikor elég messze mentünk,olyan kérdést tett fel,amire egyáltalán nem számítottam.
- Szerelmes vagy a kis lúzerkébe?
- Baj ha igen?
- Szerinted?
- Gondolom neked baj. De ha tényleg szerelmes vagy belém,kérlek fogadd el. És lehet hogy van nála esélyem.-na és pont ezt nem kellett volna.
- Na még az kéne! Ide figyelj! Az már leesett hogy az enyém nem leszel. De jegyezd meg amit most mondani fogok. Ha nem leszel az enyém,másé sem leszel,erről gondoskodok,bármibe is kerül.-hirtelen elmosolyodott és a fenyegetőzőről boldog hangnemre váltott- Na nekem most mennem kell,pusszancs!-azzal ott hagyott,én meg inkább visszamentem a többiekhez.
   Nem tagadom,nagyon beszartam tőle. Félek hogy Hosieval fog csinálni valamit,amit nem akarok. Amikor visszaértem még egy kicsit várnunk kellett,majd elindultunk.

   Nem mondom,szép lakás. Mindenhol antik bútorok,de mintha a vitrin üvegén egy kis vér lenne. Nem,az nem lehet. Biztos csak festék vagy valami,nem kell túlgondolni a dolgokat.
    Hosie szobályát senkiével sem lehetne összekeverni,tökéletesen az ő stílusa a szoba. Boldogságot és reményt sugároz magából.
  Elkezdtünk hülyeségekről beszélni,jobban ismerkedni,esetleg kiskori ciki sztorikat megosztani. Amikor Hosiet felhívta az anyja. Kicsit úgy tűnt mintha megilyedt volna,de nem hinném.
- Khmm! Szia anyu,mit szeretnél?
- Mit csinálsz most,hogy ilyen sokára vetted fel. Találkozód van valakivel? Vagy mi?
- Nem! Én csak a barátaimmal vagyok.
- MIT KÉPZELSZ,HOGY A BARÁTAIDDAL VAGY TANULÁS HELYETT?!-olyan hangosan ordibált,hogy mi is hallottuk,pedig nem volt kihangosítva,úgy rikácsolt mint egy banya. Hosie pedig kicsit mintha bekönnyezett volna.
- Csoportmunkán dolgozunk és már megtanultam.
- Hajjh! Jó,most nem tudlak ellenőrizni,de ha kiderül hogy nem azt csináltátok amit mondasz,ájulásig verlek.-nem tudom mit mondhatott neki az anyja,azt már nem hallottuk,de Hosienál itt törött el a mécses és elsírta magát. Szegényt olyan szívszaggató volt így látni,de nem tudtam mit tehetnék.-Most megyek dolgozni,ne csinálj hülyeséget.
   Amikor az anyja kinyomta,Hosie kiejtette a telefont a kezéből az ágyra,majd berohant a fürdőszobába. Jungkookkal ilyedten néztünk össze,ezek szerint ő sem tudja mi történhetett. Ezek szerint Hoseok mégse olyan boldog mindig,ahogy mutatja és nem szerette volna ha mi ezt látjuk.
Komolyan muszály vele összejönnöm és mindentől megvédenem.

Kezdenek beindulni a történések.
~1001 szó~
Helyesírási hibákért bocsánat.